2013. június 15., szombat

12. fejezet - Hisztis picsa

Kellemes délutánt minden kedves olvasónak!
Először is, véget ért a suli, aminek gondolom nagyon sokan örülnek, köztük én is. Ezáltal több szabadidőm lesz és gyakrabban is fogom hozni az új részeket, remélem, hogy ez is felvillanyozott néhány embert.:D

Másodszor meg szeretném köszönni a 19(!) rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett 4 kommentet, pedig nem is kötöttem ki határt, ezért nagyon boldog voltam! A következő rész jövő hét keddre várható, de az egy napos késést fenntartom :D
Itt az új rész, remélem, hogy elnyeri a tetszését mindenkinek. Szerintem egész jó lett, bár kritikus vagyok magammal szemben. Az idézetes dolgot ismét visszahoztam, így azt is megtaláljátok az elején.
Továbbra is várom a kommenteket, feliratkozókat és tetszik-eket :D
Végül pedig, ahogyan szoktam zárni mondandómat: jó olvasást mindenkinek!:)
DestinyB xx





”Attól a pillanattól fogva mikor elmélyedtem a szemedben semmi sem volt olyan lényeges. Abban a pillanatban ébredtem rá, hogy fontosabb vagy nekem mint bárki más.”


Hirtelen kinyílt az ajtó és ott állt előttem ő… csak nem rá számítottam…

-Harold Edward Styles! Mégis hogy képzeled, hogy barátnőd van és nekem nem szólsz? Milyen az, hogy a haverodtól tudom meg, hogy van valakid? – rontott be Eleanor. Nem kicsit lepődtem meg a felbukkanásán és Lou is csak nézett, hogy most mi van.
-Szia El! Mi újság? – próbáltam negédesen mosolyogni, még a szempillámat is rebegtettem, csak azért, hogy ne nyírjon ki.
-Mi újság?! Szégyelld magad! – jött beljebb, Lou pedig el is iszkolt – Mégis ki mondta neked, hogy ismerd meg a csajt, hm? És erre nem vagy képes, hogy tájékoztatsz?
-Hé nyugi. Azt hittem, hogy Louis közvetíti az infókat – tettem kezeimet magam elé, védekezésképpen. El csak sóhajtott egyet és leült mellém. Ezek szerint nem haragszik.

Megint nyílt az ajtó, csak ez most a fürdőszoba felől és Ariana lépett ki teljes felszerelésben. Elég jól nézett ki. Persze azért nem zengenék ódákat róla. Eleanor rögtön felpattant és bemutatta magát.
-Szia. Eleanor Calder vagyok, Louis barátnője és a srácok barátja – hadarta el és megölelte Ariana-t, aki szerintem azt sem tudta, hogy hol van, olyan hirtelen érte. Én meg nevettem rajta, de csak magamban.
-Örülök Eleanor. Ariana Baker vagyok – mondta.
-Tudom. Szólíts nyugodtan El-nek – mosolyogtak egymásra, ami engem már egy kicsit idegesített, így jónak láttam, ha közbelépek.
-Bocsi, hogy félbeszakítom a vigyorgásotokat, de 11.25 van és 5 perc múlva lent kell lennünk – oktattam ki őket. Szerencsére abbahagyták.
-Én Louis-szal megyek. Megbeszéltük, hogy versenyzünk egyet a lépcsőkön. Ti menjetek nyugodtan lifttel. Lent találkozunk – sietett ki a szobából.
Tulajdonképpen nem csináltunk semmit, csak egymást néztük pár másodpercig, aztán Ariana törte meg a csendet.
-Szerintem induljunk. Tom azt mondta, hogy büntetés lesz, ha nem leszünk lent a megbeszélt időre – én csak felnevettem mondandóján.
-Ugye nem gondolod, hogy komolyan mondta? – kérdeztem még mindig nevetve.
-De igen. Szóval gyerünk – parancsolt rám és elindult a bejárati ajtó irányába. Inkább nem szóltam semmit és mentem utána, majd bekulcsoltam az ajtót.

Beszálltunk a liftbe és megnyomtam a földszint gombot.
-Hány óra van? – kérdeztem.
-11.28 – válaszolta. Akkor időben vagyunk. Mire ezt kimondtam, a lift megállt, mi pedig elestünk.
-Mi volt ez? – kérdezte kétségbe esetten Ariana.
-Azt hiszem, hogy megállt a lift – néztem rá.
-Komolyan? Na, ne mondd… Így biztos, hogy büntetést kapunk – még mindig ijedt volt az arca, közben pedig felült és a lift egyik sarkába húzódott, fejét a lift falának döntötte.
-Te komolyan amiatt a hülye büntetés miatt aggódsz? – néztem rá idegesen, ő meg felhúzta szemöldökét. – Ha nem szabadítanak ki minket időben, akkor meg is halhatunk.
-Dehogy. Inkább hívd a fiúkat vagy Tomot. Azonnal – vett mély levegőt, majd kifújta azt.
-Ne magyarázz. Majd én tudom, hogy mit csinálok – erre persze már nem mondott semmit. Próbáltam hívni Liamet, de nincs térerő.
-Francba – morgolódtam és eldobtam a készüléket.
-Mi az? Nincs térerő? – kérdezte gondterhelten, én pedig megráztam a fejemet – Akkor nyomd be a vész jelzőt. – Felálltam és a piros gombra helyeztem kezemet.
-Most már csak annyi a dolgunk, hogy várunk…- ültem vissza a földre.

