2013. június 19., szerda

13. fejezet - Ő a barátnőm

Sziasztooook! :)
Tudom, hogy késtem egy napot, de most végre itt vagyok és az új rész is. Bár gondolom, utóbbinak jobban örültök :P A végére megint hagytam egy kis izgalmat, remélem, hogy nem gond. Örülnék néhány véleménynek komment formában vagy chat-en.:) Nem is szeretném húzni az időt, olvassatok. A héten még jelentkezem a következő résszel, amely az eddigi leghosszabbnak ígérkezik.;)
U.i.: köszönöm az eddigi 20 feliratkozót, és amit mindig szoktam mondani: várom a véleményeket és az újabb tagokat.:D

Még valami, ami talán a legfontosabb: mindenkinek kellemes nyári szünetet és strandolást kívánok!
Jó olvasást.:)

DestinyB



„Amikor fontos dolgok forognak kockán, össze kell fognod azzal, akivel tudod, hogy nem vagytok puszipajtások. De mindent a nemes ügy érdekében. Közben pedig rájössz, hogy több közös van bennetek, mint gondoltátok…”


Mindkettőnk arcáról lefagyott a mosoly, amikor Tom nagyon dühös tekintetét megláttuk és tudtuk, hogy ebből baj lesz…

-Ti meg hol a fészkes fenében voltatok? – jött közelebb és nem hiszem, hogy jó kedvében volt.
-Beragadtunk a liftbe – mondta Harry.
-Nem hiszem el. Pont most állt meg? Amikor ti beszálltatok? – kérdezte hitetlenkedve, mire csak bólintottunk. – Srácok, igaz ez?
Niall, Zayn és Louis hevesen rázták a fejüket, hogy bizony ez nem az igazság. Miért? Hiszen ők szóltak a ”liftmentőknek”, hogy bajban vagyunk.
-Hé. Ti mi a francot csináltok? Ti segítettetek – lett ideges Styles, amit megértek.
-Mi? Mi a szobánkból jöttünk ki és titeket is láttunk. Nem tudjuk, hogy hol voltatok és miért késtetek… volna, ha egyáltalán odajöttök a megbeszélt helyre. Persze, mi kedvesek voltunk és elindultunk megkeresni benneteket és itt találkoztunk. Ti szórakozva, lassan jöttetek. Nem úgy, mint aki egy liftbe ragadt volna – mondta rezzenéstelen arccal Liam. Apám, hogy ezek mekkora hazugok. Hogy tehetnek velünk ilyet?
Tom arca már tűzvörös volt, ebből arra következtetek, hogy nincs valami rózsás hangulatában.

-Elegem van. Mondtam, hogy fontos és hogy ne késsetek. Erre ti mit csináltok? Hát csak azért is elkéstek. Ja, bocsánat. Nem is elkéstek, hanem még meg sem jelentek negyed 1-kor, mikor fél 12-re beszéltük meg, hogy az aulában találkozunk – oktatott ki minket. Mi csak néztünk, hogy most mi van, de neki nem tűnt fel és folytatta. – Azt hittem, hogy nem kell a büntetéshez folyamodnom. Úgy látszik, tévedtem.
Eszembe jutottak Harry szavai, miszerint Tom sem gondolta komolyan ezt a büntetés dolgot és azzal próbáltam nyugtatni magamat, de tudtam, hogy felesleges.
-Mégis milyen büntetés? – nevetett Louis. Nos, őt is meg tudnám fojtani.
-Dugulj el – szólt neki bunkón Harry és most egyet értettem vele. Én is ezt mondtam volna neki. Szerencsére Louis nem szólt többet, de a vigyorgást folytatta.

-Tehát a büntetésetek az, hogy három napot összezárva fogtok eltölteni, amikor a turné alatt kisebb szünet lesz. Ó, és még valami. Ha ma délután nem csókoljátok meg egymást a lesifotósok előtt, akkor erősítünk a büntetésen. Remélem, hogy most végre megértettétek. Indulás – csapta össze a tenyerét és irányt váltott.
Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Három nap összezárva vele? És még több is lehet, ha ma nem csókolom meg. Uram atyám.

