9. fejezet - Ne félj az újtól

Sziaasztok:)) Kicsit megkésve ugyan, de itt vagyok az új résszel. Szerintem egész jó lett :D
Örülök, hogy már 11 feliratkozóm van és köszönöm szépen a 4 kommentet!!!
Ha minden jól megy, akkor a következő részt még hétvégén fel tudom tenni:)
Remélem, hogy ez is tetszeni fog nektek!
Még mindig lehet pipálni, kommentelni és feliratkozni is :D Valamint, ha gondoljátok, másokkal is megoszthatjátok a blogot:)
Arra gondoltam, hogy mostantól mindig kitennék egy idézetet, amely kapcsolatos az aktuális résszel. Kérlek titeket, hogy jelezzetek vissza, hogy tetszik-e nektek az ötlet!
Még valami. Mint azt látjátok, kitettem egy e-mail cím elérhetőséget, oda írhattok nekem a bloggal(vagy bármivel) kapcsolatban:)
Jó olvasást!:)
DestinyB xx

"Ha távol vagyunk, képzelődünk. Induláskor sajgó szívvel hagyjuk magunk mögött a gyöngéd vonzalmakat, ugyanakkor azzal a furcsa érzéssel is, hogy kincset ástunk el a föld alá."

-Megjöttem! - kiabáltam egyet a lakásba érve. Anya sétált ki a konyhából. Mindig ott van!?
-Na! Nem is ütötted ki magad annyira - mondta nevetve.
-Tudod, hogy nem iszok alkoholt. Vagyis tegnap ittam egy kis vodkát, de csakis Lucas kedvéért - mondtam.
-Tudom kicsim. Segítsek összepakolni? - terelte el a témát, mire én azonnal észbe kaptam és rohantam fel a lépcsőn, de még azért válaszoltam anyának.
-Igen. A szárítóról hozd fel a ruháimat légyszi - anya csak hümmögött egyet, ami nála azt jelenti, hogy jó.
Nagyjából már végeztem a bepakolással, összesen 4 bőröndöm lett tele és az is úgy, hogy igyekeztem kevés cuccot eltenni. Már csak pár dolog volt hátra, de jelzett a hasam, hogy ennem kellene. Visszagondolva, nem is reggeliztem. Leszaladtam a konyhába és megebédeltem délután 4-kor.
Visszamentem a szobámba és gondolkozni kezdtem, hogy mit nem raktam még el. A fényképek! Hogy lehettem ilyen hülye, hogy majdnem elfelejtettem?

A polcomról levettem párat és mielőtt eltettem volna, egy kicsit megnézegettem. Az egyiken Lucas és én voltunk, amint fagyis az egész arcom, kedves barátom pedig röhög rajtam, mert mindezt ő csinálta. A másik képen Adele-lel voltam egy pataknál. A következőn Laura kapott helyett mellettem, ahogyan ”tanulunk”. Végül volt egy olyan, amelyen anya, Cody és én voltam. Ez volt az a fotó, amit soha senkinek nem adnék oda a világ összes pénzéért sem.
Éreztem, hogy könnyek gyülekeznek a szememben, de gyorsan elraktam mindegyik képet, így nem tudok jobban elérzékenyülni.

-Anya! Kész vagyok - kiabáltam le, ő pedig feljött hozzám.
-Rendben - mosolyogott, de ez nem az igazi mosolya volt.
-Beszélnünk kell - mondtam komolyan. - Valamit tudnod kell.
Anya leült mellém az ágyra és kíváncsian fürkészte arcomat. Most vagy soha. El kell mondanom neki. Gyerünk, sikerülni fog. Hasonló szavakkal biztattam magam, erőt gyűjtve ezzel.
-Nem mondtam neked igazat. A fiúk nem csak azt akarják, hogy a pszichológusuk legyek - néztem rá félénken.
-Tudtam. Tudtam, hogy valami más van a háttérben. De mégis mi? - állt fel és oda-vissza sétálgatott a szobámba, várva válaszomra.
-Szóval. Harry, tudod a göndör hajú - néztem anyára, ő pedig bólintott, jelezve, hogy tudja, kiről van szó - tehát azt mondták róla az egyik cikkben, hogy nem tudna egy átlagos lány mellett élni, mert eddig csak híres barátnői voltak. A fiúk megkértek, hogy játsszam el a barátnőjét azért, hogy megmutassák a világnak, hogy nincs igaza az újságnak. Én pedig elvállaltam, de csak azért, mert láttam rajtuk, hogy nagyon szeretnének segíteni neki – hadartam el gyorsan és vártam reakcióját.
Anya helyet foglalt mellettem az ágyon és sóhajtott egy nagyot.
-Miért nem mondtad el? – kérdezte.
-Mert nem tudtam, mit szólnál hozzá – suttogtam.
-Miért? Most már tudod? - nézett rám gúnyosan, ezzel jelezve, hogy nem kellett volna hazudnom.
-Nem. Igazad van. Ne haragudj. - szegeztem tekintete a padlóra.
-Egyszer a nagy szíved fog az őrületbe kergetni. - hallottam hangján, hogy mosolyog, így bátorkodtam felnézni - De mégis hogy fogod ezt bírni?
-Nem tudom - dőltem el, majd anya is követte a példámat.
-Hiszen mindig is figyelembe vetted az emberek véleményét és nem gondolom, hogy a rajongók kedvesek lennének veled - mondta ki a fájó igazságot.
-Tudom, de így talán erősödnék. - próbáltam meggyőzni, de lehet, hogy csak magamnak bizonygattam.
-Vagy összetörnél - hát igen. Anya nem az optimizmusáról híres. Ezt tőle örököltem, szóval nem tudom, hogy miért lettem ennyire bizakodó hirtelen…
-Az is benne van a pakliban. De emlékszel, hogy mit mondtál nekem, amikor kicsi voltam? - fordítottam fejem az irányába, az arcán pedig hatalmas mosoly jelent meg.
-Persze. Ne félj az újtól, mert nem tudhatod, hogy mit tartogat számodra. - mondtuk együtt, egymás szemébe nézve. Éreztem, hogy sírás lesz a vége mindkettőnk részéről és be is következett. Ott itattuk az egereket, egymást ölelve.
-Ti meg mi a jószagú szent oroszlánt csináltok? - jött be Cody fintorogva a szobámba és elnevettük magunkat. Nem úszta meg az ölelést. Odarántottuk magunkhoz és összepuszilgattuk, amennyire csak tudtuk.
-Fúj! Most már igazán elég lesz. Megértem, hogy elmész, de ne így mutasd ki a szeretetedet. Inkább vegyél nekem valamit. - nyújtotta ki rám a nyelvét, én pedig hozzávágtam egy párnát. Cody nevetve elhagyta a szobámat és megint ketten maradtunk anyával.
-Tetszel Harrynek? - a kérdés olyan váratlanul ért, hogy köpni-nyelni nem tudtam. A válaszról fogalmam sem volt.
-Nem tudom - néztem rá. Nagyjából benne volt az igazság.
-Én igen. Ahogy rád néz, egyből látszik minden - mondta anya, mire én egy idióta fejet vágtam, mert szerintem egyáltalán nincs igaza. Ha rám néz? Mégis mi látszik? Az, hogy egy nagyképű barom, aki azt hiszi, hogy mindenkit megkaphat, akit akar? Anya mindig is jó emberismerő volt, nem tudom most mi ütött belé. Igaz, hogy ő az embereket mindig jó irányból közelíti meg. Talán igaz is lenne Harry esetében, de vajon van neki jó oldala? Mármint olyan, amikor nem beképzelt és bunkó, hanem esetleg figyelmes és kedves. Majd kiderül.
-Örülök, hogy te látod, mert én nem - válaszoltam őszintén. - Inkább hagyjuk a témát. Ígérem, ha valami van, úgyis értesítelek.
-Ajánlom is. - mondta anya.
Visszafeküdtünk az ágyra és még beszélgettünk sok mindenről. Még az élet nagy dolgairól is. Arra lettem figyelmes, hogy anyának csörgött a telefonja. Még mielőtt felvette volna, rákérdeztem az időre.
-8 óra. - mondta nemes egyszerűséggel, és elhagyta a szobát, hogy tudjon telefonálni.
Én pedig bepánikoltam, mert mindjárt indulok. Te jó ég. Ki tudja, mikor jövök haza? Jó persze, azért úgyis megkapom a programot, de akkor is. Izgultam, emiatt egy falat sem ment le a torkomon.
Arra jutottam, hogy átöltözök. Azért mégis a One Directionnel megyek Liverpoolba és azt sem tudom, hogy ott milyen idő van. Mivel itt nyugodt nyár eleji szél fújdogált, így egy csíkos pólót,egy farmert illetve egy vékony csizmát választottam,és egy fehér sálat tekertem a nyakam köré, mert annyira nem volt hű de meleg.
Miután felöltöztem, feltettem egy nagyon alap sminket, ha esetleg fotósok lennének a helyszínen. Mondhattam volna, hogy a reptéren, de nem vagyok biztos benne, hogy a fiúk magángépe pont egy helyi reptéren vár ránk…

Elmélkedésemből barátaim hangja húzott vissza a valóságba. Megjöttek. Ez azt jelenti, hogy már fél 9. Felkaptam a táskámat és lassan kisétáltam a szobámból, miután jól körbenéztem utoljára. Ez most úgy hangzott, mintha elköltöznék. Nyilván nem az történik, de én most teljesen úgy érzem magam.
Benéztem mindegyik szobába és mindent elraktároztam magamban. Bár nem hiszem, hogy sok minden fog változni.
Lent a többiek már vártak, én halványan elmosolyodtam. Ott álltak előttem a legfontosabb emberek az életemben. Anya, Cody, Lucas, Adele és Laura. Először Adele jött oda hozzám és jó erősen megölelt. Ebben benne volt minden érzelem, ami kettőnk között kialakult barátság szinten, azaz eléggé jó barátok vagyunk, mert alig kaptam levegőt és ahogy észrevettem barátnőm sem.

-Hiányozni fogsz csajszi. Ügyes legyél - mondta. Hallottam hangján, hogy elérzékenyült.
-Te is nekem és megpróbálok - válaszoltam.
Miután elengedtük egymást, Laurával is megismételtük ugyanezt. Lucas inkább hagyta, hogy anyáéktól búcsúzzak el előbb. Ez nagyon kedves volt tőle.
Cody a délutánnal ellentétben most nagyon szomorú volt, de nem akarta kimutatni. Azonban én észrevettem.
-Hiányozni fogsz öcsi. Vigyázz magadra és tanuljál! - nevettem el magam.
-Tanuljak?!! Már csak pár nap és vége a sulinak, te meg ezzel a dumával jössz? Ki az a hülye aki ilyenkor még tanul? - akadt ki. Mondjuk jogos, de anya csúnyán nézett rá, így abbahagyta az iskola ócsárolását, és felém fordult - Nekem is hiányozni fogsz. Ugye azért majd hozol valami király cuccot?
-Majd, ha anya azt mondja a telefonba, hogy jól viselkedsz - mondtam, mire elhúzta a száját, de azért mindketten felnevettünk.

