2013. május 24., péntek

8. fejezet - A barátságunkra!

Üdvözlet mindenkinek!:)) 
Végre itt vagyok egy hét után, amit sajnálok, de tényleg szinte minden nap 3-4 órát tanultam...ennyit rólam :D
Ez a rész talán egy kicsit rövidebb lett, mint szokott, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket és véleményt nyilvánítotok :DD
Boldog vagyok a 10 rendszeres olvasó miatt komolyan! Ez sokszor erőt ad nekem az új rész írásában, hogy ennyien kíváncsiak a történetre!!
Gondolom már unjátok ezt olvasni, így átadlak benneteket a tényleges olvasásnak:D

Még valami: a bejegyzés elejére tettem képeket a helyiségekről, amik szerepelnek a részben, szóval ha gondoljátok, először azt nézzétek meg, hogy el tudjátok képzelni(bár úgyis megnéznétek :D) :)
Következő rész szerdán vagy csütörtökön érkezik:)

U.i.: köszönöm a kommenteket és pipákat, ne álljatok le vele :D
Destiny B xx

Ariana szobája

Ariana fürdőszobája






-Te meg mi a fenét keresel itt?- förmedtem rá, mire ő megfordult és levette a napszemüvegét…  

-Én is örülök, hogy látlak kedves Ariana. - vigyorgott rám. - Azért jöttem, hogy jobban megismerjük egymást.
-Mi? De hát tegnap voltatok itt és holnap este úgyis találkozunk. És a repülőút biztos nem lesz rövid - húztam fel a szemöldököm. Furcsálltam ezt a hirtelen jött kedvességet.
-Ami azt illeti, csak 3 órás - biggyesztette le ajkait, mire én megforgattam szemem. - Szóval ott nem sok időnk lenne az ismerkedésre.
Jól van. Úgyis beszélnem kell vele a ”barátos” dolgot illetően. Így gondoltam kedves leszek vele.
-Oké. Akkor gyere - mondtam, ő pedig egy kicsit megdöbbent, ahogy láttam.
-Hová?- nézett rám pimaszul.
-A szobámba - válaszoltam.
-Egyből szobára akarsz menni? - már megint az az idióta vigyor. Egyszer úgyis letörlöm a képéről. Csak felsóhajtottam és elindultam befelé. Úgy látszik, hogy bevált, mert követett. Cody is bejött, csak ő a konyhába ment anyához, mi pedig a lépcső felé vettük az irányt. Persze, mialatt mentünk fel, Harry folyamatosan a seggemet nézte, szinte égetett a tekintete.
-Remélem élvezted - utaltam a nyilvánvalóra, miután bementünk a szobámba.(kép)
-Egész jó látvány volt - válaszolta. Legalább nem tagadta le. Majd nézegetni kezdte a képeket, amik a falamon voltak. Megfelelőnek találtam az alkalmat arra, hogy megmagyarázzam neki a dolgokat.
-Figyelj - szólaltam meg halkan, de meghallotta, mert felém fordult. - Amit Cody mondott az nem igaz.
-Mert? Eléggé zavarba jöttél, amikor rákérdeztem - jött közelebb és leült mellém az ágyra.
-Tudom. Csak nem akartam elmondani és most sem akarom, csak azt szerettem volna, hogy tudd - mondtam zavartan, majd ránéztem.  Láttam rajta, hogy nem igazán hisz nekem.
-Oké. Ez egy jó verzió lehet, de nem hiszem el. Két okból kifolyólag. Először is tényleg nagyon zaklatottnak tűntél, amikor kérdeztelek a dologról. Másodszor pedig, akkor miért nem mondod meg a valódi okát?- vont kérdőre. Úgy éreztem, hogy itt szakadt el a cérna. Mégis mit képzel ez magáról?