Nem mozdult senki, főleg nem Harry és én. Próbáltunk feleszmélni, de eléggé nehéz volt.
-Hahó. Mennünk kellene. Persze csak, ha nem akartok még több időre összezárva lenni – röhögött Niall.
-Ti inkább meg se szólaljatok. Miért tettétek ezt? – dühöngött Styles. Nekem pedig akkor leesett minden. Rájöttem mindenre.
-Tudom – szóltam fel talán túl hangosan, mert mindenki felém fordult – Tudom, hogy miért csináltátok.
Harry persze nem értett az egészből semmit, így elmagyarázom neki, mintsem tudás nélkül hagyjam.
-Azért tették, hogy mi megkapjuk a büntetést. Biztos mondta nekik Tom, hogy mi vár ránk, ha nem érünk oda időben – néztem a göndörkére, aki úgy látszik, hogy felfogta, amit mondtam, mert még dühösebb tekintettel meredt a bandatársaira, mint azt Tom tette az előbb velünk.
-Nahát, Ariana. Ragyogó következtetés. Oscar-díjat nem szeretnél érte? Mert szerintünk megérdemelnéd – mosolygott kedvesen Zayn, persze belülről röhögött rajtunk, mint az idióta.
-Rohadt vicces vagy Malik, de most nem tudom értékelni – mondtam neki durván.
-Nektek az miért jó, ha mi büntetést kapunk? – szólt közbe Styles. Majdnem ki is oktattam, csakhogy ezt én sem tudtam, így visszacsuktam beszédre nyíló számat.
-Egyszerű – rántotta meg vállát Liam.
-Akkor elmondhatnátok nekünk is – mutattam magunkra.
-Miért? Ezt már nem tudod kitalálni Miss Einstein? – nézett gúnyosan Louis.
-Hagyjatok békén. Menjünk Styles, mert a végén még nagyobb büntetésnek leszünk kis gazdái – fogtam meg karjánál fogva és húztam magam után. Túl jó a hallásom, ezért még elcsíptem egy kis részt a fiúk beszélgetéséből.
-Úgy látszik sikeresebb lett a tervünk, mint gondoltuk – mondta Niall.
Milyen terv? Egyáltalán miért terveltek ki ellenünk bármit is? Tuti, hogy szívatni akarnak. Általában hagyni szoktam a dolgokat, de ez most nagyon is érdekelt. Talán jobban, mint eddig bármi is az életben. Kicsit furcsa volt ez az érzés, de rá kell jönnöm. Ha jó kedvem lesz, majd beavatom Harry-t és akkor együtt megfejtjük a rejtélyt. Tisztára, mint Scooby Doo, csak itt nincs maszkos ember. Vagyis hát ki tudja?! Én már semmiben sem vagyok biztos.

Miközben agyaltam, észre sem vettem, hogy már lent vagyunk. Tom hangja zökkentett ki.
-Azta mindenit. Nem késtetek! Hogyan lehetséges ez? – a szarkazmus érezhető volt a hangjában, nem is gyengén.
-Talán úgy, hogy nem akarunk több idiótaságot végrehajtani – válaszolt unottan Harry.
-Micsoda válasz – mondta, majd megérkeztek a többiek is – Teljes a csapat, úgyhogy indulhatunk.
-Jee. Most aztán bezabálok, mint az állat – kiabált Niall.
-Most? Te mindig bezabálsz haver – nevetett rajta Liam. Igazából tényleg vicces volt, de most jobban haragudtam rájuk, minthogy velük nevessek.

A hátsó ajtón mentünk ki, mert elől sok rajongó ácsorgott és sikítozott. Beültünk egy nagy, sötétített ablakú autóba és célba vettük az éttermet. Tom vezetett, Liam mellette ült, mögötte Louis, Niall és Zayn. Leghátul pedig Harry és én. A fiúk jól elvoltak, csak úgy öntötték a poénokat. Néhányon én is felnevettem. Styles egész út alatt meg sem szólalt és nem is mosolygott, csak nézett kifelé az ablakon, amit szóvá is tettem neki.
-Minden rendben? – fordultam felé, mire ő is így tett az én irányomba. Tekintetünk összetalálkozott és nem azt láttam, akit eddig. Valami furcsaság csillogott szemeiben, melyekben millió kérdés cikázik.
-Nem – sejtettem, hogy ez lesz a válasza. – Miért akartak kicseszni velünk a srácok?
Tehát ez nyomasztja. Sajnos engem is. Idegesített, hogy nem tudtam a kérdésére válaszolni.
-Fogalmam sincs. De azon gondolkoztam, hogy ki kellene derítenünk – osztottam meg vele az ötletemet.
-Fogjunk össze ellenük? – visszatért régi Harry. Ajkait széles mosolyra húzta.
-Valami olyasmi – mosolyodtam el.
-Oké. De mi legyen ezzel a csókkal? – nézett rám kérdőn, mintha kicsit félne a válaszomtól. Sóhajtottam egyet, elnéztem a másik irányba is, hogy húzzam az időt, amíg kitalálom, hogy mégis mit mondjak. Pár másodperc múlva visszafordultam. Harry még mindig engem nézett.
-Nem tudom, de én nem szeretnék még több büntetést – válaszoltam tanácstalan arccal.
-Én sem – folytatni akarta, de Tom közbeszólt.
-Harry, Ariana. Most még nincsenek itt a fotósok, szóval nem kell kézen fogva bemennetek. Elég lesz kifelé jövet – nézett a visszapillantóba Tom, mi pedig bólintással jeleztük, hogy megértettük.
-Tehát? – fordultam vissza Styleshoz, jelezve, hogy folytassa mondandóját.
-Csináljuk – mondta határozottan. Ugye ez nem azt takarja, amire én gondolok?
-Mi? – mondtam egy oktávval magasabban.
-Mit mi? Csak egy csók, nem fogunk belehalni. Gondolom csókolóztál már – bólintottam. – Akkor?
-Csináljuk – nevettem el magam, majd ő is így tett.
-Mit csináltok? – nézett hátra vigyorogva Louis.
-Semmit – mondtuk egyszerre. – Árulóknak nem mondjuk el – mondta sértődötten Harry, én pedig alig bírtam visszatartani kitörő röhögésem. Vicces szituáció volt, az biztos.
Louis erre Harryhez vágta a félig megevett gumicukrát és előre fordult. Kicsit undorító volt a látvány, hogy Styles a haverja nyálas édességét eszi, ezért inkább elfordultam. Persze Harry kinevetett.
-Megérkeztünk – mondta vidáman Tom. Most nekem is jó kedvem volt. Nem volt semmi, ami miatt elkenődve lettem volna. Valahogy minden olyan normális volt, még Harry is. Viszont eszembe jutott, hogy anyáékat fel kellene hívnom, mert azóta nem beszéltünk, mióta elbúcsúztunk. Elő is vettem a telefonomat, amíg Tom leparkolt. 12 nem fogadott hívás. Az szép. 7 anyától, 3 Lucastól, 1-1 pedig Laurától és Adele-től.

-Gyertek – szállt ki a kocsiból Tom, így visszatettem a táskámba a telefonomat és kinyitottam az ajtót.
Tom ment be legelőször, majd a négy fiú és megint mi maradtunk a végére, de nem volt vele semmi bajom. Végül is miért lett volna? Kicsit meglepődtem, amikor Harry maga elé engedett és megfogta nekem az ajtót. Inkább nem szóltam semmit és köszönetképpen megeresztettem felé egy mosolyt. Tom asztalt foglalt, majd elfoglaltuk a helyünket. Én Harry és Niall közé kerültem. Odajött hozzánk egy fiatal pincérlány és kiderült, hogy nagy One Direction rajongó, ezért a fiúk készítettek vele egy közös képet és aláírtak neki egy papírt. Láttam, hogy furcsán méreget, végül megszólalt.
-Te ki vagy? – meredt rám kék szemeivel.
-Ő a barátnőm – az asztalnál hirtelen abbamaradt a beszéd. Mindenki Harryre emelte tekintetét, a lány is.
-Komolyan? – látszott rajta, hogy nem igazán hiszi el.
-Igen, de még nem publikus – mondta teljesen nyugodtan Styles és rám mosolygott, amit egy kis késéssel ugyan, de viszonoztam.
-Értem. Akkor sok boldogságot – villantotta meg fogsorát és folytatta. – Mit hozhatok?
-Niall-t hagyjuk utoljára, mert az övé lesz a leghosszabb – poénkodott Louis, amit persze az ír srác nem annyira díjazott. Mindenki leadta a rendelését és Niall tényleg sok mindent rendelt, a lány nem győzte írni a cetlire az ételeket. Desszertnek valami pudingos csokis sütit ettünk, de nem tudtam megjegyezni a nevét.

Amikor mindenki befejezte a kajálást, felálltunk és indultunk volna haza, vagyis a szállodába, de Tom hirtelen megállt. Mivel egymás után mentünk, így sorban nekimentünk az előttünk haladónak.
-Mi van már Tom? – értetlenkedett Zayn.
-Nézzetek előre. Oda, ahol van két óriási bokor – mindenki úgy tett, ahogy mondta, de senki nem látott semmit. Ezt Tom is észrevette, ezért felvilágosított minket. – Megbújt két paparazzi a bokrok mögött. Az előbb láttam, hogy előbújtak egy pillanatra.
Most, hogy elmondta észrevételét, tudtam, hogy mi jön. Kimegyünk, persze kézen fogva és elcsattan a csók. Másnap, vagy még talán ma, már címlapon is leszünk. Szuper.
-Oké, tudjuk, hogy mit kell tennünk. Nem lesz gond – mondtam Tomnak, de mindenki furán nézett rám. – Most meg mi van?
-Csak úgy mondtad, mint egy profi – mosolyodott el Styles.
-Mert az vagyok – ha már ezek egózhatnak, akkor én is. Jutalmul szemforgatásokat kaptam, de nem érdekelt.
-Induljunk. Csak lazán, mintha nem is tudnánk róluk. Rendben? – fürkészett minket Tom, Harry pedig megfogta a kezemet, ami kicsit hirtelen ért, de én is úgy tettem. Inkább nem néztem rá, mert tuti, hogy elpirulnék.

Kiléptünk az étterem ajtaján és sétáltunk az autóhoz. Közben néha odapillantottam a bokrokhoz, persze úgy, hogy ne vegyék észre, hogy figyelem őket. Ezek komolyan lesifotósok? Nem azért az a nevük, mert nem veszik észre a hírességek őket? Mert ez a kettő feltűnőbben már nem is csinálhatta volna a képeket.
Már éppen szálltunk volna be a kocsiba, de Tom köhintett egyet és Harry-vel egymásra néztünk, mert tudtuk, hogy eljött a pillanat. Azért, hogy ne legyen túl átlátszó, hogy mit akarunk, a többiek elkezdtek beszállni. Közben Harry közelebb hajolt hozzám és én is így tettem. Már csak pár centi választott el minket egymástól…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése