2013. június 29., szombat

15. fejezet - A zseniális terv

Szép szombat délutánt mindenkinek!:)
Először is elnézést, hogy ilyen későn hozom az új részt, de rengeteg dolgom volt, amit nem sorolnék fel. A lényeg, hogy most már itt vagyok és ez lett az eddigi leghosszabb rész. Ebben is lesznek fontos pillanatok, de a következő részekben egy kicsit felgyorsul a cselekmény és nem húzom tovább az idegeiteket a csókkal.:P
Mielőtt olvasni kezdtek, megemlítenék egy díjat, amit a héten kaptam. Nagyon szépen köszönöm!:) Ezért elég hosszú lesz a bejegyzés.:D
A feliratkozók száma már 22-nél jár, ami megint csak örömöt okoz nekem és köszönöm az előző részhez a kommentet!:)
Még mindig várom a véleményket.:)
Jó olvasást!
DestinyB xx



Köszönöm a díjat Vivi♥-nek.:) 
I. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.
II. A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!
III. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
IV. 11 embert kell megjelölni

1. Nagy One Direction rajongó vagyok.
2. A kedvenc dalom most Bruno Mars Treasure című száma.
3. Van egy nővérem.
4. Utálom a kémiát és a fizikát.
5. Szeretem a focit és a forma 1-et is :D
6. Külföldön 12 éves koromban voltam először, Németországban.
7. Remélem, hogy egyszer eljutok egy 1D koncertre.
8. Nehezen nyílok meg az emberek előtt, ezért kevés barátom van, de bennük feltétel nélkül megbízok.
9. Utálok rendet rakni a szobámban.:D
10. Minden napomat azzal kezdem, hogy iszok egy bögre kakaót.
11. Tavaly voltam a Hungaroringen és találkoztam Sebastian Vettellel.

1. Ki a példaképed? Demi Lovato:)
2. Mikor kezdtél bele a blog írásba? Idén áprilisban.
3.Kedvenc állat? Kutya és delfin.
4.Mi az álmod? Jelen pillanatban az, hogy találkozzak a 1D-vel.
5.Melyik hírességgel találkoznál szívesen? Bruno Marssal nagyon király lenne és ha már találkozok vele, igazán énekelhetne nekem egy dalt :DD  
6.Jártál már külföldön? Ha igen hol? Igen. Németország, Csehország, Szlovákia és Ausztria.  
7.Directioner vagy?  Igen:)
8.Szereted az Éjjel-Nappal Budapestet? Nem szoktam nézni, de a dalt imádom, mert Tóth Gabi énekli.
9.Mi a kedvenc filmed? Grease.
10.Hány éves vagy? 17.
11.Neked szimpatikus város? London, New York, München

1. Kedvenc dalod?
2. Mikor voltál először külföldön? (Ha voltál már.)
3. Miért kezdtél blogot?
4. Melyik az az ország, ahol szívesen laknál?
5. Kedvenc tantárgy?
6. Szereted Selena Gomez-t? 
7. Hány éves vagy?
8. Van testvéred?
9. Kikéred valakinek a véleményét a blogodról?
10. Mit gondolsz Lady Gagáról?
11. Kedvenc étel?

Akiknek küldöm:
Macy
Sweety
domii. †
Most mások nem jutnak eszembe.

ÉS VÉGÜL ITT AZ ÚJ RÉSZ.:) 



„Abból még nem lehet baj, ha eljátsszuk, hogy együtt vagyunk. A baj ott kezdődik, ha tényleg érzünk valamit a másik fél iránt.”

-Menj fel twitterre – mutatott a képernyő felé. Azt csináltam, amit mondott, de gőzöm sincs, hogy mi fog ebből kisülni…

-Mégis mit akarsz te ott? – érdeklődtem.
-Kiírom, hogy 1 óra múlva bejelentek valamit a hotel előtt és aláírásokat is osztok – mondta büszke fejjel.
-Normális vagy? – hitetlenkedtem. – Ha ezt kiírod, akkor csak rajongók fognak idejönni, nem kevesen.
-És ők nem tudnak fotót készíteni? – húzta fel a szemöldökét. Én csak megráztam a fejem. – Van jobb ötleted?
-Ami azt illeti… igen! – kacsintottam rá.
-Kíváncsian várom – fordult a hátára és a plafont kezdte bámulni. Van egy olyan érzésem, hogy abban bízik, hogy majd azt mondja, hogy ez egy hülye ötlet. Sajnos ez nem fog megtörténni, mert a tervem bombabiztos és két legyet ütünk egy csapásra.
-Majd megtudod Styles – mondtam és megnyitottam a facebook-omat.
-Nem szeretem, ha a vezetéknevemen szólítanak – úgy gondoltam, hogy ideje visszavágni.
-Nem szeretem, ha az emberek, jelen esetben te, úgy szólítasz, amit ki nem állhatok, de már mondtam párszor – válaszoltam, de nem néztem rá.
-Értem, baby – közérdekű információ: Harry Styles hülye. Végleg bebizonyosodott. – Mikor kerül sor a béna ötletedre?
-Nem tudom, miről beszélsz. Várj, tudom. A zseniális, korszakalkotó, Einstein-t megközelítő tervemről. Nos, az kb. két óra múlva következik be – nevettem. Gőzöm sincs, hogy miért, de jól érzem magam. Néha rám jön az ötperc és olyankor nem lehet leütni. Azért hamarosan magamhoz kell térnem, mert nem akarom a saját ötletemet elcseszni, vagyis inkább a Harry-ét, de mindegy.
-Inkább nem szeretném tudni, hogy mit nevetsz ennyire. Szóval még van két órám, akkor addig előkerítem Zayn-t – állt fel az ágyról és kiment a szobából.

Megint egyedül maradtam, ezért úgy döntöttem, hogy nem maradok a szobában, hanem inkább felfedezem a medencét. Utána megtudakolom Tomtól a banda twitter jelszavát és összehívom a fiúkat. Először az ötletem egy nagy baromság volt, de Harry segített ezzel a twitter-dologgal. Az a baj, hogy feltűnik majd neki is, de erre is gondoltam. Ha észreveszi a hasonlóságot a két terv között, akkor majd azt mondom neki, hogy az én fejemben hamarabb megszületett. Vagy beveszi, vagy nem. Különösebben nem izgat. Átöltöztem az egyik bikinimbe, amit még tavaly kaptam Lautól és egy rövidnadrágot kaptam magamra. A kezembe fogtam egy törülközőt, bár úgysem fogok csobbanni, azért fel kell készülni mindenre. A fiúkból simán kinézem, hogy belelöknek a medencébe. A telefonomat a zsebembe tettem és a fülhallgatót is vittem magammal. A kulcsot leadtam a portán, hogy a ”barátom” ne zaklasson vele. Amikor kiértem a fülledt szállodából, mert elromlott a légkondi, megcsapta testemet a szellő és örültem, hogy végre kiszabadultam.

Kerestem egy üres napágyat és letettem magamat, majd körülnéztem. Szerencsére egyik fiút sem láttam itt, így nyugodtam dugtam be a már hangos zenét játszó fülhallgatómat. Sokkal jobb idő volt, mint amihez Londonban szoktam. Ott majdnem minden másnap esett az eső és borult volt az ég. Most legalább napsugarakat is látok, nem csak sötét felhőket. Időközben megkaptam a fiúk koncerttervét és a turné állomásainak idejét is. Jól áttanulmányoztam és nem akartam hinni a szememnek. Miamiban is lesz koncert. Mindig is el akartam oda jutni, mert eszméletlen hely lehet, képeket már láttam, de élőben sokkal jobb lehet. Persze, ha itt Liverpoolban már örülök a melegnek, akkor mi lesz velem Miamiban? Meg fogok sülni az biztos. De legalább nem a szolárium barnít le.
A ma esti koncertről csak annyit jegyeztem meg, hogy 9 órakor kezdődik, de a fiúknak és nekem is, ott kell lenni 8-ra. Tehát a tervemet majd egy kicsit fel kell gyorsítani.

-Ariana! – ordított valaki a fülembe. Azt sem tudtam merre kapjam a fejemet, vagy, hogy egyáltalán élek-e még és a szív roham nem sodort-e el az égiekhez. Nagyon megijedtem. Louis önelégült képével találtam szembe magam.
-Normális vagy bassza meg? – ordítottam a fülébe, aminek meglett a hatása, mert beleesett a vízbe. Jót röhögtem rajta, miközben fogtam a fülemet az előbbi miatt, mivel ő is a fülembe kiabált.
-Ariana Baker! Neked annyi! – jött ki Louis csurom vizesen és felém tartott. Gyorsan kivettem a fülemből a lejátszót, majd nem törődve vele, futni kezdtem, mert tudtam, hogy mit akar. Engem aztán nem fog belelökni.
-Szerintem nem – kiáltottam vissza neki és már futottam is. Nagyon gyors voltam, talán még az általános iskolai rekordomat is megdöntöttem, amit nem nehéz. A medence körül rohangáltunk, mint két idióta. Aki ott volt, biztos, hogy nem nézett minket hülyének.
Észrevettem, hogy Louis hirtelen megáll és liheg.
-Basszus. Miért…vagy…ilyen…gyors? – mondta néhány levegővétel között. Szépen kiröhögtem, de azonnal abbahagytam, mert felbukkant Liam. A két fiú gonoszan összemosolygott. Nekem annyi.
-Kettő az egy ellen srácok? Ez nem fer – tettettem kislányos sértődöttséget, de nem úgy tűnt, mintha meghatotta volna őket, ugyanis mindketten szélsebesen közeledtek felém. Úgy döntöttem, hogy inkább ”hősi halálom” lesz és mire odaértek volna, én már beugrottam a vízbe.
-Szemétség. Én akartam belelökni – hisztizett Louis.
-Nyugi haver. Lesz még lehetőséged rá – mosolygott sunyin Liam.
-Ezt meg hogy érted? – szálltam ki a vízből. De azonnal vissza is estem, mert a móka mester meglökött, én meg elvesztettem az egyensúlyomat.
-Szégyelld magad! Egy lányt vízbe lökni… - duzzogtam, de rám se hederítettek, csak nevettek Louis előző akcióján. Itt az idő a bosszúra. Amíg ők dörzsölték a szemüket, mert gondolom annyira vicces volt az esésem, haha, hogy a hátuk mögé siettem és meglöktem őket. Puff. Engem most kapott el a röhögő görcs, de észnél voltam, így nem vártam meg, míg kiszállnak, hanem felkaptam a telefonomat, a törülközőt és a fülhallgatót. A portán el akartam kérni a kulcsot, de mondták, hogy ”Mr Styles” már felment.

Benyitottam a szobába és Harry egyből rám emelte tekintetét. De, ahogy meglátott, úgy tört ki belőle a röhögés. Köszi Styles, nagyon rendes és együtt érző vagy.
-Veled meg mi történt? – kérdezte, miután sikerült valamennyire abbahagynia.
-A drága haverjaid belebasztak a vízbe – válaszoltam dühösen. – Te hol voltál?
-Mi az szerelmem? Csak nem féltékeny vagy? – jött oda hozzám és játszotta magát.
-Én? Féltékeny? Mégis kire? A kamu pasimra? – nevettem el magam.
-Nem tudsz hazudni. Amúgy Eleanorral találkoztam – mondta, mire én felhúztam a szemöldökömet. – Most meg mi van?
-El nem Louis barátnője? – vontam kérdőre.
-Nem randin voltunk, hanem segítettem neki ajándékot venni, mert két hét múlva lesznek másfél éve együtt. Egyébként meg semmi közöd hozzá – húzta fel az orrát és visszafeküdt az ágyra. Én lefagyva álltam pár másodpercig, de aztán elkezdtem fázni, ezért jobbnak láttam, ha gyorsan letusolok és száraz ruhát veszek fel.
-Normálisan is válaszolhatsz – vetettem oda neki, majd bezártam magam mögött a fürdőszoba ajtót, hogy még véletlenül se jöjjön ide be. Siettem mindennel, mert még a bejelentést is szervezni kell. Kiléptem az ajtón, mert én idióta elfelejtettem ruhát bevinni, így muszáj volt kijönnöm. Persze Styles le sem vette a szemét rólam és főként a lábaimat nézte. Én pedig úgy tettem, mintha nem is lenne itt. Visszasuhantam és felöltöztem. Laza ruhadarabokat választottam, de azért jól is akartam kinézni az első közös fotómon Harryvel. Meg persze a rajongók is most látnak először, tehát nem lehet olyan ágról szakadt kinézetem. Egy természetes sminket is varázsoltam magamra és ennyi volt. Majd a koncert előtt még Lou biztos átöltöztet.
-Kész vagy édesem? – léptem ki nagy vigyorral az arcomon. Már megint jó kedvem van. Szegény srác szerintem azt sem tudta, hogy hol van és engem meg egy földön kívülinek nézett.
-Tessék? – jött ki az első szó a száján.
-Mi bajod van? – néztem rá humorosan. – Amúgy meg jó lenne, ha nem ebbe a szakadt rövidnadrágban lennél az első közös fotónkon.
-Lehet, hogy én vagyok a hülye, de nem értek semmit – mondta zavarodottan.
-Nem lehet. Biztos, hogy hülye vagy, de elmagyarázom – ültem le mellé az ágyra. – Gyakorlok a szerepemre, miszerint a barátnőcskéd vagyok és ezért szólítottalak úgy, ahogy. Amúgy meg megint jó kedvem van, de nem tudom, hogy miért. Csak jól érzem magam. Ja, még egy utolsó dolog és így már lehet, hogy felfogod a dolgokat. Hamarosan megyünk le a szálloda aulájába és bejelentjük, hogy együtt járunk. Este a koncerten pedig énekelhetsz nekem egy dalt, de ne túl nyálasat – mosolyogtam rá, majd felálltam és az ajtóhoz mentem, de visszanéztem egy pillanatra. – A nadrágot tényleg vedd át.
Nem foglalkoztam vele, hogy szoborként ült ott. Sokkal inkább foglalkoztatott az, hogy megszerezzem a csapat twitter jelszavát, ezért Tom keresésére indultam. Zaynnel futottam össze és azt tanácsolta, hogy a recepción nézzem meg, mert ott látta beszélgetni valakivel. Igaza is lett, mert a pultnál támaszkodott a és nagyban magyarázott valamit. Muszáj volt megszakítanom ezt a hatalmas, élményekben gazdag beszédet.
-Khm. Szia Tom – köszörültem meg a torkom, hogy rám figyeljen.
-Hello Ariana. Mi szél hozott erre? – jó kedvében volt, az biztos. Mostanában ez elég ritka, mert valamiért mindig piroslik a feje. Ez így egy jó kezdet.
-Tudod, beszéltem Zaynnel és azt mondta, hogy ki akar tenni egy képet magáról, amit ma készített a medencénél. Viszont elfelejtette a jelszót és megkért, hogy kérdezzem meg tőled, mert te biztos tudod – olyan jól hazudtam, hogy azt tanítani kellene. Pedig ezt az indokot most találtam ki, amikor jöttem le. És hogy miért Zayn-t mondtam? Mert elárult néhány dolgot, tehát velünk van. Így simán tud nekem falazni, nem úgy, mint a többiek.
-Hát fejből nem tudom, de mindig itt van a zsebemben a cetli, amire rá van írva. Tessék – halászta ki a kis papírt és ideadta nekem.
-Köszönöm. Ma még visszakapod – nevettem és már ott is hagytam.
Siettem fel a szobába. Harry megint eltűnt, de most ez nem érdekelt. A lényeg, hogy belépjek twitterre. Azért remélem, hogy öltözik, mert mindjárt itt a zseniális tervem ideje.
Beírtam a jelszót. A felhasználónevet alapból tudtam, mert az csak annyi volt, hogy ”onedirection”, így nem nehéz. Elfogadta. Remek, most pedig kiírunk egy információt, ami tuti befutó lesz és néhány Liverpool-ban lévő fotóst is érdekelni fog.
„Szép napos délutánt minden rajongónak innen Liverpool-ból. Reméljük, ti is annyira jól érzitek magatokat, mint mi és a koncertet is nagyon várjuk. Most jöjjön a legfontosabb rész. Fél óra múlva a hotel előtt lesz egy nagy bejelentésünk, vagyis csak a banda egyik tagjának, ami sokakat először rossz érzéssel fog eltölteni, de talán utána elfogadják és vele együtt örülnek. Találkozunk a szálloda előtt. 1DHQxx”
Sikeresen kiposztoltam és láttam, hogy a rajongók már elkezdtek agyalni, hogy vajon mi lehet a nagy hír. Akkor jól alakul a tervem, mert biztos lesznek a hotel előtt egy páran.
-Szia baby – robogott be az ajtón Harry. Most nem foglalkoztam a megszólítással. Túl sokszor hallottam ahhoz, hogy megint kioktassam ebben a témában, így inkább nem köszöntem neki.
-Mit csinálsz? – ült le az ágy szélére és érdeklődve figyelt.
-A tervem jól alakul – vetettem rá egy győztes mosolyt. – Amúgy 20 percen belül kész kell, hogy legyél. Látom még mindig nem sikerült átöltöznöd.
-Dolgom volt, oké? Miért? Mi lesz akkor? – állt fel és elővett a bőröndjéből egy tiszta fehér pólót és egy farmert. Gondolom, tusolni indult.
-A perfekt tervem bekövetkezik – vigyorogtam.
-Hurrá – tettette a lelkesedést. – Megyek fürödni. Ne aggódj, kész leszek, mire menni kell.
-Remélem is – néztem rá. Becsuktam maga mögött az ajtót és már csak a víz csobogását hallottam.
Ez idő alatt én csak a monitort bámultam és láttam, hogy néhány rajongó már ki is találta, hogy mi lesz a bejelentés. Jobbak, mint Columbo. Vagy inkább okosabbak.
-Ezt nem hiszem el – rontott be az ajtón Liam. Őt követte mindenki, kivéve Zayn.
-Baj van? – csuktam le gyorsan a laptopom tetejét.
-Mi folyik itt? – jött ki félmeztelenül a fürdőszobából Styles. Hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok. Na jó, túl régóta hazudok magamnak. Nagyon jól néz ki úgy, ahogy van. Sajnos.
-Feltörték a twitterünket – mondta idegesen Tom.
-Mi? – értetlenkedett Styles.
-Mi nem világos ezen? Valaki belépett és kiírt valami bejelentés dolgot – mondta Niall. Közben Louis leült mellém az ágyra. Most én jövök. El kell mondanom, mert ezek képesek az összes nyomozót és a rendőrséget ráállítani az ügyre.
-Én voltam – jelentettem ki és minden szempár rám szegeződött.
-Tessék? – kérdezte egy oktávval magasabban Louis.
-Mit nem értesz? – fordultam felé, ő pedig már válaszolt volna, de a menedzser nem hagyta.
-Miért csináltad? – jött közelebb Tom. – Hogy tehetted ezt?
-Nem törtem fel, mert engedélyt kértem rá – válaszoltam.
-Kitől? – húzta össze szemöldökét Liam. Na erre most mit mondjak? Túl sokáig nem kellene gondolkodnom, mert az már gyanús lesz.
-Harrytől – mondtam egy nevet, ami legelőször eszembe jutott. Most rá nézett mindenki.
-Igaz ez Harry? – gyanakodott Tom. Nekem kell válaszolnom helyette, mert a végén rájönnek, hogy csak hazudtam.


-Te mondtad, hogy kerítenünk kell fotósokat és azt nem mondtad, hogy a rajongók nem számítanak annak. Tehát azt terveztük, hogy kiírjuk a twitterre ezt a nagy bejelentés dolgot és akkor majd sokan ide jönnek. Lehet, sőt biztos, hogy igazi fotósok is jönnek valamilyen újságtól. Így pedig két legyet ütünk egy csapásra, mert be is jelentjük, hogy együtt járunk és meg is csókoljuk egymást – vázoltam fel a dolgokat. Hatalmas csend. Valaki igazán megszólalhatna, mert már nyomaszt ez az egész.
-Hát ez remek ötlet volt gyerekek. Talán még az én kreativitásomat is túlszárnyalta – mondta nevetve Tom Stylesnak és nekem. – Így este a koncerten még egyszer megerősítheted, hogy együtt vagytok és szeretitek egymást – nézett Harryre.
-Öhm igen. Szerintem is – mosolygott zavarodottan az említett. Azt sem tudta, hogy hol van. Biztos kell neki egy kis idő, amíg felfogja, hogy mit beszéltünk az elmúlt percekben.
-De igyekeznetek kellene, mert mindjárt letelik a fél óra – figyelmeztetett minket Niall az órájára nézve.
-Uh, tényleg. Harry vedd fel a pólódat és induljunk – parancsoltam rá. Még mindig az előzőek hatása alatt volt, ezért csinálta, amit mondtam.
-Hátha most nem szorultok be a liftbe – jegyezte meg cinikusan Tom. Igen, ezt muszáj volt mondania. Persze a fiúk jót nevettek rajta.

2013. június 23., vasárnap

14. fejezet - Telefon beszélgetések + információ!!!


Üdv mindenkinek ezen a kellemes vasárnapon! Remélem élvezitek a szünetet, mert én igen :D
Mielőtt elolvasnátok a legújabb részt, megosztanék veletek egy fontos információt, de lehet, hogy már hallottátok. Főként azoknak mondanám, akik nem olvasták az előző bejegyzésemet.
A Google Reader meg fog szűnni, ami annyit jelent, hogy nem fogjátok látni a frisseket azokon a blogokon, amire feliratkoztatok. Így, hogy értesüljetek, jelen esetben erről a blogról beszélek, a Bloglovin oldalon be kell követnetek a blogot és akkor látjátok, hogy mikor van friss. Ha nem érthetően írtam le, vagy valami nem világos, akkor olvassátok el az előző bejegyzésemet. Csak annyi a dolgotok, megnyomjátok a "follow" gombot. Tehát örülnék neki, ha "beFOLLOW-olnátok" :D
ITT van az oldal Bloglovin-os címe.

Még egy dolog. Jelentkeztem a Never Say Never csapata által meghirdetett blogversenyre.:)

Ennyit erről, most pedig jöjjön az olvasás.;)
DestinyB xx







Már csak pár centi választott el minket egymástól…
 
Végül Harry rám kacsintott és mutatta, hogy üljek be a kocsiba. Értetlen pillantásomat látva, jelezte, hogy majd elmagyarázza. Beszálltunk és Tom is így tett. Nem sokat autóztunk, mert megálltunk az út szélén, amit nem értettem. Hátra fordult hozzánk és már megint vörös volt az arca, így kezdtem sejteni, hogy mi baja lehet.
-Mi a franc volt ez? – pirított ránk kicsit sem barátságosan. Ilyenkor tényleg nem értem őt. Miért kell ennyire idegesnek lenni? Higgadtan is meg lehetne kérdezni.
-Mi? – kérdezte Styles, mintha nem tudná, hogy miről beszél Tom.
-Mondtam, hogy meg kell csókolnotok egymást. De ti nem tettétek – magyarázta el neki gúnyosan.
-Nem. Te azt mondtad, hogy meg kell csókolnunk egymást délután, és ha nem tévedek, még délután van és lesz is egy darabig – mosolygott Harry.
Tom sóhajtott egy nagyot és kiszállt az autóból. Gondolom azért, hogy levegőzzön egyet. Harry eléggé figyelt Tomra, ha ezt megjegyezte. Hálát adok neki és nagyot nőtt a szememben, amiért nem smárolt le.
-Miért csináltad? Normális vagy? Teljesen feldühítetted – ezek a mondatok hangzottak el a srácok szájából.
-Igen, normális vagyok. Az pedig, hogy miért csináltam, az csakis Arianára és rám tartozik – mondta Harry nyugodtan. Ezzel a srácokat is magára haragította, ugyanis kiszálltak és odamentek Tomhoz. Gondolom, hogy miért.

-Biztos arról beszélnek vele, hogy adjon nekünk súlyosabb büntetést – dőltem hátra az ülésen és fújtam ki a levegőt.
-Elegem van. Tudod, mit? Kapjunk ezerszer rosszabb büntetést. Nem érdekel. Ha azt mondta volna, hogy meg kell téged csókolnom, különben megöl, akkor sem tettem volna – mondta idegesen Styles, aminek hatására inkább felültem és kíváncsian fürkésztem.
-Miért nem? – kérdeztem halkan.
-Nem akartam, hogy neked kellemetlen legyen – válaszolta és tekintetében őszinteséget láttam, ami arra késztetett, hogy megöleljem. Nem tudom, hogy miért tettem ezt, de megtettem. Kicsit meglepődött, de viszonozta és állát a vállamra tette. Fogalmam sincs, hogy meddig ölelhettük egymást, de hirtelen nyitódtak az ajtók. Gyorsan szétrebbentünk és elég kínosnak éreztem a szituációt.
-Látom összemelegedtetek – mondta Louis vigyorogva.
-Behúzhatok neki egyet? – kérdeztem.
-Hé, lassan a testtel kislány. Nem vagyunk egy súlycsoportban – nevetett répafiú.
-De azonos agyi csoportban sem – erre a kijelentésemre mindenki nevetni kezdett, még Louis is elmosolyodott. – Hol hagytad a barátnődet?
-Hívta az egyik divatcég, ezért el kellett mennie – nézett a távolba. Látszott rajta, hogy hiányzik neki Eleanor.
-Tom, nem akarsz mondani valamit? – tette fel a kérdést Niall.
-Erre én is kíváncsi vagyok – gúnyolódott Harry.
-De. Nem tehetek róla, hogy félreértetted a parancsomat, én jól értettem. Tehát a 3 napot meghosszabbítjuk egy hétre. Majd egy koncertet átteszünk pár nappal későbbre, hogy legyen egy hét szünet. Ja, és még valami. Egy kicsit néztem a saját értelmezésedet is, ezért hoztam még egy fenyegető üzenetet nektek. Ha ma este 8 óráig nem csókoljátok meg egymást a fotósok előtt, akkor nektek annyi. Remélem, ezt már nem érted félre. Egyébként rátok bízom, hogy honnan szedtek paparazzikat. Sok sikert – amikor Tom a mondandója végéhez ért, kacsintott egyet és a többi srác pedig sejtelmesen mosolygott. Ezt most tényleg nem gondolhatta komolyan. Egy teljes hétig legyek vele összezárva? És mi az, hogy nekünk annyi? Meg fog ölni, vagy mi? Ez az ember nem normális.

-Megérkeztünk – kiabált Zayn.
-Rájöttünk magunktól is, de azért köszi – mondta fülét befogva Liam. Mindenki kiszállt a kocsiból és különböző irányokba vettük az irányt. Tom és Liam a szálloda büféjébe mentek, Louis és Niall a medencéhez igyekeztek. Harry és én a szobánkat céloztuk meg, de meglepetésünkre velünk tartott Zayn is. Styles kinyitotta az ajtót és bementünk a szobánkba, ami szerintem egy lakosztálynak is elment volna, akkora volt.
-Na jó, elég ebből. Mit akarsz Malik? – fordultam szembe a sráccal, Harry pedig leült és kíváncsian nézett minket.
-Miről beszélsz? – tettette az ártatlant és helyet foglalt a fotelban. Én leültem Harry mellé.
-Csak úgy feljössz velünk a szobába? Ki akarsz hallgatni minket és vinni az infót a többieknek, ugye? – hitetlenkedtem és megosztottam vele véleményemet.
-Nem, épp ellenkezőleg. Nektek hoztam infót, szóval ne szóljatok a srácoknak és Tomnak, légyszi - nézett ránk könyörgő tekintettel. Szerintem Harry sem és én sem tudtam, hogy most mégis mit gondoljunk.
-Milyen információid vannak? – nézett rá gyanakodva Styles, mint valami nyomozó.
-Az egy hetet a te házadban fogjátok eltölteni – mutatott Harryre, aki a hír hallatán kicsit meghökkent.
-Mi? Nála? – mutattam Harryre. Zayn pedig bólintott. – De miért pont ott?
-Mert Harry házánál sok a fotós – forgatta meg szemeit.
-Ez most komoly? Neki tényleg csak ez a fontos? Akkor egy hétig nem mozdulok ki a lakásból és kész – rántotta meg a vállát Styles, de ideges is volt.
-Persze. Ott possadsz hét napig? Ugyan már. Úgyis elmész valamelyik kocsmába, ahogy ismerlek – nevetett Zayn. Én annyira nem, mert ahogy megemlítette a kocsma szót, egyből az apám jutott eszembe. Amikor hazajött, mindene bűzlött az alkoholtól és a cigarettától. Igaz, soha nem cigizett, de a barátai igen. Ő csak ivott, de azt rendesen.
-Hahó, Aker. Itt vagy? – legyezte meg előttem Malik a kezét.
-Mi? Ja, persze, csak elgondolkodtam – válaszoltam zavartan.
-Min? – kérdezte gyanakvó tekintettel Harry.
-Bocsi, de nekem most mennem kell, mert ha a fiúk megtudják, hogy leadtam a dolgokat, akkor nekem annyi – búcsúzott el tőlünk Zayn. Örülök, hogy emiatt nem kell Styles kérdésére válaszolnom, de sajnos, ami késik, az nem múlik.
-Oké, köszi az eddigieket is. Ha lesz még valami, akkor szólj – kísértem ki az ajtóhoz és rámosolyogtam.
-Rendben, sziasztok – lépett ki a folyosóra.
-Most már ezt is tudjuk – sóhajtottam egyet és Zayn előbbi helyét foglaltam el. Velem szemben pedig Harry ült és furcsán méregetett. – Mi van?
-Amikor Zayn említette, hogy kocsmába járok, akkor nagyon magadba meredtél – mondta és várta a válaszomat, de nem tudtam mit mondani. – Miért?
-Harry, te rosszul látod a dolgokat. Semmi sem történt és nincs baj. Csak eltűnődtem, de hogy min, azt nem veled fogom megosztani – oktattam ki.
-Oké. Én megpróbáltam – állt fel és elhagyta a szobát. Most biztos megsértődött, de nem érdekel. Nehogy már vele osszam meg életem legrosszabb perceit, óráit, napjait. Semmi köze nincs hozzá. Úgy döntöttem, hogy ideje felhívnom anyát és a többieket. Először a családot hívtam.

-Igen? – szólt bele anya.
-Szia anya – mosolyogtam, de ezt nem láthatta.
-Jaj, kicsim. Már csomószor próbáltalak hívni. Nagyon aggódtam – dorgált le.
-Ne haragudj. A repülőn ki kellett kapcsolni a telefont és úgy maradt. Aztán amikor bekapcsoltam, akkor láttam, hogy van néhány nem fogadott hívásom. Fel akartalak hívni, de nem értem rá, ezért most hívlak – daráltam el neki.
-Oké, értem én. Semmi baj, de legközelebb azért ne kapcsold ki – mondta.
-Rendben. Mi újság? Jól vagytok? Cody? – zúdítottam rá a legfontosabbakat.
-Semmi érdekes, megvagyunk. Az öcséd is jól van, majd holnap lesz az évzáró, ezért most élvezi a szünetet – nevetett anya. Jó volt hallani a hangját és azt, hogy boldog és semmi probléma nincs. – De inkább te mesélj.
-Itt sincs semmi. Itt vagyunk Liverpool-ban, a srácoknak ma este lesz fellépésük. Ma pedig voltunk egy étteremben, ahol két fotós lekapott minket, úgyhogy számíts a cikkre hamarosan – meséltem neki. A büntetést inkább nem említettem neki, éppen elég ez.
-Akkor minden rendben van. Ennek örülök. Viszont tisztázzunk valamit. Amit a cikkben leírnak, az igaz vagy nem? – kérdezte.
-Attól függ, hogy mit írnak. Ha azt, hogy Harry és én járunk, akkor az nem igaz – magyaráztam el.
-Akkor jó. Ne haragudj kicsim, de most mennem kell, mert Cody kiabál. Biztos gólt lőttek. Majd beszélünk. Vigyázz magadra, holnap hívlak. Szeretlek – puszilt bele a telefonba, aminek hallatára felnevettem.
-Menj csak. Ti is vigyázzatok. Szeretlek titeket – én is úgy tettem, ahogy anya, majd bontottuk a vonalat.

Úgy döntöttem, hogy a három barátomat nem hívom fel külön-külön, így írtam nekik üzenetet, hogy üljenek össze és használják együtt valakinek a telefonját. A csajok végül Lucas telójára szavaztak, mert úgy gondolták, hogy az a legmenőbb.

-Sziaaaaaaa Ari – kiabált bele Adele, majd a többiek is így tettek.
-Sziasztok. Azért nem kellene megsüketülnöm – nevettem. Ők persze bocsánatot kértek.
-Mi újság? Milyen a srácokkal? Hozol nekem autogramot tőlük? Louis nem akar feleségül venni? – tette fel a kérdéseit Laura. Tehát Adele elmondta neki.
-Dehogynem. Már is te vagy Mrs Tomlinson – szólt be neki Lucas, de a végét elnevette.
-Pofa be, Rómeó – válaszolt ”kedvesen” Lau. Én csak nevettem rajtuk, majd próbáltam sorban válaszolni a barátnőm kérdéseire.
-Semmi érdekes. Jó velük, egész kedvesek és nem hiszem, hogy most aktuális lenne, mert barátnője van, akit szeret – válaszoltam.
-Tudom. Eleanor Calder – mondta bosszúsan Laura, mindenki nevetett rajta egy jót.
-Na jól van csajszi, nekünk menni kell táncórára. A tanár mondta, hogy hiányzol neki.
-Adjátok át neki üdvözletemet – válaszoltam Lau kijelentésére.
-Okés. Vigyázz magadra. Puszi – kiáltott Adele és már le is léptek.
-Na végre egy kis csend – sóhajtott Lulu. Én csak felkuncogtam.
-Mondd – szóltam bele, mert már idegesített a csend és éreztem, hogy mondani akar valamit.
-Mit? – nevetett. Annyira örültem, hogy hallhatom a nevetését és hozzáképzeltem a mosolyát is.
-Tudom, hogy valamit akarsz. Még így telón keresztül is – most már a vonal mindkét végén nevetés vagyis inkább röhögés volt. – Na, de komolyra fordítva a szót.
-Oké. Nem bunkózik veled? Nem mozdult rád? Ugye nem alázott meg? – dobott meg pár kérdéssel. Most mit mondjak neki? Ha azt mondom, hogy nem, akkor részben hazudok neki, és utálok hazudni, mert mindig lelkiismeret furdalásom lesz tőle. Lucas amúgy is a barátom.
-Csak egy kicsit. De nem alázott meg – mondtam félve.
-Mi? Úgy érted, hogy rád mozdult? Úristen – lett mérges.
-Nem, dehogy is. Csak félreérthető megjegyzéseket tett. De ne beszéljünk erről, mert nem szeretném a beszélgetésünket Styles-ra pazarolni – nyugtattam meg és szerintem tématerelésben is jó vagyok.
-Jó, de ha baj van, akkor szólj – ezen elnevettem magamat.
-És? Idejössz és megvered, vagy mi? – kérdeztem hasamat fogva.
-Ne röhögj ki. Én csak meg akarlak védeni – lágyult el a hangja.
-Bocsánat és köszönöm – fejeztem be a ”vihogást”. Ez tényleg jól esett. Mármint nem az, hogy kinevettem, hanem az, hogy vigyázni akar rám.
-Szeretlek – mondta ki a bűvös szót, aminek hallatára én elszomorodtam, mert nagyon hiányzik és itt lehetne velem. Persze ez a kilenc betű szinte mindenkinek mást jelent, de nekünk ez csakis a barátságról szól.
-Én is téged. Hiányzol – folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Ne sírj. Hamarosan látjuk egymást – próbált vigasztalni. Nagyjából sikerült is, mert mondott néhány vicces dolgot. Beszéltünk még egy kicsit, már éppen le akartam tenni, amikor bejött Harry. Leült az ágyra és engem figyelt, ami zavart, nem is kicsit.
-Nekem most mennem kell. Majd beszélünk – mondtam a telefonba Lucasnak, de a szememet végig Styles-on tartottam.
-Rendben. Vigyázz magadra és ne hagyd, hogy az a görény bármit is csináljon veled, amit te nem szeretnél – tanácsadás vége.
-Nyugi, nem fogom hagyni. Szeretlek. Szia – köszöntünk el és megnyomtam a piros telefon gombot.

-Kivel beszéltél? – kérdezett rá. Miért kell tudnia mindenről? Egyáltalán miből gondolja, hogy elmondom neki? Vagy csak szeret kérdéseket feltenni?
-Nem mindegy? – néztem rá egy olyan „semmi közöd hozzá” nézéssel.
-Nem – mondta ellentmondást nem tűrően. Na jó, válaszolok neki, mert most össze kell fognunk a fiúk ellen és nem jönne jól egy vita.
-A legjobb barátom – feleltem, majd kivettem a bőröndömből a laptopomat és levetettem magam az ágyra. Harry még mindig úgy ült, ahogy az előbb.
-Aki lány, ugye? – ráncolta össze szemöldökét.
-Nem és erről többet nem óhajtok beszélni – sóhajtottam és visszafordultam a monitor felé.
-Mi? Egy fiú a legjobb barátod? – hasalt mellém szórakozottan.
-Ebben mi olyan vicces? – érdeklődtem.
-Mindegy – legyintett és vetett egy pillantást a laptopomra, majd tekintetét ismét rám emelte.
-Mit bámulsz? – idegesített, hogy már legalább egy perce csak néz. Engem.
-Kelj fel – parancsolt. – Gyakorolnunk kell. – állt fel és várta, hogy én is megtegyem, de eszem ágában sem volt engedelmeskedni neki.
-Mégis mit? – fordultam át a hátamra. Persze ő egyből a mellemet kezdte nézni, ezért inkább visszagördültem. Akkor meg a seggemet nézi. Mindegy.
-A csókjelenetet – válaszolta lazán.
-He? – néztem rá értelmetlenül.
-Süket vagy? Gya-ko-rol-nunk-kell-a-csók-je-le-ne-tet – szótagolta el nekem.
-Nem vagyok süket, se fogyatékos. Miért kell azt gyakorolni?
-Mert nem akarom, hogy azt fotózzák le, ahogyan elájulsz a csókomtól – már megint egózik. Ha nekem lenne annyi énekhangom, mint amennyi egója van, akkor én lennék a világ legjobb énekesnője.
-Haha. Vicces. Nem gyakorolunk – kacsintottam rá és már megint visszafordultam a monitor felé. Ha így haladok, le fog esni a fejem, annyiszor forgatom.
-Oké – sóhajott egyet lemondóan és visszafeküdt mellém. – Akkor viszont használd a gépedet.
-Tessék? – elvesztettem a fonalat. Mit akar ez a gépemmel?
-Keresnünk kell paparazzikat – oktatott ki.
-Mégis hogyan? – fogalmam sincs, hogy akar ”keresni”. Nem ők szokták a hírességeket?
-Menj fel twitterre – mutatott a képernyő felé. Azt csináltam, amit mondott, de gőzöm sincs, hogy mi fog ebből kisülni…




2013. június 22., szombat

FONTOS!!!

Sziasztok!:)
Most még nem új résszel jövök, hanem egy fontos információval, amit nem rég olvastam. Mivel nem tudom érthetően leírni(:D), ezért bemásolom a szöveget. Forrás: Diana Brunwin blogja.



"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.

Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.
BLOGLOVIN LINK!
Saját blogom Bloglovin-os linkje! /Feledhetetlen múlt/

Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!
Ha kérdésed van írj kommentárba!:)

PONTOSÍTOK!

A feliratkozók is eltűnnek magyar idő szerint július 1.-jén "
Úgy gondoltam, hogy ez mindenkinek fontos.

A blogot ITT tudjátok követni.
 
<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8567877/?claim=phmcukttpts">Follow my blog with Bloglovin</a>

2013. június 19., szerda

13. fejezet - Ő a barátnőm

Sziasztooook! :)
Tudom, hogy késtem egy napot, de most végre itt vagyok és az új rész is. Bár gondolom, utóbbinak jobban örültök :P A végére megint hagytam egy kis izgalmat, remélem, hogy nem gond. Örülnék néhány véleménynek komment formában vagy chat-en.:) Nem is szeretném húzni az időt, olvassatok. A héten még jelentkezem a következő résszel, amely az eddigi leghosszabbnak ígérkezik.;)
U.i.: köszönöm az eddigi 20 feliratkozót, és amit mindig szoktam mondani: várom a véleményeket és az újabb tagokat.:D

Még valami, ami talán a legfontosabb: mindenkinek kellemes nyári szünetet és strandolást kívánok!
Jó olvasást.:)

DestinyB



„Amikor fontos dolgok forognak kockán, össze kell fognod azzal, akivel tudod, hogy nem vagytok puszipajtások. De mindent a nemes ügy érdekében. Közben pedig rájössz, hogy több közös van bennetek, mint gondoltátok…”


Mindkettőnk arcáról lefagyott a mosoly, amikor Tom nagyon dühös tekintetét megláttuk és tudtuk, hogy ebből baj lesz…

-Ti meg hol a fészkes fenében voltatok? – jött közelebb és nem hiszem, hogy jó kedvében volt.
-Beragadtunk a liftbe – mondta Harry.
-Nem hiszem el. Pont most állt meg? Amikor ti beszálltatok? – kérdezte hitetlenkedve, mire csak bólintottunk. – Srácok, igaz ez?
Niall, Zayn és Louis hevesen rázták a fejüket, hogy bizony ez nem az igazság. Miért? Hiszen ők szóltak a ”liftmentőknek”, hogy bajban vagyunk.
-Hé. Ti mi a francot csináltok? Ti segítettetek – lett ideges Styles, amit megértek.
-Mi? Mi a szobánkból jöttünk ki és titeket is láttunk. Nem tudjuk, hogy hol voltatok és miért késtetek… volna, ha egyáltalán odajöttök a megbeszélt helyre. Persze, mi kedvesek voltunk és elindultunk megkeresni benneteket és itt találkoztunk. Ti szórakozva, lassan jöttetek. Nem úgy, mint aki egy liftbe ragadt volna – mondta rezzenéstelen arccal Liam. Apám, hogy ezek mekkora hazugok. Hogy tehetnek velünk ilyet?
Tom arca már tűzvörös volt, ebből arra következtetek, hogy nincs valami rózsás hangulatában.

-Elegem van. Mondtam, hogy fontos és hogy ne késsetek. Erre ti mit csináltok? Hát csak azért is elkéstek. Ja, bocsánat. Nem is elkéstek, hanem még meg sem jelentek negyed 1-kor, mikor fél 12-re beszéltük meg, hogy az aulában találkozunk – oktatott ki minket. Mi csak néztünk, hogy most mi van, de neki nem tűnt fel és folytatta. – Azt hittem, hogy nem kell a büntetéshez folyamodnom. Úgy látszik, tévedtem.
Eszembe jutottak Harry szavai, miszerint Tom sem gondolta komolyan ezt a büntetés dolgot és azzal próbáltam nyugtatni magamat, de tudtam, hogy felesleges.
-Mégis milyen büntetés? – nevetett Louis. Nos, őt is meg tudnám fojtani.
-Dugulj el – szólt neki bunkón Harry és most egyet értettem vele. Én is ezt mondtam volna neki. Szerencsére Louis nem szólt többet, de a vigyorgást folytatta.

-Tehát a büntetésetek az, hogy három napot összezárva fogtok eltölteni, amikor a turné alatt kisebb szünet lesz. Ó, és még valami. Ha ma délután nem csókoljátok meg egymást a lesifotósok előtt, akkor erősítünk a büntetésen. Remélem, hogy most végre megértettétek. Indulás – csapta össze a tenyerét és irányt váltott.
Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Három nap összezárva vele? És még több is lehet, ha ma nem csókolom meg. Uram atyám.

Nem mozdult senki, főleg nem Harry és én. Próbáltunk feleszmélni, de eléggé nehéz volt.
-Hahó. Mennünk kellene. Persze csak, ha nem akartok még több időre összezárva lenni – röhögött Niall.
-Ti inkább meg se szólaljatok. Miért tettétek ezt? – dühöngött Styles. Nekem pedig akkor leesett minden. Rájöttem mindenre.
-Tudom – szóltam fel talán túl hangosan, mert mindenki felém fordult – Tudom, hogy miért csináltátok.
Harry persze nem értett az egészből semmit, így elmagyarázom neki, mintsem tudás nélkül hagyjam.
-Azért tették, hogy mi megkapjuk a büntetést. Biztos mondta nekik Tom, hogy mi vár ránk, ha nem érünk oda időben – néztem a göndörkére, aki úgy látszik, hogy felfogta, amit mondtam, mert még dühösebb tekintettel meredt a bandatársaira, mint azt Tom tette az előbb velünk.
-Nahát, Ariana. Ragyogó következtetés. Oscar-díjat nem szeretnél érte? Mert szerintünk megérdemelnéd – mosolygott kedvesen Zayn, persze belülről röhögött rajtunk, mint az idióta.
-Rohadt vicces vagy Malik, de most nem tudom értékelni – mondtam neki durván.
-Nektek az miért jó, ha mi büntetést kapunk? – szólt közbe Styles. Majdnem ki is oktattam, csakhogy ezt én sem tudtam, így visszacsuktam beszédre nyíló számat.
-Egyszerű – rántotta meg vállát Liam.
-Akkor elmondhatnátok nekünk is – mutattam magunkra.
-Miért? Ezt már nem tudod kitalálni Miss Einstein? – nézett gúnyosan Louis.
-Hagyjatok békén. Menjünk Styles, mert a végén még nagyobb büntetésnek leszünk kis gazdái – fogtam meg karjánál fogva és húztam magam után. Túl jó a hallásom, ezért még elcsíptem egy kis részt a fiúk beszélgetéséből.
-Úgy látszik sikeresebb lett a tervünk, mint gondoltuk – mondta Niall.
Milyen terv? Egyáltalán miért terveltek ki ellenünk bármit is? Tuti, hogy szívatni akarnak. Általában hagyni szoktam a dolgokat, de ez most nagyon is érdekelt. Talán jobban, mint eddig bármi is az életben. Kicsit furcsa volt ez az érzés, de rá kell jönnöm. Ha jó kedvem lesz, majd beavatom Harry-t és akkor együtt megfejtjük a rejtélyt. Tisztára, mint Scooby Doo, csak itt nincs maszkos ember. Vagyis hát ki tudja?! Én már semmiben sem vagyok biztos.

Miközben agyaltam, észre sem vettem, hogy már lent vagyunk. Tom hangja zökkentett ki.
-Azta mindenit. Nem késtetek! Hogyan lehetséges ez? – a szarkazmus érezhető volt a hangjában, nem is gyengén.
-Talán úgy, hogy nem akarunk több idiótaságot végrehajtani – válaszolt unottan Harry.
-Micsoda válasz – mondta, majd megérkeztek a többiek is – Teljes a csapat, úgyhogy indulhatunk.
-Jee. Most aztán bezabálok, mint az állat – kiabált Niall.
-Most? Te mindig bezabálsz haver – nevetett rajta Liam. Igazából tényleg vicces volt, de most jobban haragudtam rájuk, minthogy velük nevessek.

A hátsó ajtón mentünk ki, mert elől sok rajongó ácsorgott és sikítozott. Beültünk egy nagy, sötétített ablakú autóba és célba vettük az éttermet. Tom vezetett, Liam mellette ült, mögötte Louis, Niall és Zayn. Leghátul pedig Harry és én. A fiúk jól elvoltak, csak úgy öntötték a poénokat. Néhányon én is felnevettem. Styles egész út alatt meg sem szólalt és nem is mosolygott, csak nézett kifelé az ablakon, amit szóvá is tettem neki.
-Minden rendben? – fordultam felé, mire ő is így tett az én irányomba. Tekintetünk összetalálkozott és nem azt láttam, akit eddig. Valami furcsaság csillogott szemeiben, melyekben millió kérdés cikázik.
-Nem – sejtettem, hogy ez lesz a válasza. – Miért akartak kicseszni velünk a srácok?
Tehát ez nyomasztja. Sajnos engem is. Idegesített, hogy nem tudtam a kérdésére válaszolni.
-Fogalmam sincs. De azon gondolkoztam, hogy ki kellene derítenünk – osztottam meg vele az ötletemet.
-Fogjunk össze ellenük? – visszatért régi Harry. Ajkait széles mosolyra húzta.
-Valami olyasmi – mosolyodtam el.
-Oké. De mi legyen ezzel a csókkal? – nézett rám kérdőn, mintha kicsit félne a válaszomtól. Sóhajtottam egyet, elnéztem a másik irányba is, hogy húzzam az időt, amíg kitalálom, hogy mégis mit mondjak. Pár másodperc múlva visszafordultam. Harry még mindig engem nézett.
-Nem tudom, de én nem szeretnék még több büntetést – válaszoltam tanácstalan arccal.
-Én sem – folytatni akarta, de Tom közbeszólt.
-Harry, Ariana. Most még nincsenek itt a fotósok, szóval nem kell kézen fogva bemennetek. Elég lesz kifelé jövet – nézett a visszapillantóba Tom, mi pedig bólintással jeleztük, hogy megértettük.
-Tehát? – fordultam vissza Styleshoz, jelezve, hogy folytassa mondandóját.
-Csináljuk – mondta határozottan. Ugye ez nem azt takarja, amire én gondolok?
-Mi? – mondtam egy oktávval magasabban.
-Mit mi? Csak egy csók, nem fogunk belehalni. Gondolom csókolóztál már – bólintottam. – Akkor?
-Csináljuk – nevettem el magam, majd ő is így tett.
-Mit csináltok? – nézett hátra vigyorogva Louis.
-Semmit – mondtuk egyszerre. – Árulóknak nem mondjuk el – mondta sértődötten Harry, én pedig alig bírtam visszatartani kitörő röhögésem. Vicces szituáció volt, az biztos.
Louis erre Harryhez vágta a félig megevett gumicukrát és előre fordult. Kicsit undorító volt a látvány, hogy Styles a haverja nyálas édességét eszi, ezért inkább elfordultam. Persze Harry kinevetett.
-Megérkeztünk – mondta vidáman Tom. Most nekem is jó kedvem volt. Nem volt semmi, ami miatt elkenődve lettem volna. Valahogy minden olyan normális volt, még Harry is. Viszont eszembe jutott, hogy anyáékat fel kellene hívnom, mert azóta nem beszéltünk, mióta elbúcsúztunk. Elő is vettem a telefonomat, amíg Tom leparkolt. 12 nem fogadott hívás. Az szép. 7 anyától, 3 Lucastól, 1-1 pedig Laurától és Adele-től.

-Gyertek – szállt ki a kocsiból Tom, így visszatettem a táskámba a telefonomat és kinyitottam az ajtót.
Tom ment be legelőször, majd a négy fiú és megint mi maradtunk a végére, de nem volt vele semmi bajom. Végül is miért lett volna? Kicsit meglepődtem, amikor Harry maga elé engedett és megfogta nekem az ajtót. Inkább nem szóltam semmit és köszönetképpen megeresztettem felé egy mosolyt. Tom asztalt foglalt, majd elfoglaltuk a helyünket. Én Harry és Niall közé kerültem. Odajött hozzánk egy fiatal pincérlány és kiderült, hogy nagy One Direction rajongó, ezért a fiúk készítettek vele egy közös képet és aláírtak neki egy papírt. Láttam, hogy furcsán méreget, végül megszólalt.
-Te ki vagy? – meredt rám kék szemeivel.
-Ő a barátnőm – az asztalnál hirtelen abbamaradt a beszéd. Mindenki Harryre emelte tekintetét, a lány is.
-Komolyan? – látszott rajta, hogy nem igazán hiszi el.
-Igen, de még nem publikus – mondta teljesen nyugodtan Styles és rám mosolygott, amit egy kis késéssel ugyan, de viszonoztam.
-Értem. Akkor sok boldogságot – villantotta meg fogsorát és folytatta. – Mit hozhatok?
-Niall-t hagyjuk utoljára, mert az övé lesz a leghosszabb – poénkodott Louis, amit persze az ír srác nem annyira díjazott. Mindenki leadta a rendelését és Niall tényleg sok mindent rendelt, a lány nem győzte írni a cetlire az ételeket. Desszertnek valami pudingos csokis sütit ettünk, de nem tudtam megjegyezni a nevét.

Amikor mindenki befejezte a kajálást, felálltunk és indultunk volna haza, vagyis a szállodába, de Tom hirtelen megállt. Mivel egymás után mentünk, így sorban nekimentünk az előttünk haladónak.
-Mi van már Tom? – értetlenkedett Zayn.
-Nézzetek előre. Oda, ahol van két óriási bokor – mindenki úgy tett, ahogy mondta, de senki nem látott semmit. Ezt Tom is észrevette, ezért felvilágosított minket. – Megbújt két paparazzi a bokrok mögött. Az előbb láttam, hogy előbújtak egy pillanatra.
Most, hogy elmondta észrevételét, tudtam, hogy mi jön. Kimegyünk, persze kézen fogva és elcsattan a csók. Másnap, vagy még talán ma, már címlapon is leszünk. Szuper.
-Oké, tudjuk, hogy mit kell tennünk. Nem lesz gond – mondtam Tomnak, de mindenki furán nézett rám. – Most meg mi van?
-Csak úgy mondtad, mint egy profi – mosolyodott el Styles.
-Mert az vagyok – ha már ezek egózhatnak, akkor én is. Jutalmul szemforgatásokat kaptam, de nem érdekelt.
-Induljunk. Csak lazán, mintha nem is tudnánk róluk. Rendben? – fürkészett minket Tom, Harry pedig megfogta a kezemet, ami kicsit hirtelen ért, de én is úgy tettem. Inkább nem néztem rá, mert tuti, hogy elpirulnék.

Kiléptünk az étterem ajtaján és sétáltunk az autóhoz. Közben néha odapillantottam a bokrokhoz, persze úgy, hogy ne vegyék észre, hogy figyelem őket. Ezek komolyan lesifotósok? Nem azért az a nevük, mert nem veszik észre a hírességek őket? Mert ez a kettő feltűnőbben már nem is csinálhatta volna a képeket.
Már éppen szálltunk volna be a kocsiba, de Tom köhintett egyet és Harry-vel egymásra néztünk, mert tudtuk, hogy eljött a pillanat. Azért, hogy ne legyen túl átlátszó, hogy mit akarunk, a többiek elkezdtek beszállni. Közben Harry közelebb hajolt hozzám és én is így tettem. Már csak pár centi választott el minket egymástól…