-Talán, mert semmi közöd nincs hozzá - feleltem idegesen. - Tudod mit? Akkor higgy Codynak. Engem nem érdekel. A lényeg, hogy én tudom az igazságot és rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz.
-Hm. Nem is tudtam, hogy ekkora hatással vagyok rád - röhögött, nekem meg fogalmam sem volt, hogy ezt mire értette.
-Mi van? - vágtam egy értetlen fejet.
-Semmi, hagyjuk - mondta, majd egy kicsit közelebb csúszott hozzám, én meg nem tudtam mit csinálni, olyan hirtelen ért. - Akkor most tényleg nincs barátod?
Kicsit megijesztett ez a kérdése, de nem mutathattam ki.
-Szerinted ha lenne, akkor elvállaltam volna, hogy eljátszom a barátnődet? - költői kérdés volt.
-Nem hiszem. Te nem olyan lány vagy - nevetett.
-Milyen? - érdeklődtem.
-Már bocs, de nem tudlak elképzelni, ahogyan egy bárpult tetején táncolsz részegen, egy rövid feszülős ruhában. - mondta komolyan. Nem tudom, hogy ez honnan jött, mert nem is erről beszéltünk. Igazából én sem tudnám így elképzelni magamat. Nem iszok alkoholt és nem vagyok kurva. - De hát hol van még a turné vége, igaz?
Nem igazán értettem, hogy mire céloz, de inkább nem kérdeztem rá, mert akkor megint valami perverz beszólása lenne. Helyette csak bólintottam egyet, ő pedig széles vigyorra húzta száját.

-Nekem most mennem kell - állt fel az ágyról, de még visszafordult. - Egyébként tetszik a szobád. Tisztára a személyiségedet tükrözi. Az ágyad pedig kényelmes, egyszer kipróbálnám veled - kacsintott egyet, majd kilépett a szobámból, az én arcom pedig paradicsom színű lett. Bementem a fürdőszobámba és meg is mostam említett részemet. Nem hiszem el, hogy el tudta ezt érni az idióta megjegyzésével. A legrosszabb az egészben, hogy ő is tudja, hogy ez miatta van és még élvezi is. Mindegy is. Egyszeri alkalom volt és úgysem szerethetek bele, mert ez egy seggfej.

Lassan azon kaptam magam, hogy mindjárt indulnom kell Adelehez és még nem nézek ki sehogy sem. Ilyenkor mindig szoktam magamra egy alapsminket tenni, mert Laura készít rólunk fotókat és felteszi a facebookra. Ott meg nem szeretnék pattanásos fejjel kinézni. Sajnos mindig foglalkoztam azzal, hogy mások mit gondolnak rólam, köszönhető ez volt barátomnak is, de róla talán majd később.
Kíváncsi leszek, hogy miként fogom bírni, ahogyan a halálomat kívánják. Ez a tulajdonságom is egyik összetevője volt annak, hogy elvállaltam. Ha kibírom, hogy meg akarnak ölni és ribancnak hívnak, akkor bármit kibírok. Azt hiszem.

Miután FELÖLTÖZTEM, siettem le. Majdnem leestem a lépcsőn, de hála az egyensúlyomnak ez nem történt meg.
-Nem tudom, hogy mikor jövök. Lehet, hogy ott alszunk Adelenál. Ha valami baj van hívlak, de úgysem lesz semmi - hadartam el gyorsan anyának. Esélyt sem adtam neki, hogy mondjon bármit is, már rohantam. A nap már lemenőben volt, ilyenkor olyan gyönyörű az ég.
Miután odaértem és Adele beengedett, üdvözöltük egymást és hátra mentünk a kertbe.
-Sziasztok. Mizujs? - köszöntem Launak és Lucasnak.
-Na végre, hogy ideértél Liz. Azt hittem a kis barátod elrabolt. - nevetett Lulu. Mi csak így hívjuk és szerencsére nincs vele problémája. Ő pedig engem Liznek becéz, miközben semmi köze nincs az igazi nevemhez. De nem rossz, már megszoktam.
-Haha. Látom elemedben vagy. - viccelődtem én is vele.
-Még jön pár haverom, ha nem baj. - nézett rám. Válaszképpen megráztam a fejemet. - Akkor jó. Amúgy mindenki beleegyezett, már csak te kellettél.
-Rajtam nem múlik. - vigyorogtam. Tudtam, hogy Lucas haverjai nagyjából rendesek. Igaz néhányuk cigizik, de jó fejek. 

10 percen belül már itt volt mindenki, így kb 10-12-en lehettünk. Persze többségük fiú volt. Végre elkezdődött a kerti parti. Mindenki hozott magával piát, de én inkább csak kólát ittam és csendben hallgattam a többiek hülyeségeit, olykor nevettem velük. Sajnos még mindig a holnapi utazás járt a fejemben és az, hogy anyának el kell mondanom az igazat. Gondolatmenetemből Lucas hangja zökkentett ki.
-Hé Liz! Gyere velem. - mosolygott rám és elkezdett húzni a többiektől távolabb. Egy padnál kötöttünk ki és leültünk.

-Láttam, hogy nem igazán érdekelt a sztorim - nevetett, én meg összeráncoltam szemöldököm, mert nem értettem, hogy mire gondol. - Tudod meséltem egy történetet, de amikor rád néztem, láttam, hogy nagyon belemerültél valamibe, mert a földet nézted és bólogattál.
-Jesszus - nevettem fel kínosan. - Igen, lélekben tényleg nem ott jártam, ahol kellett volna. Bocsi.
-Semmi baj. Azért hoztalak ide, mert adni akarok neked valamit - mondta, majd kivett a zsebéből egy dobozkát és felém nyújtotta. Egy gyönyörű karkötő volt benne (kép).

-Tudom, hogy most hosszú ideig nem látlak, ezért azt akarom, hogy emlékezz rám. Lehet, hogy egy kicsit nyálas, de ez van. - nevetett fel saját szavain és én is követtem.
Hirtelen könnyek szöktek a szemembe. Annyira szeretem őt, persze mint barátot és nem akarom elveszíteni. Tény, hogy a 3 barátom közül ő áll hozzám a legközelebb, bár a kívülállók azt hinnék, hogy nagyon csajos vagyok és így lány a legjobb barátom. De ez nem igaz. Lucas az, akiben feltétel nélkül megbízok és ő is bennem. Ez persze nem azt jelenti, hogy Adele-ben és Laurában nem bízok meg. Nem. Nekik is elmondok sok mindent, de a legnagyobb titkaimat csak és kizárólag Lulu tudja.

Nagyon tetszett az ékszer. Mikor meglátta, hogy elérzékenyültem, magához ölelt.
-Ennyire rossz? - kérdezte humorral a hangjában. Belőlem pedig felszabadult egy idióta nevetés, majd mikor sikerült abbahagynom, felnéztem rá.
-Köszönöm! De ha nem adsz nekem karkötőt vagy bármi mást, akkor sem felejtenélek el. Egyébként gyönyörű. - mosolyogtam, majd letöröltem a könnyeimet és Lulu felrakta nekem új ékszeremet, amit csak fürdésnél fogok levenni. - Azért remélem, hogy meglátogattok majd.
-Még szép. Nem lesz gond? Tudod. Azzal a gyökérrel - hát igen. Elmondtam neki, hogy Harry barátnője leszek egy időre. Ő persze nem nézte mindezt jó szemmel, mert hiába nem szereti a bandát, azért ő is olvas híreket és ott sokat írnak Styles nőügyeiről.
-Nyugi, majd megoldom. Nem csak ketten leszünk a turnén - bólogattam és magamhoz öleltem.
5 percig kapaszkodtunk egymásba, majd meguntuk és visszamentünk a többiekhez.
-Baker! Iszol velem egy vodkát? Szigorúan kicsi adag. - nézett rám boci szemekkel Lucas. Tudta, hogy nem iszok alkoholt, de azt is, hogy nem tudok ellenállni a szemeinek, jó értelemben. Valamint az is bennem volt, hogy ez az utolsó alkalmam vele inni. A legközelebbi idő elég messze van.
-De tényleg keveset. - mondtam, majd odamentünk az asztalhoz és töltött egy kicsit. A kezembe adta és koccintottunk.
-A barátságunkra. - mosolygott le rám.
-A barátságunkra. - néztem rá.
-Oda nézzetek! Történelmi pillanat. Ariana Baker alkohol tartalmú innivalót fogyaszt. - kiáltotta el magát Adele, mire mindenkiből kitört a röhögés, még belőlem is. Sokszor annyira idióta tud lenni, de ezért is szeretem.
Miután mindenki kinevette magát, nekiláttunk a már kész grillcsirke feldarabolásának. Igaz, nem sokat segítettem, csak az elején, amikor meg kellett fűszerezni még a nyers csirkét. Most pedig már finom ropogós sült csirkét eszek. Szalad az idő.
Közben Adele felhívta az anyukáját és kikönyörögte, hogy legalább mi hárman itt aludjunk náluk. A szülei nagy nehezen belementek, de a lelkünkre kötötték, hogy ne menjünk be a hálószobájukba. Persze. Egyből odamentem volna…
Miután mindenki hazament, mi is kidőltünk. A nappaliba - ami elég nagy volt - vittünk négy szivacsot és azon aludtunk.

--~--

Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat. Lassan kinyitottam a szememet és megláttam Lucas mosolygós tekintetét.
-Jó reggelt. - köszönt.
-Neked is. Hány óra? - érdeklődtem.
-11. - válaszolt. Hirtelen kiment a szememből az álmosság. Még össze kell pakolnom, mert ma utazunk.  Sőt, még anyával is beszélnem kell.
-Basszus, sietnem kell. Még van egy csomó dolgom indulás előtt. - keltem fel gyorsan, de még visszafordultam hozzá. - Este találkozunk. Eljössz hozzánk?
-Persze. Mikorra menjek? - kérdezte.
-Hát 9-kor már indulok, úgyhogy fél 9-re. - bólintott, majd nyomtam egy puszit az arcára. Indultam haza, de még gyorsan elköszöntem barátnőimtől, akik a konyhában tevékenykedtek és nekik is mondtam, hogy mikor jöjjenek.

Útközben megnéztem a telefonomat és volt 4 nem fogadott hívásom. 2 anyától, 1 Zayn-től és volt egy ismeretlen is, azzal nem foglalkoztam. Úgy voltam vele, hogy anyával úgyis mindjárt beszélek, ezért inkább Zayn-t hívtam. 3 csörgés után fel is vette.
-Hallo? - szólt bele egy álmos hang, amin elmosolyodtam.
-Szia Zayn. Ariana vagyok. Felébresztettelek? - kérdeztem, miközben haladtam át az úton.
-Már a lustálkodás fázisban vagyok. - hallottam rekedtes nevetését.
 -Akkor jó. Csak azért hívtalak, mert láttam, hogy kerestél. - mondtam.
-Igen. Szólni akartam, hogy ma este fél 10-kor indulunk. Tudom, hogy egy kicsit későn szólok, de… - folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Tudok róla. Tegnap beszéltem a menedzseretekkel. Kicsit meglepődtem, hogy hívott, de egész kedves volt. - mondtam neki.
-Igen? Nem is tudtam, de akkor tudsz mindent. Csak ennyit akartam. Akkor este találkozunk. Hagylak is pakolni, még nekem is össze kell szednem a cuccaimat. - válaszolta, majd elköszöntünk és bontottuk a vonalat.

Időközben jelzett a telefonom is, hogy jött egy új üzenetem. Ismeretlen számról jött, de azért megnyitottam. Ugyanaz a szám, amelyik keresett is. Érdekes.

„Üdvözletem kedves Ariana! Ma este találkozunk a reptéren. Remélem, megbékültél már velem, mert kerek 9 hónapot fogsz kedves személyiségemmel eltölteni. Tudom, örülsz neki. Én nagyon. Legalább lesz kivel bunkóznom!:)) Ja és a repülőn mellettem fogsz ülni. Egy újabb ok, hogy boldog legyél.:) xx

Egyből tudtam, hogy ki küldte. Eléggé ideges lettem, de most nem foglalkozhatok vele. Gyorsan elmentettem a számot, de inkább nem írtam vissza, mert nem akartam vele semmilyen formában kommunikálni és sürgetett az idő is.



4 megjegyzés:

  1. Imádtam! Már most nagyon várom a következő részt. Remélem Harry perverz lesz, Ariana pedig jól fogja kezelni mindezt. :)

    VálaszTörlés
  2. Egy szo imádtam ezt a részt.Nagyon jo ez a blog és a kedvenceim közé tartozik.Nekem tetszett ez a rész nqgyon és kiváncsian várom a folytatást,és van egy selytésem ki küldhette azt az üzenetet Ariananak :) Kövitt !! :)

    VálaszTörlés
  3. alig várom a folytatást. Imádom a történetet, nem tudok betelni vele *.*

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó a sztori és jól is írsz...*.* siess a kövivel:)

    VálaszTörlés