22. fejezet - A party

Sziasztok!
Így éjjel fél 2-kor megérkeztem és az új rész is. Ehhez pedig új külsőt festett a blognak MissBabe. Ezúton is köszönöm neki!:) Tudom, hogy késtem és vasárnap estére ígértem a frisst. Sajnálom.
Viszont köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és pipákat.:)
Nem beszélnék sokat, mert hulla vagyok.:D
Olvassatok, komizzatok és pipáljatok. Még mindig fel lehet iratkozni a blogra.:D
A következő rész aug. 2-án érkezik és nem fogok vele késni, ígérem!!
U.i.: kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok a design-ról és a fejezetről, úgyhogy kérlek titeket, dobjatok meg egy-két véleménnyel.
DestinyB xx

„Mérges voltam. Megütöttem. De nem tagadom le, mert tudom, megérdemelte.”

Az arcomról nem lehetett levakarni a vigyort, mert már nagyon is vártam a partit. Mindenki meg fog lepődni, főleg Liz és Styles…

--Ariana szemszöge--

Miután Lucas és Harry vitázott egy jót, hogy kinél aludjak, Tom elrendezett mindent. Meggyőzte Lulut, hogy jobb lenne, ha a göndörrel aludnék. Igazság szerint én nem tudtam volna dönteni. Tudom, hogy Lucas közelebb áll hozzám, de Harry-vel most úgymond jóban vagyunk és vele is szívesen beszélgettem volna este. Legjobb barátom bosszúsan, de elfogadta Tom döntését, így Harry és én nyugovóra tértünk a közös szobánkban. Kicsit izgultam, hogy vajon a nagyapja mit fog szólni hozzám. Ezt Styles-nak is szóvá tettem, de ő csak leintett és biztosított róla, hogy kedvelni fog. Nem tudom, hogy miért, de hittem neki.

Reggel elég kómásan keltem, mert az éjszaka átjött hozzánk Liam és két órán keresztül beszélt nekünk arról, hogy mennyire hiányzik neki Danielle. Sajnáltam szegényt és látszott rajta, hogy nincs a legjobb lelki állapotban. Próbáltuk néhány tanáccsal ellátni, de nem hiszem, hogy sokat segítettünk neki.
Miután letusoltam és felöltöztem, kiléptem a fürdőből és Harry még mindig az ágyat nyomta. Talán fel kellene ébresztenem, mert 11 óra van. A reggeliről már lekéstünk, úgyhogy elhatároztam, hogy lemegyek ebédelni. Nem keltettem fel, jobb, ha kipiheni magát a koncert után.
A szálloda éttermében már ott volt Liam, Lucas és Niall. Valamilyen témába nagyon belemerülhettek, mert elég izgatottan magyaráztak egymásnak. Jót mosolyogtam rajtuk és csatlakoztam hozzájuk.
- Sziasztok, fiúk! – ültem le Niall mellé. Négy székes asztalok voltak, tehát már csak ott volt hely. Kórusban köszöntek és folytatták az agyalást, de Lucas inkább velem társalgott.
- Jól aludtál? – kérdezte óvatosan. Mélyet sóhajtottam, mert tudtam, hogy már megint Harry miatt kérdezi. Nem hiszem el, hogy ennyire vigyázni akar rám. Nem vagyok már kisbaba.
- Aha – ezzel véget is ért a beszélgetésünk és hallgattuk, amint Liam éppen valami motorról beszél a szöszinek. Rendeltünk kaját, közben csatlakozott hozzánk Harry és Zayn is. Jól elvoltunk, de a feszültség még tapintható volt Lulu és Styles között. A többiek nem igazán vették észre, hogy ők ketten nem szimpatizálnak egymással, mert folyton hülyéskedtek. Ennek örültem, mert így a hangulat felhőtlen volt. Vagyis nekik, mert én belül rosszul éreztem magam. Viszont, ami a legjobban foglalkoztatott, az Lulu partnerének a kiléte. Amikor ketten voltunk, rákérdeztem és azt mondta, hogy nem mondhatja el. Azt hittem, hogy mindent elmondunk egymásnak. Miért olyan nagy titok? Talán ismerem? Tudom, hogy baromság, de rossz előérzetem van a partival kapcsolatban. Lehet, hogy csak én dramatizálom túl az egészet. Nem baj, már csak pár óra és kiderül minden.

~~~

A kocsiban ülünk, mellettem Niall és Harry. Előttünk pedig Liam valamit nagyon magyaráz Lucasnak, de látom rajta, hogy nem figyel rá. Máshol jár gondolatban.
Tom leparkolt egy kisebb szálloda előtt. Két autóval jöttünk, a másikat a fiúk egyik testőre vezette. Kissé furcsálltam, hogy nincs itt egy rajongó sem, de Liam azt mondta, hogy Harry nagyapja intézte el. Többet nem is kérdezősködtem és kiszálltam Niall után. Minden cuccunkat Miamiban hagytuk, csak Lou hozta a partira kiválasztott ruhákat. Már nagyon vártam, hogy megnézzem, miket válogatott össze. Most nem béreltek ki egy teljes lakosztályt, csupán két szobát. Gondolom külön a fiúknak és külön a lányoknak.
Jól tippeltem, mert Lou, Eleanor és én az egyik szobába, míg a fiúk és Tom a másik szobába mentek be. Amikor Lou elém tárta a ruhát, azt hittem elájulok, annyira szép. 2 órába telt mire mindenki elkészült. Persze a másik szobából már egy fél óra után lehetett hallani a bolondozásokat és nevetéseket.

Miután rendbe tett minket Lou, a srácok már a folyosón vártak minket. Nagyon jólnéztek ki és be kell vallanom, Harry volt a legdögösebb közülük.
- Úristen! Lányok, gyönyörűek vagytok! – bókolt nekünk Louis és egyből Eleanor-hoz ment és egy csókkal bizonyította előbbi mondatát. A többiek helyeslően bólogattak és végigmértek minket, aminek következtében kicsit piros lett az arcom. Harry nem szólt semmit, csak figyelt. Amikor felé néztem, elmosolyodott és a karját nyújtotta felém, amit el is fogadtam. Így indultunk meg a kijárat felé. Hirtelen eszembe jutott, hogy Lucas nincs itt. Hihetetlen, hogy eddig nem vettem észre. Majdnem rákérdeztem, de beugrott, hogy azt mondta, hogy ő majd a partnerével érkezik a partira. Nem is tudom, hogy mi miatt vagyok jobban ideges. Azért, hogy vajon kedvelni fog-e Harry nagyapja vagy azért, hogy ki lehet Lucas bizonyos kísérője? Ezen elég sokáig agyalhattam, mert már azon kaptam magam, hogy ki kell szállni a kocsiból. Harry lépett ki előbb és kedvesen a kezét tartotta elém, hogy segítsen. Talán tényleg változott egy kicsit. Őszintén szólva, az nem lenne jó az én szempontomból, mert akkor jobban megkedvelném.

- Hát itt van az én jóképű unokám! – elmélkedésemből egy mély, öreges hang ébresztett fel. Felénk közeledett és boldogan ölelte meg Harry-t. Nem annyira látszottak rajta az idősödés jelei. A ráncok alig voltak láthatók az arcán, haja is éppen, hogy mondható ősznek. Nagyon szimpatikus volt így első látásra.
- Azért ne túlozz, nagyapa – nevette el magát Harry. Szerénykedni is tud? Ezt az oldalát még nem is láttam. Miután elváltak egymástól, a férfi tekintete rám szegeződött. Styles közelebb húzott magához és egyik kezét a derekamra tette, amit most nem bántam, mert szükségem volt a bátorításra.
- Kit tisztelhetek a gyönyörű ifjú hölgy személyében? – figyelmes. Ez volt az első szó, ami eszembe jutott a kérdése után.
- Nagyapa, ő itt Ariana Baker, a barátnőm. Ariana, ő itt az én egyetlen nagyapám, George Styles – mutatott be minket nagy mosollyal az arcán Harry.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem, Mr. Styles – fogtam vele kezet illedelmesen. Nem kicsit lepett meg, mikor magához húzott egy ölelésre.
- Ugyan már! Tegeződjünk, hiszen még 60 sem vagyok – nevetett, én pedig egy bólintással jeleztem, hogy benne vagyok. A fiúkat és Tom-ot már úgy köszöntötte, mint régi ismerősöket. Ezek szerint nem ez az első alkalom, hogy találkoznak. Végül Lou és Eleanor is megismerkedett George-val. Ahogy elnéztem, mindenkivel nagyon barátságos és nyitott volt, ami megkönnyítette a dolgomat, mert nem vagyok az a barátkozós típus.
- Nekem mennem kell fogadni a többi vendéget is. Érezzétek jól magatokat fiatalok és te is Tom – viccelődött George és már el is tűnt.

- Gyere, igyunk valamit – húzott el a többiektől Harry és egy koktélpult-szerűségnél kötöttünk ki. – Mit kérsz?
- Én nem iszok Harry – válaszoltam óvatosan. Meglepődött kijelentésemen és szólásra nyitotta száját, de pillanatokon belül be is csukta. Talán a miért kérdést tette volna fel, de inkább úgy döntött, nem faggat, amiért nagyon hálás voltam neki. Nem szeretném, ha a hangulatom a mínuszokat súrolná.
- Akkor egy alkoholmentes koktél jöhet? – nézett rám kedvesen. Bólintottam és rendelt kettőt, majd visszafordult felém.
- Te miért nem iszol? – érdeklődve néztem zöld szemeibe, melyek ismét magukkal ragadtak. Elmosolyodott és azonnal válaszolt is.
- Ha én most elkezdenék inni, akkor nem biztos, hogy megálljt tudnék parancsolni magamnak. Tudom, hogy itt vannak a fiúk és nem vagy egyedül, de nem szeretném, ha idegen környezetben lennél, míg én részegen ülök valahol – őszintesége meglepetést okozott. Azt hittem, hogy olyan magyarázattal fog előállni, hogy most nem kér. Be kell ismernem, hogy amit most mondott az nagyon melengette a szívemet. Tudom, hogy ez elég nyálasan hangzott, de ez van. Törődik velem.
- Köszönöm – próbáltam egy mosolyt elővenni. Úgy látszik, hogy sikerült is, mert viszonozta és így előbukkantak gödröcskéi is, amit titokban imádok. Időközben megkaptuk a koktélokat is. Még nem ittam ilyet, de finom volt. Nem túl tömény, kellemes. Kezünkben az italokkal, megindultunk a többiek felé, azonban Harry megtorpant.
- Mi a baj? – fogalmam sincs, hogy mi ütött belé. Csak bámult előre olyan ’eztnemhiszemel’ nézéssel. Próbáltam belőni a szöget, hogy merre néz és akkor megláttam Őt. Vagyis inkább őket?!
Lucas partnere Taylor Swift? Ez meg, hogy a fenében lehetséges? Egyáltalán honnan ismeri? Miért pont ő? Dühös tekintettel ajándékoztam meg, amikor felém pillantott. Tudom már, hogy miért ezt a csajt hozta magával. Azért, mert így keresztbe tehet Harry-nek. Eddig azt hittem, hogy ő az én legjobb barátom, de most hatalmasat csalódtam benne. Nem gondoltam volna, hogy ennyire messze megy egy kis ellenszenv miatt.

- Mi a francot keres itt Taylor? – kérdezte idegesen a mellettem álló fiú. Már nyoma sem volt a hitetlenkedő pillantásának, helyét a harag vette át, ahogy nálam is.
- Szerinted? – kérdeztem gúnyosan, mire felém fordult. – Lucas azért hívta el, hogy neked rossz legyen és ezt mind csak azért, mert nem vagy szimpatikus neki.
Undorodva néztem feléjük, ahogyan egymásra mosolyognak. Harry összehúzta szemöldökét, majd sóhajtott egyet.
- Nem hiszem. Szerintem Taylor valahogy felvette vele a kapcsolatot, mert tönkre akar téged tenni – ez a variáció meg sem fordult eddig a fejemben. Volt benne valami, de én kitartottam amellett, hogy Lucas a hibás.
- Akkor most mi legyen? – kérdeztem tanácstalanul. Egy pillanatra rájuk nézett, majd vissza rám.
- Maradj mellettem, amíg velük beszélünk pár szót. Én félre hívom Lucas-t, te pedig ott maradsz Taylor-ral. Ne foglalkozz a szavaival. Csak bántani akar téged és féltékeny rád, amiért nem ő áll most mellettem. A lényeg, hogy ne törj meg és maradj erős. Világos? – nézett mélyen a szemembe, majd összekulcsolta ujjainkat és megindultunk a ”páros” felé. Vajon miért akarja félrehívni Lucas-t? Meg akarja verni? Nem szép tőlem, de nem bántam volna, ha bemosna neki egyet. Úgy érzem, hogy a mi barátságunknak ezennel vége. Legalábbis a részemről biztosan.

- Sziasztok! – mosolygott negédesen Taylor. Bármennyire is tisztelettudó vagyok, most kedvem támadt leköpni, de azért nem teszem meg. – Biztos te vagy Ariana, Hazz barátnője. Örvendek. Gondolom, nem kell bemutatkoznom.
Eddig azt hittem, hogy Harry a nagyképű, de tévedtem. Taylor még túltesz rajta is. Ideje nekem is beszólnom.
- Igen, én vagyok. Ne aggódj, nem kell bemutatkoznod, hiszen a híres férfiak felének már volt kapcsolata veled. Én is örvendek – egyből lefagyott az arcáról az a visszataszító vigyor és szemei szikrákat szórtak. Lucas értetlen pillantásokkal illetett, míg a mellettem álló srác alig bírta elpalástolni kitörő nevetését. Én pedig csak aranyosan mosolyogtam az előttem álló szőkeségre. Óvatosan végignéztem rajta. Ez a piros-fekete ruha nem sokat takart belőle. Fogalmam sincs, hogy hogy volt ekkora bátorsága megjelenni ebben a ruhában. Prostituált benyomást keltett bennem és a Hófehérke és a hét törpe című mesében a gonosz boszorka szerepére emlékeztetett. Emiatt a felismerés miatt majdnem felkacagtam, de próbáltam tartani magam.
- Beszélhetnénk, Lucas? – nézett jelentőségteljesen Harry az említettre, aki egy sóhajjal jelzett. Ezt nem hiszem el. Harry normálisan kérdezett valamit, erre ilyen lekezelően viselkedik vele. Megváltozott és nem jó irányba. A fiúk elvonultak, én viszont feszülten figyeltem távolodó alakjukat, mert nem akartam balhét. Azonban Taylor tett róla, hogy rá összpontosítsak, mert megszólalt vékony hangján.

- Na, ide figyelj te kis liba – kezdte sziszegő hangon, összeszűkített szemekkel. Próbáltam Harry utasításait követni és valamennyire sikerült is. „Maradj erős.” – visszhangzott fejemben az utolsó mondata. – Harry az enyém és vissza fogom szerezni. Te is tudod, hogy megvan hozzá a tehetségem. Én illek hozzá és nem te. Te csak egy kis szürke kisegér vagy. Tudsz énekelni? Híres vagy? Na, látod. Egyik sem. Nem értem, hogy Hazz mit eszik rajtad. Jaj, már tudom. Minden este teljesíted a kívánságait, ugye? Te kis ribanc – köpte felém a szavakat. Már nem tudtam Harry szavaira gondolni. Leribancozott. Láttam, hogy a fiúk feldúltan felénk tartanak, de ezt nem hagyhattam annyiban. Visszapillantottam Taylor-ra, akinek az arcára egy győztes mosoly ült ki. Nem szarakodtam sokat, ugyanis másodperceken belül csattant a tenyerem a csinos kis pofiján. Gyorsan odaemelte a kezét és félve nézett rám. Megemelte a kezét és ő is pofon akart engem vágni. Ekkorra már a fiúk is ideértek és lefogtak minket.
- Normális vagy? – szólt rám dühösen Lucas és átölelte Taylor-t.
- Igen, képzeld el, hogy normális vagyok. Te viszont egy cseppet sem vagy az. Minek hoztad őt ide, mi? – kiabáltam és egy cseppet sem érdekelt, hogy mindenki minket nézett.
- Azért, mert te ezzel a nyomorulttal jöttél ahelyett, hogy engem választottál volna – most már ő is felemelte a hangját és Taylor még szorosabban kapaszkodott belé. Szívesen adnék neki még egy pofont.
- Nem nyomorult, úgyhogy befoghatod – sírtam el magam és kitéptem magam Harry karjai közül. Megfordultam és döbbent, ijedt szempárokkal találtam szembe magam. Nem figyeltem senkire, csak elindultam oda, ahol bejöttünk, mert valószínűleg ott lehet kimenni is. Útközben összetalálkoztam George-val is, aki aggódó pillantásokkal ajándékozott meg.
- Sajnálom, hogy tönkretettem a partit – ha eddig nem sírtam eléggé, akkor most még jobban rákezdtem és rohantam innen el. Futás közben levettem a magas sarkúmat is, mert nem tudtam benne normálisan futni. Hiba volt megállnom, mert lépteket hallottam magam mögött. Ismét meg akartam indulni, de az illető nem hagyta. Maga felé fordított és szorosan átölelt.
- Ne haragudj. Annyira, de annyira sajnálom – a könnyeim csak úgy folytak az arcomon. Megalázva, megszégyenítve éreztem magam.

Vajon ki lehetett a vigasztaló személy? :)

21. fejezet - Csak miattad jöttem át Styles + 3 év

Sziasztok!
Először is sajnálom, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de dolgozni voltam. Nem mondom, hogy nagyon jó rész lett, de azért remélem, hogy nektek tetszeni fog.
Ma az idézetet kihagyom és cserébe hoztam egy képet a fiúkról és utólag én is felköszöntöm őket és köszönöm nekik ezt a 3 évet.♥

Gondolom, láttátok már a Best Song Ever-t. Én imádom és sikerült a rekordot is megdöntenünk! Aki még nem látta volna, annak itt a link a videóhoz: BSE.
A következő részt vasárnap este (remélhetőleg Sebastian Vettel aláírással a kezemben :D) fogom hozni.
Köszönöm az előző részhez az 5 kommentet, nagyon jó volt olvasni az ötleteket. Most fény derül rá, hogy jól gondoltátok-e a lány kilétét. A feliratkozók száma elérte a 26-ot, ezért nagyon-nagyon örültem.:))
Továbbra is várom a véleményeket és a pipákat!:)
Mindenkinek jó olvasást és kellemes hétvégét!!
U.i.: megy valaki a Hungaroringre? Mert akkor lehet, hogy találkozni fogunk :D
DestinyB xx

Szükség volt erre a lépésre, mielőtt egy szorosabb kapocs alakul ki köztük. Vagy elbukjuk, vagy nyerünk. A vesztés szó azonban nem szerepel a szótáramban…

--Harry szemszöge--

Felöltöztem és elfogott az érzés, hogy nincs kedvem semmihez. Így lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam. Igen, tudok olyat is. Nem tetszik nekem ez a Lucas gyerek. Van benne valami irritáló és nem hiszem el, hogy ő Ariana legjobb barátja. Fiú és lány között nincs barátság. A másik meg az, hogy ő is férfiból van, gondol egyet és el is csábítja Ariana-t. Amikor megérkezett, nem úgy nézett rá, mint a barátjára, hanem teljesen máshogy. Ezt nem akarom felhozni Ariana előtt, mert akkor megutál, és még csak most kezdünk jóban lenni. Most nem szúrhatom el. Elmélkedésemet megzavarta az ajtó nyílása. Ariana lépett be rajta, még a tegnapi ruhájában.
- Hát te? Nem Lucas-szal folytatsz eszmecserét? – milyen gazdag szókinccsel mondtam. Büszke vagyok magamra.
- Már nem. Elment sétálni. Egy kicsit furcsa volt – az utóbbi mondatát már szinte suttogta, de meghallottam.
- Mert? – én megmondtam, hogy valami nem stimmel vele. Sóhajtott és helyet foglalt mellettem az ágyon. Felültem és ráemeltem a tekintetemet.
- Nem tudom. Csak… mintha nem mondana igazat. Bízok benne, de nem szokott ilyen titokzatos lenni. Az utolsó mondata meg az volt, hogy vigyázz magadra – tanácstalanul nézett rám. Most mit mondjak? Meg kellene nyugtatnom, de közben meg azt érzem, hogy nem véletlenül gyanakszik. Addig nem nyugszok, amíg ki nem derítem, hogy merre volt.
- Figyelj. Szerintem túldramatizálod a helyzetet. Nem volt annak a mondatnak semmi jelentősége. Mármint volt, csak nem olyan, amit te belegondolsz. Én is szoktam ezt mondani anyának vagy Gemmának búcsúzásképp – mosolyogtam, ami úgy tűnik hatott, mert kevésbé volt feszült.
- Köszi, Harry – mondta halkan és az ágyat kezdte nézni.
- Semmi Styles? Haladunk – nevettem és ez átterjedt rá is. – 8 órakor koncert. Nem akarsz átöltözni? Ma nem szól bele Lou, hogy mit vegyél fel.
- Hú, tényleg. Majdnem elfelejtettem. Akkor választok valami normális ruhát – indult volna a bőröndökhöz, de visszahúztam a karjánál fogva. Értetlenül nézett szemeimbe.
- Holnap este lesz egy parti és meg vagyunk hívva. A nagyapám szervezte és örülne, ha eljönnél. Persze, a banda összes tagja jön velünk. Ha akarod, Lucas is jöhet, de partner nélkül nem engednek be senkit sem – az elejét még lágyan mondtam, majd a hangom kissé unalmassá vált. Szerencsére nem vette észre és nagy mosoly ült ki az arcára. Így felfedte gyönyörű, tökéletes, fehér fogait. Jesszus, miket gondolok? De, akkor is szép fogsora van.
- Rendben. Most megyek öltözni. A részleteket még megbeszéljük – felállt és egy kicsit megtorpant és elnevette magát. Kíváncsian vártam, hogy mi okozta jó kedvét. – Ez nagyon hivatalosan hangzott.
Vigyorgott rám és ettől nekem is követnem kellett.
- Megnézem a többieket. Ha gondolod, majd gyere át – bólintott és már a bőröndje aljában kutatott, majd tusolni ment.

Egyik fiút sem találtam meg a szobájában, így lementem a recepcióhoz. Felvilágosítottak, hogy Niall és Liam elmentek kajálni, amin nem lepődtem meg. Mondták, hogy Zayn egy szőke lány társaságában elhagyta a szállodát, aki minden bizonnyal Perrie lehetett. Louis pedig a medencénél van. Gondoltam, hogy meglepem barátomat, de pont akkor jött be az a kretén. Váltanom kellene vele pár szót. Megindultam felé, ő pedig észrevett. Fájdalmasan felsóhajtott, én meg majdnem behúztam neki egyet, de türtőztettem magam.

- Mit akarsz? Mert nem sok kedvem van hozzád – nézett rám félig csukott szemmel.
- Rövid leszek. Ha bántani mered Ariana-t, velem gyűlik meg a bajod. Remélem, hogy érthető voltam – hagytam volna ott, de a nevetése miatt visszafordultam.
- Te hülye vagy? Én? Megbántani? Őt? Ariana a legjobb barátom, szóval ne kavard a szart – mondta fenyegetően.
- Igen, te. Nem kavarok semmit, csak figyelmeztettelek. Amúgy meg holnap lesz egy rendezvény, amire sajnos eljöhetsz. Van egy szabály. Csak olyanok jöhetnek, akiknek van partnerük. Szóval remélem, hogy nem fogsz találni senkit és nem rontod ott a levegőt – faképnél hagytam és a medencéhez mentem Louis-hoz.

--Lucas szemszöge--

Ekkora görényt. Nem hiányzik, hogy Liz fülébe bogarat ültessen, hogy ne bízzon bennem. Viszont ez a parti jól hangzik. Megfelelő alkalom lehet a tervünk első fázisához. Tárcsáztam is a jól ismert számot. Szerencsére hamar felvette.
- Igen? – szólt bele vékony hangján.
- Lucas vagyok. Fejlemények vannak – mosolyodtam el a végére.
- Hallgatlak – szinte magam előtt láttam, ahogy szőke tincseit hátra dobja.
- Holnap este lesz egy parti, amire meghívást kaptam. De csak akkor mehetek, ha viszek magammal valakit – remélem értette a célzást. Feszengve vártam.
- Tudd meg, hogy mikor és hol lesz. A többit majd megbeszéljük. Megyek, rendelek magamnak egy csini partis rucit. Majd hívj – ezzel le is rakta a telefont. Tehát benne van. Remek. Most már csak az időpontot és a helyszínt kell kiderítenem.

Felmentem a szobába és kerestem valami göncöt estére, mert gondolom, hogy Liz engem is elrángat a ficsúrok koncertjére. A nagyja jó fej, de ettől még nincs kedvem a hangjukat hallgatni. Egy szürke pólót, fekete kockás, könyékig feltűrt inget és farmert vettem fel.
Miután kulcsra zártam az ajtót, átmentem Ariana-hoz.

- Szia! – nyitotta ki az ajtót nagy mosollyal az arcán. – Mi szél hozott? Milyen volt a séta?
Na, igen. Most mit mondjak neki? Még soha sem hazudtam neki, kivéve ezt a ”sétát”.
- Jó. Sikerült egy kis rendet tenni a fejemben. Jól áll ez a ruha – dicsértem meg. Tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de szívesen letepertem volna. Talán túlságosan is eluralkodott rajtam a birtoklási vágy. De ezzel nem foglalkozhattam, most vannak fontosabb dolgok is.
- Köszönöm. Te is jól összehoztad a ruhákat – nevetett és pont akkor jött be Styles. Grimaszoltam egyet és leültem a fotelba.
- Tom mondta, hogy szóljak, hogy mindjárt indulunk. Arra nem számítottam, hogy ketten lesztek a szobában – mindjárt nekiugrok. Tényleg ennyire bunkó?
- Pedig csak miattad jöttem át Styles – mosolyogtam gúnyosan.
- Fejezzétek már be! Lucas, jössz a koncertre? – pirított ránk Liz és kérdő tekintetével találkoztam. Egy pillanatra ránéztem a göndörre és azt láttam, amire számítottam. Abban reménykedett, hogy nemet mondok. Már csak ezért is megyek.
- Persze – válaszoltam szórakozottan. Styles feje kissé vörös lett, de nem érdekelt.
- Indulnunk kell – préselte ki magából és kiment az ajtón. Liz csak értetlenül nézett rám. Én egy vállrándítással jeleztem, hogy én sem tudok többet. Szerencsére bevette.

Lent még vártunk egy kicsit Zayn-re, majd elindultunk a koncert helyszínére. Két kocsival mentünk, én Liam-mel, Niall-el, Lizzel és sajnos Styles-szal kerültem egy kocsiba. Amikor odaértünk, már ott volt egy pár sikítozó rajongó. Mit szeretnek bennük? Sosem fogom megérteni. Mindegyik villant egy mosolyt és a csajokon már nincs is bugyi. Még van képük azt mondani, hogy nem használják ki a lehetőségeket. Idióták. Viszont ezt nem mondtam ki, mert akkor Liz megharagudna, hiszen szerinte a srácok „aranyosak” és „humorosak”. Hát igen, remélem, őt nem rántják magukkal. Főleg nem Styles.

Mindenki kiszállt és gyorsan befutottunk az arénába, nehogy a rajongók meglássák őket. Amíg átöltöztek, addig Liz körbevezetett és bemutatott a zenekarnak is. Őket talán jobban megkedveltem, mint az öt énekes gyereket.
Hihetetlen, hogy itt mekkora sürgés-forgás van. Mindenki beszél, a fiúk beénekelnek és egymást biztatják, hogy nem lesz semmi baj a koncert alatt. Mondjuk, erre tényleg szükség van. Liz és én csendben figyeljük őket. Majd Styles hirtelen idenézett és megindult felénk.
- Ideges vagyok – beszélt Liz-hez és mélyen sóhajtott. Ekkora egy férget. Csak azért jött ide, hogy engem idegesítsen. Fogadjunk, hogy az előző koncert előtt nem mondta ezt.
- Ne aggódj, nem lesz semmi gond – mosolygott rá kedvesen. Ez az idióta nem elégedett meg ennyivel és magához ölelte a lányt, aki nagyon is fontos volt nekem. Tűrtem és tűrtem. Csalódtam. Azt hittem, hogy Liz majd eltolja magától. Helyette visszaölelt és a fejét ennek a gyökérnek a vállára hajtotta. Styles egy győztes mosolyt küldött felém.
- Jobb lesz, ha mész. A végén még nélküled kezdenek – muszáj volt megölnöm ezt az idilli pillanatot. Azért próbáltam humorosan mondani, nehogy Liz haragudjon rám.
Eltávolodtak egymástól és Styles egy gúnyos vigyort villantott. Visszament a többiekhez és kezdődött a koncert. Liz viszont értetlen tekintettel figyelt engem.
- Mi van? – kérdeztem ártatlanul.
- Ez mégis mire volt jó? – ráncolta össze szemöldökét és várta a magyarázatomat.
- Már túl sokáig ölelkeztetek – rántottam meg a vállam és a színpad felé néztem. Pár pillanatig még rám figyelt, majd ő is inkább a koncertet élvezte.

~~~

Őszintén megmondom, hogy nem volt annyira rossz a műsor, mint gondoltam. Persze, azért nem leszek rajongó, csak elviselem a zenéjüket. Visszaérve a szállodába, Styles elmondta a holnap esti partinak a részleteit. A nagyapja itt lakik Miami-hoz közel, Fort Lauderdale-ben. Még soha nem jártam ott, ezért kíváncsi vagyok. Este 7 órakor kezdődik a vendégek fogadása és 8 órától pedig maga a parti. Styles nagyapja megengedte, hogy a banda tagjai a villájában aludjanak a buli után, nekem pedig foglalt egy elit szállodai szobát. Nem voltam elragadtatva, amiért Liz-től távol leszek, míg ez a majom egy ágyban alszik vele. Holnap délután 4 órakor indulunk kocsival, mert a srácok nem akartak nagy felhajtást. Azt is elmondták, hogy először mindenki egy hotelba fog menni, hogy átöltözzünk. Miután ezeket megtudtam, elnézést kérve kerestem egy nyugodt helyet, ahol senki sem zavar. Azonnal hívtam Taylor-t és elújságoltam neki mindent. A szállodás ügytől ő sem volt elragadtatva, de sikerült elfogadnia a dolgot. Amikor már fél órája azt ecsetelte, hogy őt nem mutatta be Styles a nagyapjának, akkor már azon voltam, hogy a falba verem a fejemet, de nagy nehezen kibírtam. Megbeszéltük, hogy az átöltözés után én elmegyek érte és együtt megyünk a buliba. Szerencsére abban a szállodában lesz, amelyikben nekem foglaltak szobát, szóval nem lesz gond.
Miután mindent egyeztettünk, visszamentem a többiekhez, akik jóízűen nevettek valamin. Nem kérdeztem rá, mert nem különösebben érdekelt. Csendben leültem Liam és Niall közé és néztem ki a fejemből, míg meg nem hallottam Liz hangját.
- Merre voltál Lucas? – tette fel a kérdést, mire minden szempár rám szegeződött.
- Öhm…a holnap esti partnernőmmel beszéltem – végül is nem hazudtam.
- És ki az? – nézett rám Styles egy olyan ”húdenyomorékvagy” pillantással.
- Titok – villantottam meg fogaimat és elmentem lefeküdni.
Megfürödtem és hamar eltettem magam holnapra. Az arcomról nem lehetett levakarni a vigyort, mert már nagyon is vártam a partit. Mindenki meg fog lepődni, főleg Liz és Styles…

20. rész - Bosszút akarok állni

Sziasztooook!
Kezdjük azzal, hogy megleptetek rendesen. Tegnap még nem gondoltam volna, hogy meglesz a 6 komment, de ma délelőtt felnéztem és láttam, hogy meglettek a vélemények. Köszönöm mindenkinek!:)
Így itt is az új rész, ami szerintem a 20. részhez méltó lett. Remélem, hogy mindenkinek tetszik és ilyesmi színvonalra számítottatok. Tudom, hogy egy kicsit rövid lett a többihez képest, de annál izgalmasabb :D
Lehet, hogy még a hétvégén felkerül az új rész, de nem biztos.
Légyszi mondjatok véleményt akár a szereplőkről, akár a történetről, mert eddig most vagyok a legkíváncsibb.:DD
Jó olvasást!
DestinyB xx

„Minden történetnek két oldala van, ahogy minden embernek két arca. Az egyiket mutatja a világnak, a másikat elrejti legbelül. Ezt kettősséget a fény és a sötétség egyensúlya uralja. Mindnyájunkban ott rejtőzik a jó és a gonosz. Azoké a valódi hatalom, akik képesek elmosni az erkölcsi vonalat a kettő között.”

- Harry, őt itt Lucas, a legjobb barátom. Lucas, ő itt Harry, a kamu pasim – mutattam be őket egymásnak. Idegesen vártam. Egyikük sem szólt semmit, még a kezüket sem nyújtották egymásnak. Összehúzott szemöldökkel méregették a másikat. Jól kezdődik…

Már ott tartottam, hogy kiverem a balhét, de Lucas szerencsére megmentett.
- Lucas Moore – nyújtotta unalmasan Harry felé a kezét. Ilyenkor még jobban eszembe jut, hogy mennyire szeretem Lulut.
- Harry Styles – fogadta el Styles a kézfogást és egyből rátért a lényegre. – Mit akarsz itt?
- Meglátogatom a legjobb barátomat. Amúgy meg nem sok közöd van hozzá – válaszolt felhúzott szemöldökkel Lucas és egy kis mosoly is bujkált a szája szélén. Talán azért, mert most beszólhat Harry-nek.
- Neked komolyan egy srác a legjobb barátod? – kérdezte tőlem nevetve Styles.
- Igen. Valami problémád van vele? – próbáltam normálisan beszélni, de rohadt mérges voltam rá. Mi a baja Lucas-szal?
- Nekem? Dehogy. Csak furcsa. És hol fogsz aludni Lucas? – nézett Lulura egy olyan ”de szerencsétlen vagy” nézéssel.
- Foglalok egy szobát. Miért, mit gondoltál? – tudtam, hogy nem szimpatizálnak egymással, de akkor is. Annyira ellenségesek voltak és ez nekem nem tetszett.
- Van rá pénzed? Mert, ha gondolod, fizetünk neked egyet. Tudod, szeretünk jótékonykodni – röhögött Styles. Ez azért tényleg durva volt. Láttam, hogy Lucas már nem sokáig bírja.
- Képzeld, hogy van rá pénzem. Te és a jótékonykodás? Maximum a négy bandatársad. Vagy te a kurváknak szóló ”kedvezményeket” is jótékonykodásnak tekinted? Mert akkor értem – mosolygott Lulu. Majdnem felnevettem, de türtőztetnem kellett magamat. Harry-nek megfeszültek az izmai és majdnem bemosott egyet Lucasnak, de megfogta a kezét.

- Oké, fiúk. Hagyjátok abba. Én most segítek Lucasnak szobát foglalni és bemutatom a többieknek – mondtam higgadtan, de belülről féltem, hogy ezek ketten egymásnak ugranak.
Harry idegesen visszasétált az ágyhoz és még beszélt valamit, amit sajnos meghallottam és Lucas is.
- Nem tud magának szobát foglalni a szerencsétlen? – vissza kellett tartanom Lucas-t, hogy ne menjen Harry után. Gyorsan becsuktam magunk mögött az ajtót és lementünk a recepcióra. Nem volt semmi akadály és megkapta az alattunk lévő szobát. Egy kicsit bosszankodott, mert így túl messze van tőlem és nem tud megvédeni, ha Styles rám mászik. A túlzott aggódási rohamait ki nem állhatom. Csak leintettem és felmentünk a szobájába. Nem volt annyira luxus, mint a miénk, de szép volt. Én is laktam volna inkább ebben, mint abban a baromi nagy lakosztályban.
- Mi lenne, ha megismerkednél a többiekkel? – kérdeztem rá félve és vártam a reakcióját. Nagyot sóhajtott.
- Azok is ilyen parasztok? Mert, akkor semmi kedvem nincs hozzá – forgatta meg szemeit.
- Nem. Harry sem paraszt, csak meg kell ismerni – mondtam halkan.
- Mi? Ezt ugye nem gondoltad komolyan? Nem ismerek rád – háborodott fel.
- Most mi bajod van? – lettem én is ideges. Miért van kiakadva ezen? Lehet, hogy egy kicsit túloztam, de igenis találkoztam már Styles kedvesebb oldalával.
- Az, hogy véded ezt a kis nyavalyást - tárta szét karjait a dráma hatásért.
- Nem védem. Csak elmondtam a véleményemet. Ne ítélj elsőre – mondtam neki komolyan. Egy kicsit még nézett engem, majd megszólalt.
- Inkább mutasd be a többieket – ezzel elindult az ajtóhoz és meg sem várt. Jól kezdődik ez az egész. Tudom, hogy ő a legjobb barátom és mindig megvéd, mellettem áll. De most azt szerettem volna, hogy ne legyen itt. Nem azért, mert nem szeretem. Hiányzott és boldog voltam, amikor magamhoz öleltem, de nem hiányzik a veszekedés és a feszültség, ami közte és Harry között kialakul.
Bekopogtam az ajtón és ott volt mind a négy fiú, Eleanor, Lou és egy szőke lány is, aki Zayn ölében ült.
- Sziasztok – mosolyogtam rájuk.
- Hello Aker – állt fel Zayn, a lánnyal együtt és felénk közeledtek. – Perrie, ő itt Ariana, aki Harry barátnőjét játssza. Ariana, ő itt Perrie, a barátnőm – mutatott be minket és kezet fogtunk. Sőt, Perrie még meg is ölelt. Én is így tettem, majd észbe kaptam, mikor Zayn kérdőn nézegette Lucas-t.
- Ja, igen. Fiúk, lányok, őt itt Lucas Moore, a barátom. Mármint, nem úgy, hanem, mint barát barát. Remélem, értitek – elnevettem magam. A többiek pedig rajtam nevettek. Innentől pedig elindult az ismerkedés. Jó lenne, ha Lucas kijönne velük és akkor már ”csak” Harry-vel kellene megbékülnie, ami nagyon nehéz lesz, talán lehetetlen.

--Lucas szemszöge--

Elegem van. Először védi azt a kis nyomorékot, majd annyit mond rólam, hogy „ő itt a barátom”. A legjobb szót mintha kifelejtette volna. Ha így haladunk tényleg elfelejt engem és az a göndör veszi át a helyemet. Ő lesz az, aki megvédi, segít neki és szereti. Ezt nem hagyhatom. Cselekednem kell. Már tudom is, hogy hogyan. Csak szükségem van egy bizonyos ember segítségére.
-  Liam vagyok, örvendek – fogott velem kezet a barna hajú srác és így visszarántott a jelenbe. Egész normálisnak tűnt.
- Lucas – eresztettem meg felé egy vérszegény mosolyt. A többivel is így tettem, de a szőkével, akit Niall-nek hívnak - ha jól emlékszem -, jól elbeszélgettem. Többnyire a fociról és kiderült, hogy mindketten szeretjük a Manchester United-ot. Egy közös meccsnézést is lebeszéltünk. Nem is rosszak annyira, mint gondoltam. Kivéve persze Harry.
Ideje lenne Arianaval is beszélgetni, kettesben. Ezért óvatosan elhúztam a többiektől.
- Baj van? – kérdezte aggodalommal a hangjában.
- Nem – mosolyodtam el. – Csak szeretnék veled beszélgetni. Tudod, csak ketten.
- Oké – nevetett. – Srácok, mi megyünk sétálni egyet.
A többiek bólintással jelezték, hogy nincs ellenvetésük. Így kimentünk a medencéhez és egy hintaágyba leültünk.

- Mesélj! – mondtam neki lágyan.
- Miről? – fürkészett szemeivel.
- Mindenről, ami veled történt az elmúlt egy-két napban, amíg nem láttalak – mosolyogtam le rá. Olyan jó volt megint így együtt lenni, kizárni Styles-t. Reménykedtem benne, hogy Liz sem gondol rá.
- Hát… átestem életem első One Direction koncertjén, ami egész jó volt. A fiúkkal is összebarátkoztam. Igaz, az elején egy kicsit bunkók voltak, de már minden rendben van. Beragadtam Harry-vel egy liftbe – az utolsó mondatát halkan mondta. Talán attól félt, hogy rosszul kezelem.
- Mi? Ez most komoly? – talán egy kicsit idegesebb lettem. Ő és Liz egy liftben?
- Nyugi, nem történt semmi olyan. Tényleg – próbált megnyugtatni és átölelte a derekamat, amennyire tudta ülő helyzetben. Ettől jobban éreztem magam és egyik kezemet hosszú, barna tincsei közé helyeztem, míg a másikkal átkaroltam a derekát.
-  Oké. Most elmegyek sétálni. Te pedig vigyázz magadra – álltam volna fel, de visszahúzott.
- Megijesztesz Lucas. Ugye nem keveredtél bele semmibe? – kérdezte félve. Nevetnem kellett a kimondott szavai miatt.
- Dehogy. Csak egyedül akarok lenni egy kicsit, meg anyát is felhívom. Tudod milyen – forgattam meg a szemeimet. Megértően bólintott, de láttam szemeiben, hogy még mindig nem hisz nekem. – Szeretlek Liz.
Végre mosolygott és láttam a bizalmat a tekintetében. Ennyi kellett. Ez az egy, vagyis két szó és bízik bennem. Könnyű dolgom van.

Egy valami miatt azonban mégis aggódtam. Ha elég neki ez a 9 betűs szó tőlem, akkor talán Harry-nek is ilyen egyszerű lenne? Nem, Liz nem hülye. Csak Styles a túl rámenős. Figyelnem kell rá, mert addig nem hagyja békén Őt, amíg meg nem fekteti. Azt pedig nem hagyhatom. Ezért is kell egy bizonyos ember segítségét kérnem. Most sokan utálják, de nem érdekel. Csak és kizárólag ő segíthet nekem. Szerencsére vannak kapcsolataim és egy haverom ismerőse megadta a számát. Sőt, még itt is tartózkodik most Miami-ban. Úgyhogy nagyon boldog vagyok, mert így nem kell elmennem messzire. Ki tudja, hogy hol lenne.
A ház címét is megadták, ezért oda mentem. Csengettek és egy kigyúrt, nagydarab ember nyitott ajtót.
- Segíthetek valamiben? – kérdezte mély hangján. Nem hazudok, kicsit berezeltem tőle, de hamar összeszedtem magam.
- Lucas Moore vagyok. Mára beszéltünk meg egy találkozót – vettem elő a komoly hangomat, amit a barátaim viccesnek találnak, de szerintem elég megnyerő vagyok vele.
- Ó, már minden világos. Fáradjon beljebb – mielőtt bezárta volna mögöttem az ajtót, körbenézett, hogy nincs-e más itt. Eléggé ijesztő volt. – Szólok neki, hogy megérkezett. Addig várjon itt.
Bólintottam és figyeltem, ahogy a hústorony felbattyog a lépcsőn. A házában is testőrök vigyáznak rá? Talán még jobban figyelnek rá, mint a 1D-re. Mondjuk azok fiúk, ő pedig lány és kell valaki, aki megvédi.
Elmélkedésemből a cipő kopogása zavart meg. Ő jött le a lépcsőn. Fehér, testhez simuló pólót, kék, térdközépig érő szoknyát és fekete magas sarkút viselt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem próbáltam volna ki. Szexi volt ebben a szettben. Szőke haja pedig fel volt gumizva.
Megköszörültem a torkomat és illedelmesen köszöntöttem.
- Lucas Moore vagyok. Velem beszéltél telefonon – fogtam kezet vele. Elmosolyodott és megölelt, amin meglepődtem rendesen, de viszonoztam.
- Szóval a segítségemre van szükséged. Sokat gondolkodtam, hogy mi tévő legyek. Egyetlen egy indok miatt döntöttem úgy, hogy belemegyek. Az pedig az, hogy bosszút akarok állni. Amint bosszút álltam, az enyém lesz Harry. A tied pedig Ariana. Ehhez nagyon össze kell dolgoznunk és semmi hibát nem véthetünk – magyarázta kimérten, de mégis lelkesen. Lerítt róla, hogy csak a bosszúvágy hajtotta. Tudtam, hogy amilyen kedvesnek látszik ez a csaj, annyira gonosz belülről. De nem törődtem ezzel. Hogy miért nem? Mert Styles nem szerezheti meg Ariana-t. Nem! Ahhoz, túl sokat játszottam már a ”csak barát” szerepet. Önző vagyok és az is leszek. Ariana csak az enyém lehet és senki másé. Pláne nem a Styles-é. Csak kihasználná. Én tudnám tiszta szívemből szeretni. Úgy, ahogy Patrick annak idején nem tette.

- Rendben. Mi a terved első része? – sóhajtottam és tudtam, hogy innen már nincs visszaút. Gúnyosan elmosolyodott és bevezetett a nappaliba. Helyet foglaltunk. Tekintetem kicsit elkalandozott hosszú, formás lábain. Ezt ő is észrevette és közelebb csúszott hozzám. Így már a szemeibe néztem.
- Nem hagyhatjuk, hogy egymásba szeressenek. Szét kell őket választani. Nekem Ariana-t kell megsemmisítenem, neked Harry-t. Tudom, hogy egy kicsit furcsán hangzik, de nem tudom máshogy mondani. Mielőtt ismertetem a tervet, utoljára megkérdezem. Benne vagy? – húzta fel szemöldökét és várta a válaszomat. nagyot nyeltem és gyorsan végiggondoltam az egészet.

- Igen, határozottan igen – mondtam ki. Ettől kezdve szövetkezek a legjobb barátom ellen. Tudom, hogy senki sem lenne büszke ám, ha tudná, de nem érdekel. Meg kell tennem. Szükség volt erre a lépésre, mielőtt egy szorosabb kapocs alakul ki köztük. Vagy elbukjuk, vagy nyerünk. A vesztés szó azonban nem szerepel a szótáramban…

Ki lehet a lány? Várom a véleményeteket:)