Talán az egyik legnehezebb pillanat következik. Elbúcsúzni anyától. Egyszerűen csak közelebb jött és néztük egymást. Nem kellettek szavak. Ide most nem. Legalább 2 percig öleltük egymást, a többiek már biztos unják a látványt, de nem tudtam mit csinálni.
-Szeretlek anya - ennyit tudtam kimondani. Elengedett és láttam, hogy könnyezik a szeme, ami rám is hatással volt.
-Én is szeretlek kicsim. Vigyázz magadra - ma már másodjára sírtunk együtt, de közben mosolyogtunk is.
-Te is. Ja meg Codyra is - néztem az említettre, aki egy mosolyt küldött felém.
Lucasra néztem, anya ezt látva ”szabadon engedett”. Odamentem elé és már mondani akartam valamit, de nem tudtam mit, ezért szorosan a karjaiba zárt.
-Minden nap beszámolót kérek mindenről őszintén - suttogta nekem. Erre a kijelentésére egy nagy mosoly kúszott a számra. De tudtam, hogy a „mindenről” leginkább Harryt takarta.
-Okés - én is halkan beszéltem.
-Hiányozni fogsz Liz - tudtam, hogy ezt nem hagyja ki.
-Teis nekem Lulu. - mire felnevetett.
Miután elengedtük egymást, meghallottuk az autó hangját, ami csak egyet jelent. Ideje mennem. Még mindenkit megöleltem gyorsan és utoljára körbenéztem a földszinten is.
Kint állt egy fekete kocsi és egy idegen férfi szállt ki belőle és sétált oda hozzánk.
-Hello. Tom Atkins vagyok. - mosolyodott el a férfi.
-Örvendek. Anya, srácok, ő itt a One Direction menedzsere. Tom, ők itt a legfontosabbak az életemben - mindenki arcán nagy mosoly jelent meg, kivéve Laurát. Basszus. Elszóltam magam.
Szerencsére Adele egy olyan ”majd én elmagyarázom neki” pillantással nyugtatott meg.
Anya kezet fogott Tommal, de már mennünk kellett, így nem sokat beszéltek.
-Mehetünk Ariana? - kérdezte illedelmesen. Jeleztem neki, hogy egy perc és megyek utána. Ő csak bólintott egyet és a bőröndjeimet bepakolta a kocsi csomagtartójába.
-Nagyon szeretlek titeket! - mondtam, és még egy gyors ölelésre volt időm, utána siettem Tomhoz.

-Nehéz elbúcsúzni tőlük igaz? - kérdezte együtt érzően Tom. Én csak bólogatni tudtam, mert ha most megszólalok, akkor sírva fakadok. Ezt valószínűleg megérezte ő is, mert nem beszélt hozzám többet.
Beindította az autót és néztem, ahogyan elhagyjuk azt a helyet, amely az otthont adja számomra…

8. fejezet - A barátságunkra!

Üdvözlet mindenkinek!:)) 
Végre itt vagyok egy hét után, amit sajnálok, de tényleg szinte minden nap 3-4 órát tanultam...ennyit rólam :D
Ez a rész talán egy kicsit rövidebb lett, mint szokott, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket és véleményt nyilvánítotok :DD
Boldog vagyok a 10 rendszeres olvasó miatt komolyan! Ez sokszor erőt ad nekem az új rész írásában, hogy ennyien kíváncsiak a történetre!!
Gondolom már unjátok ezt olvasni, így átadlak benneteket a tényleges olvasásnak:D
Még valami: a bejegyzés elejére tettem képeket a helyiségekről, amik szerepelnek a részben, szóval ha gondoljátok, először azt nézzétek meg, hogy el tudjátok képzelni(bár úgyis megnéznétek :D) :)
Következő rész szerdán vagy csütörtökön érkezik:)
U.i.: köszönöm a kommenteket és pipákat, ne álljatok le vele :D
Destiny B xx

Ariana szobája

Ariana fürdőszobája

-Te meg mi a fenét keresel itt?- förmedtem rá, mire ő megfordult és levette a napszemüvegét…  

-Én is örülök, hogy látlak kedves Ariana. - vigyorgott rám. - Azért jöttem, hogy jobban megismerjük egymást.
-Mi? De hát tegnap voltatok itt és holnap este úgyis találkozunk. És a repülőút biztos nem lesz rövid - húztam fel a szemöldököm. Furcsálltam ezt a hirtelen jött kedvességet.
-Ami azt illeti, csak 3 órás - biggyesztette le ajkait, mire én megforgattam szemem. - Szóval ott nem sok időnk lenne az ismerkedésre.
Jól van. Úgyis beszélnem kell vele a ”barátos” dolgot illetően. Így gondoltam kedves leszek vele.
-Oké. Akkor gyere - mondtam, ő pedig egy kicsit megdöbbent, ahogy láttam.
-Hová?- nézett rám pimaszul.
-A szobámba - válaszoltam.
-Egyből szobára akarsz menni? - már megint az az idióta vigyor. Egyszer úgyis letörlöm a képéről. Csak felsóhajtottam és elindultam befelé. Úgy látszik, hogy bevált, mert követett. Cody is bejött, csak ő a konyhába ment anyához, mi pedig a lépcső felé vettük az irányt. Persze, mialatt mentünk fel, Harry folyamatosan a seggemet nézte, szinte égetett a tekintete.
-Remélem élvezted - utaltam a nyilvánvalóra, miután bementünk a szobámba.(kép)
-Egész jó látvány volt - válaszolta. Legalább nem tagadta le. Majd nézegetni kezdte a képeket, amik a falamon voltak. Megfelelőnek találtam az alkalmat arra, hogy megmagyarázzam neki a dolgokat.
-Figyelj - szólaltam meg halkan, de meghallotta, mert felém fordult. - Amit Cody mondott az nem igaz.
-Mert? Eléggé zavarba jöttél, amikor rákérdeztem - jött közelebb és leült mellém az ágyra.
-Tudom. Csak nem akartam elmondani és most sem akarom, csak azt szerettem volna, hogy tudd - mondtam zavartan, majd ránéztem.  Láttam rajta, hogy nem igazán hisz nekem.
-Oké. Ez egy jó verzió lehet, de nem hiszem el. Két okból kifolyólag. Először is tényleg nagyon zaklatottnak tűntél, amikor kérdeztelek a dologról. Másodszor pedig, akkor miért nem mondod meg a valódi okát?- vont kérdőre. Úgy éreztem, hogy itt szakadt el a cérna. Mégis mit képzel ez magáról?

-Talán, mert semmi közöd nincs hozzá - feleltem idegesen. - Tudod mit? Akkor higgy Codynak. Engem nem érdekel. A lényeg, hogy én tudom az igazságot és rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz.
-Hm. Nem is tudtam, hogy ekkora hatással vagyok rád - röhögött, nekem meg fogalmam sem volt, hogy ezt mire értette.
-Mi van? - vágtam egy értetlen fejet.
-Semmi, hagyjuk - mondta, majd egy kicsit közelebb csúszott hozzám, én meg nem tudtam mit csinálni, olyan hirtelen ért. - Akkor most tényleg nincs barátod?
Kicsit megijesztett ez a kérdése, de nem mutathattam ki.
-Szerinted ha lenne, akkor elvállaltam volna, hogy eljátszom a barátnődet? - költői kérdés volt.
-Nem hiszem. Te nem olyan lány vagy - nevetett.
-Milyen? - érdeklődtem.
-Már bocs, de nem tudlak elképzelni, ahogyan egy bárpult tetején táncolsz részegen, egy rövid feszülős ruhában. - mondta komolyan. Nem tudom, hogy ez honnan jött, mert nem is erről beszéltünk. Igazából én sem tudnám így elképzelni magamat. Nem iszok alkoholt és nem vagyok kurva. - De hát hol van még a turné vége, igaz?
Nem igazán értettem, hogy mire céloz, de inkább nem kérdeztem rá, mert akkor megint valami perverz beszólása lenne. Helyette csak bólintottam egyet, ő pedig széles vigyorra húzta száját.

-Nekem most mennem kell - állt fel az ágyról, de még visszafordult. - Egyébként tetszik a szobád. Tisztára a személyiségedet tükrözi. Az ágyad pedig kényelmes, egyszer kipróbálnám veled - kacsintott egyet, majd kilépett a szobámból, az én arcom pedig paradicsom színű lett. Bementem a fürdőszobámba és meg is mostam említett részemet. Nem hiszem el, hogy el tudta ezt érni az idióta megjegyzésével. A legrosszabb az egészben, hogy ő is tudja, hogy ez miatta van és még élvezi is. Mindegy is. Egyszeri alkalom volt és úgysem szerethetek bele, mert ez egy seggfej.

Lassan azon kaptam magam, hogy mindjárt indulnom kell Adelehez és még nem nézek ki sehogy sem. Ilyenkor mindig szoktam magamra egy alapsminket tenni, mert Laura készít rólunk fotókat és felteszi a facebookra. Ott meg nem szeretnék pattanásos fejjel kinézni. Sajnos mindig foglalkoztam azzal, hogy mások mit gondolnak rólam, köszönhető ez volt barátomnak is, de róla talán majd később.
Kíváncsi leszek, hogy miként fogom bírni, ahogyan a halálomat kívánják. Ez a tulajdonságom is egyik összetevője volt annak, hogy elvállaltam. Ha kibírom, hogy meg akarnak ölni és ribancnak hívnak, akkor bármit kibírok. Azt hiszem.

Miután FELÖLTÖZTEM, siettem le. Majdnem leestem a lépcsőn, de hála az egyensúlyomnak ez nem történt meg.
-Nem tudom, hogy mikor jövök. Lehet, hogy ott alszunk Adelenál. Ha valami baj van hívlak, de úgysem lesz semmi - hadartam el gyorsan anyának. Esélyt sem adtam neki, hogy mondjon bármit is, már rohantam. A nap már lemenőben volt, ilyenkor olyan gyönyörű az ég.
Miután odaértem és Adele beengedett, üdvözöltük egymást és hátra mentünk a kertbe.
-Sziasztok. Mizujs? - köszöntem Launak és Lucasnak.
-Na végre, hogy ideértél Liz. Azt hittem a kis barátod elrabolt. - nevetett Lulu. Mi csak így hívjuk és szerencsére nincs vele problémája. Ő pedig engem Liznek becéz, miközben semmi köze nincs az igazi nevemhez. De nem rossz, már megszoktam.
-Haha. Látom elemedben vagy. - viccelődtem én is vele.
-Még jön pár haverom, ha nem baj. - nézett rám. Válaszképpen megráztam a fejemet. - Akkor jó. Amúgy mindenki beleegyezett, már csak te kellettél.
-Rajtam nem múlik. - vigyorogtam. Tudtam, hogy Lucas haverjai nagyjából rendesek. Igaz néhányuk cigizik, de jó fejek. 

10 percen belül már itt volt mindenki, így kb 10-12-en lehettünk. Persze többségük fiú volt. Végre elkezdődött a kerti parti. Mindenki hozott magával piát, de én inkább csak kólát ittam és csendben hallgattam a többiek hülyeségeit, olykor nevettem velük. Sajnos még mindig a holnapi utazás járt a fejemben és az, hogy anyának el kell mondanom az igazat. Gondolatmenetemből Lucas hangja zökkentett ki.
-Hé Liz! Gyere velem. - mosolygott rám és elkezdett húzni a többiektől távolabb. Egy padnál kötöttünk ki és leültünk.

-Láttam, hogy nem igazán érdekelt a sztorim - nevetett, én meg összeráncoltam szemöldököm, mert nem értettem, hogy mire gondol. - Tudod meséltem egy történetet, de amikor rád néztem, láttam, hogy nagyon belemerültél valamibe, mert a földet nézted és bólogattál.
-Jesszus - nevettem fel kínosan. - Igen, lélekben tényleg nem ott jártam, ahol kellett volna. Bocsi.
-Semmi baj. Azért hoztalak ide, mert adni akarok neked valamit - mondta, majd kivett a zsebéből egy dobozkát és felém nyújtotta. Egy gyönyörű karkötő volt benne (kép).

-Tudom, hogy most hosszú ideig nem látlak, ezért azt akarom, hogy emlékezz rám. Lehet, hogy egy kicsit nyálas, de ez van. - nevetett fel saját szavain és én is követtem.
Hirtelen könnyek szöktek a szemembe. Annyira szeretem őt, persze mint barátot és nem akarom elveszíteni. Tény, hogy a 3 barátom közül ő áll hozzám a legközelebb, bár a kívülállók azt hinnék, hogy nagyon csajos vagyok és így lány a legjobb barátom. De ez nem igaz. Lucas az, akiben feltétel nélkül megbízok és ő is bennem. Ez persze nem azt jelenti, hogy Adele-ben és Laurában nem bízok meg. Nem. Nekik is elmondok sok mindent, de a legnagyobb titkaimat csak és kizárólag Lulu tudja.

Nagyon tetszett az ékszer. Mikor meglátta, hogy elérzékenyültem, magához ölelt.
-Ennyire rossz? - kérdezte humorral a hangjában. Belőlem pedig felszabadult egy idióta nevetés, majd mikor sikerült abbahagynom, felnéztem rá.
-Köszönöm! De ha nem adsz nekem karkötőt vagy bármi mást, akkor sem felejtenélek el. Egyébként gyönyörű. - mosolyogtam, majd letöröltem a könnyeimet és Lulu felrakta nekem új ékszeremet, amit csak fürdésnél fogok levenni. - Azért remélem, hogy meglátogattok majd.
-Még szép. Nem lesz gond? Tudod. Azzal a gyökérrel - hát igen. Elmondtam neki, hogy Harry barátnője leszek egy időre. Ő persze nem nézte mindezt jó szemmel, mert hiába nem szereti a bandát, azért ő is olvas híreket és ott sokat írnak Styles nőügyeiről.
-Nyugi, majd megoldom. Nem csak ketten leszünk a turnén - bólogattam és magamhoz öleltem.
5 percig kapaszkodtunk egymásba, majd meguntuk és visszamentünk a többiekhez.
-Baker! Iszol velem egy vodkát? Szigorúan kicsi adag. - nézett rám boci szemekkel Lucas. Tudta, hogy nem iszok alkoholt, de azt is, hogy nem tudok ellenállni a szemeinek, jó értelemben. Valamint az is bennem volt, hogy ez az utolsó alkalmam vele inni. A legközelebbi idő elég messze van.
-De tényleg keveset. - mondtam, majd odamentünk az asztalhoz és töltött egy kicsit. A kezembe adta és koccintottunk.
-A barátságunkra. - mosolygott le rám.
-A barátságunkra. - néztem rá.
-Oda nézzetek! Történelmi pillanat. Ariana Baker alkohol tartalmú innivalót fogyaszt. - kiáltotta el magát Adele, mire mindenkiből kitört a röhögés, még belőlem is. Sokszor annyira idióta tud lenni, de ezért is szeretem.
Miután mindenki kinevette magát, nekiláttunk a már kész grillcsirke feldarabolásának. Igaz, nem sokat segítettem, csak az elején, amikor meg kellett fűszerezni még a nyers csirkét. Most pedig már finom ropogós sült csirkét eszek. Szalad az idő.
Közben Adele felhívta az anyukáját és kikönyörögte, hogy legalább mi hárman itt aludjunk náluk. A szülei nagy nehezen belementek, de a lelkünkre kötötték, hogy ne menjünk be a hálószobájukba. Persze. Egyből odamentem volna…
Miután mindenki hazament, mi is kidőltünk. A nappaliba - ami elég nagy volt - vittünk négy szivacsot és azon aludtunk.

--~--

Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat. Lassan kinyitottam a szememet és megláttam Lucas mosolygós tekintetét.
-Jó reggelt. - köszönt.
-Neked is. Hány óra? - érdeklődtem.
-11. - válaszolt. Hirtelen kiment a szememből az álmosság. Még össze kell pakolnom, mert ma utazunk.  Sőt, még anyával is beszélnem kell.
-Basszus, sietnem kell. Még van egy csomó dolgom indulás előtt. - keltem fel gyorsan, de még visszafordultam hozzá. - Este találkozunk. Eljössz hozzánk?
-Persze. Mikorra menjek? - kérdezte.
-Hát 9-kor már indulok, úgyhogy fél 9-re. - bólintott, majd nyomtam egy puszit az arcára. Indultam haza, de még gyorsan elköszöntem barátnőimtől, akik a konyhában tevékenykedtek és nekik is mondtam, hogy mikor jöjjenek.

Útközben megnéztem a telefonomat és volt 4 nem fogadott hívásom. 2 anyától, 1 Zayn-től és volt egy ismeretlen is, azzal nem foglalkoztam. Úgy voltam vele, hogy anyával úgyis mindjárt beszélek, ezért inkább Zayn-t hívtam. 3 csörgés után fel is vette.
-Hallo? - szólt bele egy álmos hang, amin elmosolyodtam.
-Szia Zayn. Ariana vagyok. Felébresztettelek? - kérdeztem, miközben haladtam át az úton.
-Már a lustálkodás fázisban vagyok. - hallottam rekedtes nevetését.
 -Akkor jó. Csak azért hívtalak, mert láttam, hogy kerestél. - mondtam.
-Igen. Szólni akartam, hogy ma este fél 10-kor indulunk. Tudom, hogy egy kicsit későn szólok, de… - folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Tudok róla. Tegnap beszéltem a menedzseretekkel. Kicsit meglepődtem, hogy hívott, de egész kedves volt. - mondtam neki.
-Igen? Nem is tudtam, de akkor tudsz mindent. Csak ennyit akartam. Akkor este találkozunk. Hagylak is pakolni, még nekem is össze kell szednem a cuccaimat. - válaszolta, majd elköszöntünk és bontottuk a vonalat.

Időközben jelzett a telefonom is, hogy jött egy új üzenetem. Ismeretlen számról jött, de azért megnyitottam. Ugyanaz a szám, amelyik keresett is. Érdekes.

„Üdvözletem kedves Ariana! Ma este találkozunk a reptéren. Remélem, megbékültél már velem, mert kerek 9 hónapot fogsz kedves személyiségemmel eltölteni. Tudom, örülsz neki. Én nagyon. Legalább lesz kivel bunkóznom!:)) Ja és a repülőn mellettem fogsz ülni. Egy újabb ok, hogy boldog legyél.:) xx

Egyből tudtam, hogy ki küldte. Eléggé ideges lettem, de most nem foglalkozhatok vele. Gyorsan elmentettem a számot, de inkább nem írtam vissza, mert nem akartam vele semmilyen formában kommunikálni és sürgetett az idő is.

7. fejezet - Vendéged van + Díj

Sziasztook:)
Sajnálom, hogy ilyen későn jelentkezek, csak sok dolgom volt, mert minden tanár így év végén akar íratni...hát persze:// Ennyit rólam :D
Először is a blog(és én is) most kapta meg az első díját, aminek nagyon örültem tényleg!!

 Tehát köszönöm szépen az első díjamat rebii-nek!!

Szabályok:

1. Megemlítjük, megköszönjük, hogy kitől kaptuk a díjat.

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 100-nál kevesebb a (feliratkozó) rendszeres olvasók száma.

3. Egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról.

Küldöm:

 http://golittlevettel.blogspot.hu/

http://tinastories.blogspot.hu/

http://ameliasandbeacriticsanddesign.blogspot.hu/

http://onceuponasongbarbi.blogspot.hu/

A másik pedig az, hogy kritikát is kaptam, amelyet (és a többit is, ha lesz) kitettem fölülre, így meg tudjátok nézni:)
Na szóval akkor itt is van az új rész, remélem tetszeni fog:!!:)) Várok pár visszajelzést :))
U.i.: el sem hiszem, hogy már 9 rendszeres olvasóm van...KÖSZÖNÖM!!!
DestinyB xx

Egyre csak közeledett…

Amikor már csak egy lépés választott el minket egymástól, hirtelen megállt. Még mindig egymást néztük. Egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Még közelebb lépett. Már fel kellett emelnem a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni, hiszen legalább egy fél fejjel magasabb volt nálam és olyan közel volt hozzám.
-Mit akarsz Harry? - suttogtam.
-Igaz amit Cody mondott? - kérdezte halkan mély hangjával. Tisztán kihallottam belőle az idegességet és ez kicsit megfélemlített. Így inkább megpróbáltam terelni a témát.
-Az öcsém még csak 10 éves. Azt sem tudja, hogy mit beszél. - nevettem fel zavartan, de látva arcát azonnal abbahagytam. Komoly arccal figyelt engem.
-Nem azt kérdeztem. - láttam szemében a dühöt, ezért hátráltam egy kicsit, de ő követett engem.

Hirtelen Cody jött be a szobába. Hálát kell adnom neki.
-Készen vagyok. Ti meg mit csináltok? - nevetett rajtunk, mire egymásra néztünk. Ő még mindig ideges volt, én pedig még mindig be voltam rezelve. - Hahóóó. Itt vagytok?
-Persze. - eszméltem fel. - Menjünk le, mert anya már biztos hiányol minket. - majd elkezdtem rángatni Cody pólóját és megindultunk. Szerencsére Harry is követett minket, de a hátamon éreztem tekintetét.

Anyáék még mindig nevetgéltek és jól érezték magukat. Nem akartam, hogy rájöjjön, hogy nincs minden rendben, mert akkor nem enged el. Ezért egy mosolyt erőltettem magamra.
-Miről van szó? - kapcsolódtam be a beszélgetésbe és leültem egy székre Louis mellé.
-Éppen arról beszéltünk, hogy mikor indulunk. - válaszolta Zayn.
-Értem. Na és mikor? - érdeklődtem.
-2 nap múlva. - válaszolta Harry felhúzott szemöldökkel. - Ugye nincs túl hamar?
-Nincs. - vágtam egy gúnyos mosolyt, de inkább visszafogtam magam, mert a végén tényleg meggondolja magát anya. A fiúk is szúrós tekintettel néztek Harry-re.
-Szerintem sincs, annyi idő alatt össze tudsz pakolni és el is tudunk búcsúzni. - mondta anya és a fiúk is helyeslően bólogattak.
-De mi most megyünk is, mert még lesz egy interjúnk és nekünk is el kell pakolnunk, az pedig sok idő. Főleg Zayn számára. - nézett Liam Zaynre, aki grimaszolt egyet, mi meg nevettünk rajtuk.
-Köszönünk mindent. Isteni volt az ebéd, de Lou-nak a répalé volt a fő fogás. - mosolygott Liam, Louis egyetértően bólogatott.
-Örülök neki, hogy jól éreztétek magatokat. Legalább én is megbizonyosodtam róla, hogy rendes fiúk vagytok és nem szálltatok el a sikertől. - itt Harry-re pillantottam, aki csak mosolygott anyára, mintha valami jó gyerek lenne.
Kikísértük őket, majd visszasétáltunk a házba és elpakoltunk mindent.

-Tudod, nem is olyanok ezek a fiúk, mint a korukbeliek. - mondta anya, miközben elmosta a tányérokat.
-Igen. A legtöbben cigiznek meg drogoznak. A bandából csak Zayn cigizik. - a fenébe is, miért nem tudom befogni. Anya felhúzott szemöldökkel nézett rám. - De nyugi, én nem fogok rászokni.
-Helyes. - mosolygott anya, én pedig megnyugodtam.
-Megyek megnézem, hogy mit csinál Cody. - mondtam. Anya pedig eléggé furcsán nézett rám.
-Micsoda? Foglalkozol az öcséddel? Havonta egyszer, ha játszol vele. - válaszolta anya, de valamivel ki kell mentenem magam.
-Tudom, de most novemberig nem fogom látni, így kihasználom ezt a két napot. - mosolyogtam édesen, és reméltem, hogy anya elhiszi.
-Igaz. Menj csak. - folytatta tovább a mosogatást. Na ez egész könnyen ment. Elindultam a lépcsőn, majd kopogtam és egy ’igen’ után benyitottam. Cody az ágyán feküdt és valami mesét nézett.

-Beszélhetnénk? - becsuktam az ajtót és leültem mellé az ágyra.
-Persze. - ült fel és rám figyelt.
-Miket kérdezett Harry, amikor ketten voltatok itt? - kezdtem bele. Tudni akartam mindent.
-Hát csak a szokásosat. Mi a kedvenc színed, kajád, hobbid, milyen a suli stb. - darálta el Cody.
-Értem. Azt is megkérdezte, hogy volt-e már barátom. - mondtam, Cody pedig nagy szemekkel nézett rám.
-Te hallgatóztál?
-Csak ezt hallottam. - tettem magam elé a kezem védekezően.
-Oké. Megkérdezte, de szerintem hülyeséget válaszoltam. Vagyis nem tudom. Nem igazán vagyok képben Patrickkal. A kapcsolatotok olyan semmilyen volt. Legalábbis számomra. Nem is ismertem igazán és amikor találkoztam vele, akkor nem szimpatizáltunk. - nem lepődtem meg. Tényleg nem ismerte és hülyeséget mondott Harrynek…félig. Mert tényleg bántott, de nem fizikailag, hanem lelkileg. Hallgatnom kellett volna az öcsémre, amikor azt mondta, hogy ez a srác úgysem az igazi számomra. Én persze csak leidiótáztam és nem foglalkoztam a kijelentésével. Sajnos. De most már mindegy is. Vége és kész. Viszont Harryvel nem szívesen, de tisztáznom kell a dolgokat, mielőtt olyasmit gondolna, hogy megerőszakoltak vagy valami hasonló.
-Föld hívja Ariana Baker-t. Jelentkezz! - legyezett előttem a kezével.
-Mi? Ja itt vagyok, csak egy kicsit elkalandoztam. Figyelj Cody. Tényleg baromságot mondtál Harrynek, mert nem az történt. Majd ha nagyobb leszel, akkor beszélünk erről, jó? - öleltem át a oldalról.
-Oké. Amúgy bocsi. - nézett rám.
-Semmi baj, majd beszélek vele. - mosolyogtam.
-Helyes. De most már kimennél? Mert most jön a legizgibb rész és nézni szeretném. - visszatért a régi Cody. Én csak szemforgatva kimentem a szobából és birtokba vettem a sajátomat.

2 nap. 2 napig leszek még itthon. 2 napig lehetek a barátaimmal és a családommal. Utána pedig megkezdődik a ”fenomenális pokol”. Világot láthatok, olyan helyekre utazhatok el, ahová maximum álmomban jutnék el. Másrészről viszont kiteszem magam a médiának, a paparazziknak. Az éremnek is két oldala van…
Egy dolgot elhatároztam. Mielőtt elmegyek, beszélek anyával, hogy ne ijedjen meg, ha az újságban lát Harry Styles új barátnőjeként. Jobb felkészíteni. Így viszont mindent el kell mondanom neki. Lehet, hogy visszamondja az egészet, de akkor jön a B tervem. Mindenféle indokot kitalálok azért, hogy mehessek. Nem azért, hogy az újságokban szerepeljek, hanem azért, hogy segítsek a srácoknak.

Úgy döntöttem, hogy felhívom Laurát, hogy egyeztessünk egy buli-időpontot.
-Szia Ari. Mizujs? - kiáltott a telefonba. Csak kicsit süketültem meg… amúgy ez az Ari becenév nem tetszett egy ideig, de aztán megszoktam és örültem is neki, mert magyar jelentése is van, ami ugye az aranyosnak a becézése.
-Azt hiszem süket lettem. - nevettem. - Azért hívtalak, hogy egyeztessünk, hiszen nem látlak benneteket kb. 8 hónapig.
A barátaim tudnak mindent. Kivéve azt, hogy kikkel megyek és, hogy kinek a ”barátnője” leszek, tekintettel arra, hogy Laura nagy 1D fan. Egyedül Lucas tudja.
-Jah. Mikor is indulsz? - kérdezte.
-Pontos időt még nem tudok, csak annyit, hogy ugye ma van szombat és 2 nap múlva, ami azt jelenti, hogy hétfőn vagy kedden, még nem tudom. - vázoltam fel a dolgokat.
-Na ne mondd. Azt hittem, hogy szerda van. - tettette a sértődöttet, de hallottam, hogy mosolyog. - Akkor szerintem holnap délután/este kellene egy grillpartit csinálnunk. Mégpedig Adele-éknél.
-Ez szuper ötlet. Akkor hívd fel és majd szólj, ha van valami. - mondtam, majd még megbeszéltük, hogy face-en ír.

Rögtön, miután letettem, egyből hívtak. Ismeretlen szám volt, amit kicsit furcsálltam, de azért felvettem.
-Hallo?- szóltam bele.
-Elnézést a zavarásért! Tom Atkins vagyok, a One Direction menedzsere. Ariana Baker-t keresem. - kicsit meglepődtem. A fiúk nem is mondták, hogy számíthatok a menedzserüktől telefonhívásra. Nagyon hivatalosan csengett a hangja.
-Én vagyok az. Miben segíthetek? - kérdeztem.
-Nos, ha jól tudom, akkor a fiúk ma részt vettek egy ebéden nálatok. - várta a válaszom.
-Igen így van.
-Csak szeretnék érdeklődni, hogy milyen volt. Leginkább Harry viselkedésére vagyok kíváncsi.
-Minden remekül ment. Nem volt velük semmi gond, Harryvel sem. - válaszoltam.
-Uh, megnyugodtam. Köszönöm. Egyébként még annyit szeretnék, hogy hétfőn este indulunk magángéppel Liverpool-ba. A címedet megadták a fiúk, így majd én megyek érted este 9-re.
-Rendben. Addigra elkészülök. - mondtam, mire Tom(?) felnevetett.
-Még addig van 2,5 napod. Remélem sikerülni fog. - mondta, majd én is felnevettem. - Nekem most mennem kell, akkor megyek majd érted. Szia.
-Rendben. Viszlát. - bontottam a vonalat. Egész kedves volt, főleg a nevetése után.

Este megnéztem az üzeneteimet. Láttam, hogy írt Laura és Adele is. Lau azt írta, hogy beszélt Adele-el és beleegyeztek a szülei is és ő is. Adele ugyanezt írta, de azért mindkettőre válaszoltam.
Értesítettem Lucas-t is a programról. Nagyon tetszett neki és azt mondta, hogy feltétlenül ott lesz.
Éjfélig neteztem, majd úgy döntöttem, hogy elteszem magamat holnapra. Letusoltam és befeküdtem a pihe puha ágyikómba.

--~--

Reggel, vagyis 11-kor keltem fel. Az ágyból viszont nem akartam kikelni, de muszáj lesz, mert gofri illatot érzek. Végül csak sikerült és lesétáltam. Egy üzenet volt egy cetlire írva a hűtőn.

„Elmentünk Cody-val a fociedzésre. Dél körül jövünk. Sütöttem gofrit és van a hűtőben húsleves. Ne a gofrival kezd!!! Még valami. A nappali polcán találsz egy listát. Légy szíves menj el a boltba és vásárolj be. A pénz is ott van mellette. Puszi: anya”

Vajon ezt hány órakor írhatta? Mert mindjárt dél. Mindegy. Akkor eszek és irány a bolt.
Miután kellőképpen teletömtem magamat, felmentem a szobámba és felöltöztem, majd eltettem a listát és a pénzt és indultam bevásárolni.

Leszakad a kezem, annyi mindent kellett venni. Egy kicsit meg is álltam pihenni és megnéztem az időt. Már 1 óra. Egy órát vásároltam? Az igen. Mondjuk a lista nagyon hosszú volt.
Ismét felvettem a két szatyrot és elindultam. Azzal nyugtattam magam, hogy már csak negyed óra és otthon vagyok. Többnyire sikerült is.

Tudtam, hogy anyáék már hazaértek, mert láttam Cody-t a kertben focizni. Nem volt neki elég az edzés?
Benyitottam és anya jött ki a konyhából.
-Szia kicsim. Látom sikerült végrehajtanod a feladatodat. - mosolyogott, majd elvette tőlem a szatyrokat és bevitte a konyhába. - Jut eszembe. Vendéged van.
-Ki? - lepődtem meg. Lucas-ék nem lehetnek, mert velük ma este talizok, a srácok meg tegnap voltak itt és holnap este utazunk.
-Menj csak ki a kertbe és meglátod. - anya arcára kiült egy sejtelmes mosoly. 

Én még mindig nem tudtam, hogy ki látogatna meg engem. Tanácstalanul, de mentem a kert iránya felé.
Kinyitottam az ajtót. Láttam, hogy Cody még mindig rohangál, majd arrébb toltam tekintetemet és ott ült valaki az ÉN! hintámban. Háttal volt nekem, de még így is felismertem az illetőt. Odamentem és nem éppen kedves módon köszöntöttem.
-Te meg mi a fenét keresel itt? - förmedtem rá, mire ő megfordult és levette a napszemüvegét…