2013. október 7., hétfő

36. fejezet - Szomorúság után boldogság



--Ariana--
Végül az egyik variációm bejött, miszerint Harry a kíváncsiság halvány jelét sem mutatta felém. Felsétált a szobába, tiszta ruhákat vett elő és a fürdőbe indult, majd bezárta maga mögött az ajtót. Én még mindig a bejárati ajtónál álltam és néztem magam elé. Mégis mi baja van? Mi rosszat tettem? Férfiak…
Ezt muszáj megbeszélnünk, mert nem szeretném, ha egy apró félreértés miatt menne tönkre a kapcsolatunk. Ugyanazon az ajtón beléptem, amelyiken az előbb Harry is és kulcsra zártam. A kabinban volt, ma viselt ruhái a földön hevertek. A víz csobogása miatt nem vette észre, hogy itt vagyok, mert éneklésbe kezdett.


Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go
Ismertem és szerettem is ezt a dalt. Kezemet a hátam mögé helyeztem és nekidőltem az ajtónak. Kíváncsian, csodálattal hallgattam mély, rekedtes hangját. Előfordult már, hogy este, amikor nem tudtam elaludni, énekelt nekem és végül sikerült álomba szenderülnöm. Azonban ez most kétségkívül más volt. Hangja lemondóan, szomorúan csengett. Mintha hozzám intézte volna a dal sokatmondó sorait. Éppen akkor lett vége éneklésének, mikor elzárta a tusolót. Dereka köré csavarta a törülközőt és kilépett a zuhanyzóból. Meglepetten pillantott rám, majd hirtelen elkapta tekintetét, de ez pontosan elég volt ahhoz, hogy tudjam, sírt. Könnyes szemei erről árulkodtak. A tükörrel szemben állt és furcsán méregette magát. Nem volt túl közel a mosdókagylóhoz, ezért volt elég helyem, hogy elé sétáljak és magamra vonjam figyelmét. Fejét oldalra fordította és mélyet sóhajtott.
- Nézz rám – mondtam lágyan és kezemmel óvatosan utána nyúltam és kényszerítettem, hogy szemembe nézzen. Nagy nehezen megtette. Ujjammal egy majdnem száradt könnycseppet töröltem le puha arcáról és éreztem, hogy én is hasonlóan fogok végezni.
- Mi történik, Harry? – suttogtam elhalóan és szememet csípni kezdték a könnyeim. Nem tudtam és nem is akartam tovább megjátszani az erős nőt. Egyszerűen nem megy. Minden, ami Harry-vel kapcsolatos, elgyengít. Nem érdekelt, hogy teste még vizes, arcomat nyakhajlatába fúrtam, karjaimmal átöleltem derekát.
- Ne sírj baby. Minden megoldódik – válaszolta halkan, érzelmesen. Kíváncsian néztem fel rá. – Pár nap és minden rendben lesz veled.
Nem értettem szavait, pedig kerestem benne az értelmet, de így sem álltak össze a dolgok. Kérdőn néztem rá. Válasz helyett karjaival még erősebben húzott magához, mintha ez lenne az utolsó ölelésünk. Annyira tudatlannak és ostobának éreztem magam, mint még soha. Nem tudtam semmit, még egy cseppnyi sejtésem sem volt a minket körülvevő dolgokról. Talán ez a legrosszabb érzés.

***

Reggel nem volt mellettem Harry, de meg sem lepődtem rajta. Főleg a tegnapiak után. Álmosan felültem az ágyban és minden gondomat félretéve, tudatosult bennem, hogy hivatalosan 20 éves lettem. A gondolatra széles mosoly húzódott arcomra és boldogan keltem fel a puha kényelemből. Jókedvvel sétáltam le a lépcsőn, majd a konyhába érve belebotlottam Harry-be. Egyáltalán nem látszódtak rajta a tegnapi események. A pult mögül vigyorgott rám, majd kikerülve azt, felém közelített. Erős karjaival felemelt és megpörgetett párszor a levegőben. A helyiséget hangos nevetésünk töltötte be és a nyomott hangulat már el is tűnt.
- Boldog szülinapot, baby – tudom, mi hiányzott nekem. Szenvedélyes csókot kaptam tőle, majd a pulthoz vezetett. – Készítettem ünnepi reggelit, azaz palacsintát.
Minden egyes hangot, szót jókedvűen ejtett ki és ez elvarázsolt. Letett elém egy tányért, majd a hűtőből elővette a különféle lekvárokat, illetve kakaót.
- Imádlak – az asztal fölött odahajoltam hozzá és köszönetképpen lágy csókot nyomtam szájára. Kétségkívül kijelenthetem, hogy Harry istenien főz, süt. Annyira szerencsés vagyok vele. Viszont egy kis részem még mindig a tegnap elhangzott szavakon kattogott. Nem tudtam kiverni a fejemből, amit mondott. Pár nap és minden rendben lesz veled. Ez az egy mondat rengeteg kérdést termelt a fejemben. Eddig nem volt minden rendben? Vele mi lesz? El akar hagyni? Jaj, Istenem… A mai napon el kell felejtenem ezeket és csakis arra koncentrálni, hogy ez csak az én napom és semmi sem ronthatja el.

A délelőttöt filmezéssel töltöttük, közben pedig beszélgettünk mindenféléről. Ügyeltünk arra, hogy az esti történések véletlenül se kerüljenek szóba. Boldogok voltunk, nevettünk, hülyéskedtünk. Pontosan így képzeltem el a szülinapomat, mióta együtt vagyunk. Nekem Harry-vel tökéletes minden.
Délután mégis közbeszólt a sors. Ugyanis Eleanor-ral el kellett mennem egy bevásárló körútra. Nem volt ruhája az esti bulihoz és nekem is kellene pár új cucc. Azt viszont eléggé furcsálltam, hogy Harry miden visszakozás nélkül elengedett.

***

Már nem volt erőm járni, pedig nem is magas sarkút vettem fel. El rengeteg ruhát vett, én csak egyet-kettőt, ami igazán megtetszett. Miután sikerült rábeszélnem, hogy hagyjuk abba a boltról boltra járást, fogtunk egy taxit és Louis házába vitettük magunkat.
- Miért vagyunk itt, El? – fordultam barátnőm felé, aki csak vállát húzogatva a másik irányba nézett. Tud valamit, amit én nem. Ebben biztos vagyok. Lehet, hogy ez most önzőség, de én Harry-nél akarok lenni és a szülinapos éjszakámat eltölteni vele. A telefonom kijelzője már 6 órát mutatott.
- Itt is vagyunk – mondta nagy izgatottsággal El. Gyorsan kivette a szatyrokat a kocsiból és a bejárati ajtóhoz sietett.
- Wow. Szép és nagy – néztem körbe a házban és elismerően bólogattam. Megeresztett felém egy halvány mosolyt, majd mintha észbekapott volna, az emeletre kezdett vonszolni maga után.
Becsukta maga mögött az ajtót és a szekrényben kezdett kutakodni. Lustán leültem az egyik fotelba és onnan figyeltem tevékenységét.
- Ne ülj ott! Gyere, készülődnünk kell! – adta ki az utasítást. Elkerekedett szemekkel néztem rá és vártam a magyarázatot, mert lövésem sem volt, hogy ez mit jelent. – Most nem érünk rá a miértekről beszélni. Common’! – végül beadtam a derekam és a ma vásárolt egyik ruhával vonultam a fürdőszobába, de még mindig nem láttam értelmét ennek az egésznek. Alapsminket tettem fel és a hajamat átfésültem egyszer. Persze, Eleanor-nak ez nem tetszett, mert ez így ”túl egyszerű”, ezért begöndörítette.

Már este 7 óra volt és a bejárati ajtó előtt toporogtam és vártam, hogy mégis mikor készül már el barátnőm. Végül csak sikerült lejönnie és hívtunk egy taxit. A cím bediktálása következtében állam majdnem a padlót súrolta. Ezt El is észrevette, de nem árult el semmit, csak nevetett rajtam. Nagyon kedves, mondhatom. A ház kívülről úgy nézett ki, mintha senki sem lenne itthon. Semmi fény, életjel.
- Most komolyan azért öltöztem így ki, hogy hazahozz Harry-hez? – felhúzott szemöldökkel bámultam rá és most már tényleg kíváncsi voltam magyarázatára.
- Mindjárt megtudod – ezzel kiráncigált a taxiból és elindultunk a ház felé. Elkérte tőlem a kulcsokat és kinyitotta az ajtót. Sötétség. Ez az egyetlen dolog, amit ”láttam”. Már szólni akartam El-nek, de hirtelen felkapcsolódott a villany és az emberek boldog születésnapot kiabálva fütyültek és nevettek. Kellett egy kis idő, amíg felfogtam, hogy mi folyik itt. Ismerős arcokat véltem felfedezni. A srácok, anya, Cody, Laura, Adele, Lucas, a Little Mix lányai, illetve a fiúk zenekara is. Nem tudtam mit mondani, ezért csak elérzékenyülve elnevettem magam. Anya kapcsolt leghamarabb, mert hozzám szaladt és szorosan, könnyekkel küszködve átölelt. Én is szorítottam derekát, amennyire csak tudtam.
- Boldog szülinapot, kicsim! Nagyon szeretlek! – suttogta és éreztem a vállamon a könnyeit.
- Köszönöm, anya! Én is szeretlek, mindennél jobban! – válaszoltam és nehezen ugyan, de visszatartottam a sírást, szemeim viszont könnyeztek. Nagyokat kellett pislognom, már csak azért is, hogy a sminkem ne kenődjön el.
Amikor elengedtük egymást, végignéztem a többieken és hitetlenkedve megszólaltam.
- Erről mindenki tudott? – vigyorogva bólogatni kezdtek. – Kinek az ötlete volt ez az egész?
A meghívottak egytől-egyig Harry felé fordultak. Rápillantottam és szégyenlősen elmosolyodott. Egyikőnk sem ment oda a másikhoz, talán mert éreztük, hogy ez csak kettőnkre tartozik. Niall oldotta a hangulatot egy ”Buli van emberek!” ordibálással. A vendégek egy része táncolni kezdett, míg a többiek hozzám közeledtek és átadták az ajándékaikat. A Little Mix-es csajoktól és El-től kaptam egy halom ruhát, körömlakkokat és mivel panaszkodtam nekik egyszer, hogy elromlott a hajvasalóm, azt is vettek nekem. Pedig én ezt csak viccnek szántam, de úgy látszik, ők komolyan gondolták. Miután végigölelgettem a csapat mind a négy tagját, következtek a fiúk. Louis saját készítésű sállal ajándékozott meg - ami egyébkén úgy nézett ki, mint egy széttépett rongy -, nagyon örültem neki, mert tudom, hogy szeretettel készítette és ez fontos volt nekem. Liam-től egy telefont és hozzá tartozó tokot kaptam. Őszintén szólva, szükségem volt már egy újra, mert a mostani elég lassú. Ezt eddig csak Harry-nek mondtam… Talán ő szólta el magát? Nem is baj. Niall egy egész évre szóló kedvezményes kupont adott a McDonald’s-ba, illetve a Nando’s-ba. Mivel imádok enni, biztos, hogy hasznát veszem. Zayn egy napszemüveget és egy rólam készült képet adott, amit ő rajzolt. Természetesen dedikálta is. Nagyon tetszett, mert abszolút felismertem magam. Miután mindenki átadta az ajándékát, elvonultak táncolni, Niall és Cody pedig a konyhában ”társalogtak” a szendvicsekkel.

Tudtam, hogy Harry marad utoljára és nem is bántam. Talán az ő meglepetésére voltam a leginkább kíváncsi. Viszont, ha úgy nézzük a dolgokat, nem kell nekem semmi tőle. Elég, hogy itt van velem és már így is rengeteget köszönhetek neki. Vigyorogva megindult felém és szenvedélyesen megcsókolt, úgy, mint még soha.
- Boldog szülinapot! – mondta ezerwattos mosollyal az arcán. Szemöldökömet összeráncoltam, Ő pedig kérdőn nézett rám. – Mi a baj?
- Valamit lefelejtettél a mondandód végéről – féloldalas mosollyal válaszoltam. Egyből tudta, hogy mire gondolok. A fülemhez hajolt és érzékien suttogni kezdett.
- Elnézést, hogy nem tettem hozzá… baby – bőrömet jóleső borzongás járta át és szaggatottan fújtam ki a levegőt.
- Ezért büntetés jár. Különben is! Ma a szülinapos parancsol! – büszkén kihúztam magam és szexis mosolyt villantottam felé. Megnyalta alsó ajkát és letámadta az enyémeket.
- Miért nem mentek szobára? – kiabálta a konyhaküszöbön állva Zayn. Perrie beleütött a vállába, de végül ők is csókban forrtak össze.
Nem is foglalkoztunk drága barna barátunk beszólásával, csak nevettünk rajta. Harry a kezembe adott egy pezsgővel teli poharat és óvatosan nézett rám. Figyelmeztető pillantásomat látva, lágy csókot nyomott számra. Kezdődhet az este!

Sziasztok!
Nagyon sajnálom a sok késést, de a kórház miatt kihagyott tananyagot sürgősen be kellett pótolnom. Remélem, hogy megértitek.
Tehát itt is az új rész. Nem tudom, hogy mit szóltok hozzá. Az elején elég rossz hangulatban voltam, később pedig ez megváltozott. Talán ezért lett egy kicsit furább.
A következő rész elég izgalmasnak ígérkezik! A hét folyamán meg is kapjátok, már csak a végét kell befejeznem.
Már 63 olvasóm van! Komolyan mondom, hogy el sem hiszem! Ezt már többször leírtam, de nem lehet elégszer! Imádlak benneteket!!!
Kíváncsi vagyok a véleményekre, szóval ne fogjátok vissza magatokat!
Ennyi lettem volna mára.
Ölel titeket:
DestinyB xx

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó...
    Nem egy hétköznapi amcsi történet; eredeti, fordulatos --> SZUPER!! :)

    VálaszTörlés
  2. Annyira jol irsz es annyira uuuuu! Varom a kovit! Ui: sok olvasot fogok meg beszerezni,abban biztos lehetsz! (Siess)

    VálaszTörlés