Nem tudom meddig várhattunk, majd megszólalt egy hang, pontosabban Liam hangja. A lift hangszórójából jött.
-Harry, Ariana. Jól vagytok? – kérdezte.
-Igen – feleltük egyszerre.
-Figyu. A szakemberek dolgoznak a lift megjavításán. Ha minden jól megy, akkor fél órán belül már kint is vagytok – vázolta fel a helyzetet.
-Fél óra? Úristen – sóhajtott Ariana.
-Ez még így is elég gyors lenne. Legyetek türelmesek. Csá – szólt bele ”együtt érzően” Louis és már nem hallottunk semmit.
-Fáradt vagyok, éhes vagyok, szomjas vagyok és rosszul vagyok – sorolta problémáit a mellettem ülő lány, mire nekem elegem lett.
-Fejezd már be! Te mondtad, hogy nem vagy hisztis picsa, akkor meg mit nyavalyogsz? – emeltem fel a hangom. Ő csak megszeppenve nézett rám. Talán az lenne a helyes, ha bocsánatot kérnék, de nem teszem, mert nekem van igazam.
-Nem nyavalygok. Egyszerűen csak közöltem néhány dolgot – válaszolta megsértődve.
-Közöltél? Milyen hangnemben baby? – tudtam, hogy ezzel felhergelem és az annyira jó. Az már más lapra tartozik, hogy ő mit gondol ilyenkor.
-Már megmondtam, hogy ne szólíts így – ha ölni tudott volna szemeivel, akkor én már halott lennék.
-Már megmondtam, hogy azért is így szólítalak – egy győztes mosolyt villantottam felé.
-Miért mondtad, hogy én másztam rád az éjszaka? – a hirtelen téma váltás kicsit meglepett, azt hittem, hogy még tovább fog kattogni ezen a baby témán.
-Azért, mert jó kimondani olyat, ami soha sem fog megtörténni – szuper. A lehető leghülyébb magyarázattal álltam elő. Hogy lehetek ennyire hígagyú?

--Ariana szemszög--

Kicsit meglepődtem a válaszán és tudtam, hogy hazudik. Hogy miből? Látszott rajta és túl gyorsan vágta rá. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy a másik oldalamat is megmutassam neki. Azt, amelyik nem visszafogott, nem csendes. Ideje belemenni a játékba. Úgyis én fogok nyerni, mint mindig.
-Honnan tudod, hogy nem fog megtörténni? – kérdeztem titokzatosan és egy csábító mosolyt küldtem felé. A reakciója pont az volt, amit vártam. Csak nézett és nem hitt sem a fülének, sem a szemének. Összeráncolta szemöldökét és nem tudta, mit mondjon. Talán azért, mert még eddig nem szóltam vissza neki. De most megváltozik néhány dolog. Én is előkotorászom a bennem lakozó perverzséget és a határait fogom feszegetni, csak hogy tudja, milyen érzés. Ő persze nem a szexuális határaim végén állt, de én most ezt fogom vele tenni. Leginkább a bosszúvágy vitt és a kíváncsiság.
-Öhm… tudom és kész. Különben is, már elmondtam – mondta zavarodottan.
-Azért ne köss rá biztosítást – kacsintottam egyet. Ezzel pedig végérvényesen is összezavartam. Azért mégis csak tudok valamit.
-Nem szándékoztam – laza volt, de láttam, hogy valamin nagyon gondolkozik. Inkább hagytam, nehogy kínos helyzetbe hozzam magam.
Ezután csend telepedett körénk, amit most kicsit bántam, mert félni kezdtem. Azon gondolkoztam, amit Harry mondott. Ha nem szabadítanak ki minket, akkor meghalunk. Semmi kedvem nincs egy liftben meghalni, főleg nem Harry társaságában. 

-Min gondolkozol? – ezek szerint észrevette.
-Nem fontos – rántottam meg a vállamat. Inkább nem mondtam semmit, mert akkor megint hisztis picsának hív. Egyáltalán miért érdekel engem, hogy kinek gondol? Jó lenne nem foglalkozni vele, de egyszerűen nem megy.
-Oké – bólintott, de nem hitt nekem.
Felállt eddigi helyéről és közelebb jött, vagyis inkább mellém ült úgy, hogy oldalaink összeértek.
-Mit akarsz? – ültem egy kicsit arrébb, mert nem tudtam mire vélni hirtelen mozdulatait.
Nem válaszolt. Szemeit belefúrta az enyéimbe és nem tudtuk elszakítani egymástól. Ismét közelebb jött, de ezúttal nem húzódtam el. Játszunk? Játsszunk.
Ajkaink már majdnem összeértek, de megállt. Várt egy kicsit, ha meggondolom magam, akkor el tudjak húzódni, de nem tettem. Miért nem? Mégis mi történt velem?
-Szerintem te is tudod, hogy mit akarok – suttogta. 

Már majdnem mondott volna még valamit, de ekkor kinyílt a lift ajtaja. Amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam ebből a borzalmas helyből.
-Hé! Lassíts Ariana, majdnem fellöktél – nevetett Liam.
-Jaj, bocsi Liam. Nem volt szándékos, csak már ki akartam jönni onnan – fújtam ki a levegőt.
-Nyugi, már nem vagytok bent – ölelt meg, ami most nagyon is jól esett.
Amikor elengedett, Harry önelégült képével találtam szembe magam, én csak rámosolyogtam, mintha nem is tudnám, hogy miért néz így.
Mindkettőnk arcáról lefagyott a mosoly, amikor Tom nagyon dühös tekintetét megláttuk és tudtuk, hogy ebből baj lesz…



1 megjegyzés: