2013. október 28., hétfő

38. fejezet - Összetörve



Harry
Az elmúlt két hónap meggyötört, kikészített, tönkretett, de a remény halvány szikrája még bennem világított, miszerint Ariana szeret. Többször próbáltam hívni, de mint kiderült, lecserélte a telefonszámát. Ebből arra következtettem, hogy látni sem akar. Közben az újságok szépen rájöttek, hogy a kapcsolatunk kamu volt, de volt benne igaz szerelem is a végén. Igaz, ezt csak utólag írták meg, amikor elég keményen megfenyegettem őket. Taylor többször is bepróbálkozott nálam. Én viszont látni sem bírom a képét, mióta kiderült, hogy nem is terhes. Tudtam, hogy csak megjátssza. Nem jellemző rám a felelőtlenség, főleg, ha szexről van szó. Tisztában vagyok vele, hogy 19 évesen nem akarok apa lenni.
Titkon reménykedek benne, hogy Ariana látta az újságcikket, amiben a terhesség szerepel. Ebből sajnos nem következik automatikusan, hogy megbocsát és visszatér hozzám. Pedig annyira jó lenne megint együtt lenni. Eddig ő volt az a lány, akinél azt éreztem, hogy teljesen boldog és felszabadult vagyok. Nem hívta fel magára a figyelmet és nem használta ki a hírnevemet. Megtehette volna, de nem tette. Meghúzódott a háttérben és örült a banda sikereinek. A csapatból mindenki elfogadta, még Perrie is. Ő volt az, aki minden választottamat furcsán méregette és senki sem volt szimpatikus neki. Aztán jött Ariana és megkedveltette magát vele. Ez a lány csodákra képes. Beleszerettem és most darabokra hullottam miatta. A nagyapám régebben azt mondta, hogy egyszer nekem is összetörik a szívemet. Akkoriban kinevettem és hülyének néztem. Én sírok majd egy lány miatt? Kizárt. Most viszont felemészt a gondolta, hogy soha többé nem lesz mellettem Ő.

Itt ülök a stúdióban és kavargatom a huszadik adag kávét, mert csak ezzel tudom ébren tartani magam. A rajongók előtt mutatom a kemény srácot, akit nem hat meg egy szakítás, de ez a látszat. Mindenki tudja, hogy legbelül egy roncs vagyok. Csak a fiúk és a családom tartják bennem a lelket, ami valljuk be, elég nehéz. Minden nap üveges, élettelen tekintettel nézek a tükörbe és semmihez nincs kedvem. Aztán eszembe jut, hogy a fanok nélkül sehol sem lennék és erőt lehellek magamba. A koncerteken próbálok kikapcsolni és arra koncentrálni, hogy egy felejthetetlen élményt adjak azoknak a lányoknak, fiúknak, akik eljönnek és fizetnek azért, hogy lássanak minket.
- Hé! Figyelsz, Harry? – megráztam fejemet és Tom dühös tekintetével találtam szemben magam. Elmotyogtam egy bocsánatkérést és most már - nyomorult életem vesézését befejezve - minden figyelmemet felé irányítottam.
- Tom azt mondta, hogy felénekelhetnéd azt a dalt, amit tegnap írtál – Niall csillogó szemekkel nézett rám. Egyedül neki mutattam meg a kreációmat, amit egyébként Ariana-nak írtam. Szigorú és dühös tekintettel néztem, hiszen nem akartam, hogy ezt bárki más tudja. Meg akartam tartani magamnak. Niall is véletlenül tud róla, mert amikor halkan énekelgettem a szobámban, akkor ment el az ajtóm előtt. Berontott és addig nem hagyott békén, amíg el nem mondtam neki, hogy mi ez a dal. Ő persze tovább adta Tom-nak és gondolom, hogy a többiek is tudnak róla. Nagyszerű…
- Nem. Azt a dalt magamnak írtam és… egy különleges személynek – tekintetemet a padlóra szegeztem, ami sokkal érdekesebbnek tűnt, mint a körülöttem lévő emberek.
- Ariana-nak – felelték kórusban, ezzel elérve, hogy felemeljem a fejemet. Egy keserű mosoly kúszott arcomra. Ők is nagyon szeretik Ariana-t és veszteségként könyvelték el, hogy hazaköltözött. Tudták, hogy mit érzek iránta és boldogok voltak, hogy szerelmes voltam. Vagyis… vagyok.
- Igen… Neki – mély sóhajtás után a kanapén terültem szét. A többiek látták, hogy a munka ma már nem fog menni, ezért hazamentek. Én – miután megnyugtattam őket, hogy semmi őrültséget nem csinálok – itt maradtam és rengeteg őrlődés után arra jutottam, hogy a magam csendességében mégis feléneklem a dalt. Nem kell hozzá semmi, csak a hangom. Hiszen a szakemberünk, Jimmy már elkészítette a zenei alapot arra az esetre, ha úgy döntenék, hogy feléneklem.
Lassan, mint aki a halálán van, felálltam a bőr bútorról és beállítottam mindent. A mikrofon elé álltam és énekelni kezdtem.

Now you were standing there right in front of me
I hold on it's getting harder to breathe

Az érzelmek csak úgy cikáztak bennem. Néha a sírás határán voltam, de a tökéletes hang miatt nem engedhettem meg, hogy egy könnycsepp is kicsorduljon. Az együtt töltött boldog percekre gondoltam, de a kétségbeesés hangja is felfedezhető volt éneklésemben. Mondhatni, kettős érzelemmel teli dal lett. Az eredményre büszke voltam és miközben meghallgattam újra és újra, utat engedtem könnyeimnek. Nem tartom szégyennek, ha egy férfi sír. Nekünk is ki kell adnunk az érzelmeinket, a fájdalmainkat valahogy. Az első Ariana nélkül töltött hónapban pedig rájöttem, hogy az ivás nem a legjobb megoldás. Igaz, egy időre elfeledteti a problémákat, de a reggeli ébredésnél a rohadt fejfájás mellett visszatérnek a fájó emlékek.

Nagyokat ásítva hagytam el a stúdiót és gyalogoltam a házamig. Fáradtan nem mertem beülni a kocsiba és egy kis séta nem árt. Sokan mondják, hogy a friss levegő csodákra képes. Nálam azonban nem használt, mert ugyanúgy szarul éreztem magam. Lassú mozdulatokkal kinyitottam az ajtót és beestem rajta. Körbenéztem, hogy történt-e változás. Tudom, hogy beteges, de mindig, amikor hazajövök, átnézem a házat abban bízva, hogy Ariana egyszer csak előlép és szorosan átölel. Ezt most is megtettem, pedig a fáradtság ellenem beszélt. Miután rájöttem - mint oly sokszor -, hogy egyedül vagyok a nagy házban, a konyhába sétáltam és a hűtőből kivettem a maradék egy üveg whiskey-t. nem is bajlódtam a poharakkal, egyből beleittam és hagytam, hogy az erős alkohol marja a torkomat. Egy hónapja nem ittam alkoholt, mert Tom megtiltotta a rengeteg átbulizott, lerészegítő éjszaka után. Most viszont nem volt itt, hogy elvegye tőlem. Az üveggel a kezemben, a nappaliba mentem át és leültem a kanapéra. A kezembe vettem a telefonomat és nézegetni kezdtem a közös képeket. Mindenki győzködött, hogy töröljem ki őket, én viszont hajthatatlan voltam. Ennyi maradt nekem. Ha Ő már nincs mellettem, akkor az emlékeket őriznem kell. A fejemben minden boldog perc megvan, de látnom is kell.
- Gyere vissza hozzám. Szeretlek – a könnyeim megint potyogni kezdtek és egy-két csepp a telefonomra hullott, de nem érdekelt. Miután megittam az üveg tartalmát, magam elé meredtem. Vajon a rajongók tudják, hogy most részegre iszom magam bánatomban? Vagy azt gondolják, hogy nyugodtan alszok? A piszkos fantáziával rendelkezők biztos azt hiszik, hogy egy könnyűvérű nő társaságában mulatom az időt. Eddig lehetetlennek tűnt, hogy valaha is ezt fogom mondani, de nincs kedvem a szexhez. Ariana után csupán három nővel feküdtem le, de akkor is részeg voltam és nem emlékszek semmire. Ő volt az, aki az együtt töltött éjszaka után is velem maradt. Reggel a gyönyörű mosolyára ébredtem és csillogó, barna szemeire, melyek még a legrosszabb napomat is bearanyozták.
Mit csinálhat? Szenved, mint én? Vagy jól érzi magát valakivel? Talán azzal a rohadék Lucas-szal van? Nem, az nem lehet. A gondolatra, hogy vele van, kezemet ökölbe szorítottam és idegesen fújtam ki a levegőt. Ismét nézegetni kezdtem a képeket és ez valamennyire megnyugtatott. Lassan álomba szenderültem. Az utolsó emlékem az, hogy a telefonom kiesik a kezemből és a kanapén fekvő párnára dőlök.

Ariana
- Gyere már, Liz! Elkésünk – hallottam meg Lucas hangját. Nagyon haragudtam rá és nem is bírtam rá nézni, amiért ezt tette. Aztán az idő múlásával hiányzott a legjobb barátom és – ha nem is teljesen – valamennyire megbocsátottam neki. Nagyon örült és megígérte, hogy soha többé nem tesz ilyet. Én is boldog voltam, hogy újra jóban vagyunk. Ez azonban nem tudta velem elfeledtetni Harry-t. Hiányzott. Minden este magamba roskadva alszok el. Anya el akart küldeni egy pszichológushoz, de nem egyeztem bele. Nem vagyok őrült. Szerelmi bánatom van, amin nehéz, sőt, inkább lehetetlen túl lépni. Lehet, hogy most már képes lennék elfelejteni minden rosszat, de nem állíthatok be csak úgy hozzá. Igen, lehet azt mondani, hogy gyáva, félénk és beszari vagyok. Ezt mind belátom, de akkor sem megy. Pár napja már elhatároztam, hogy felkeresem, de végül visszaléptem az ötlettől. Talán, majd egyszer ismét összehoz minket a sors.
A legnagyobb fájdalom az lenne, ha rájönnék, hogy Neki semmi baja és gondtalanul éli a csillogó életét. Nem sír miattam, nem gondol rám és hajtja a csajokat. Ez esne a legrosszabbul. Az újságokban olvastam, hogy miután elmentem, féktelen bulizásba kezdett és Tom az újságírók szeme láttára ordibált vele. Legszívesebben rohantam volna hozzá és átöleltem volna, de mégsem tettem. Nem voltam képes rá. Úgy látszik, az idő a barátom, mert általa erősebb és érettebb lettem.
- Megyek már – utoljára végig simítottam a ruhámon és a magas sarkúmban lesétáltam a földszintre, ahol már várt rám Lucas. Büszke mosolyt villantott felém. Tőlem azonban csak egy vérszegény mosolygásra futotta. Ő is tudta, hogy mindez Harry miatt van.
- Holnap délután elutazunk Londonba – mondta egyszerűen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Én viszont kétségbe estem és ideges lettem.
- Mi? Ezt mégis hogy érted? Én nem megyek oda. A fiúk most jöttek haza Ausztráliából és… és … én nem megyek oda. Nem, az nem lehet – járkáltam össze-vissza és próbáltam egy épkézláb mondatot kinyögni, de nem igazán sikerült.
- Dehogynem! Jössz és kész. Amúgy meg nem azért, de mennyi az esélye, hogy a baromi nagy Londonban összefutsz velük? – húzta fel szemöldökét és úgy nézett rám, mint egy hülyére.
- Nagyon sok – válaszoltam és mélyet sóhajtottam.
- Akkor is megyünk, mert a húgomat haza kell hozni a kollégiumból és egyedül nem akarok menni – jött közelebb és kezét a vállamra tette nyugtatásképp. Nem akartam találkozni velük, de a barátomat sem hagyhattam cserben.
- Oké. De ígérd meg, hogy sietünk – néztem reménykedve a szemébe. Hatalmas vigyor jelent meg arcán és tudta, hogy győzött.
- Megígérem – nyomott egy puszit a homlokomra. Elindultunk Adele édesanyjának az esküvőjére. A kocsiban Lucas valamit magyarázott, amire egyáltalán nem figyeltem. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz, ha találkozok velük. Azzal nem igazán lenne baj, ha a négy sráccal szembe kellene néznem. Viszont, ha Harry állna előttem, nem tudnék mit mondani neki. Kicsit furcsa lenne, ha a nyakába ugranék és kimondanám, hogy hiányzott, szeretem és vele akarok lenni. Lehet, hogy leégetném magam, mert ő már talán túltette magát rajtam. Akkoriban Taylor-on is hamar túl volt. Velem miért lenne másképp? Semmiért. Igen, ez a helyes válasz. Ő már nem szeret engem. De akkor én miért álmodok még mindig vele? Miért nem tudom kiverni a fejemből? Miért pillantok minden nap a közös képeinkre? Gyűlölöm ezt az egészet. Szeretem. Még mindig. Ezen pedig - akár szeretnék, akár nem -, nem tudok változtatni.

Sziasztok!
Mint azt látjátok/olvastátok, meghoztam az új részt, amit tegnap éjszaka/ma délután írtam. Ihlethiányom volt és nem voltam olyan hangulatban, hogy ilyen érzéseket, melyeket a szereplők élnek át, megírjak. Aztán történt valami, ami miatt mégis sikerült. Lehet, hogy szomorú és depis lett, de nekem eddig ez a személyes kedvencem. Sokszor nem a legboldogabb rész a legjobb.
Köszönöm az előző részhez érkezett pipákat és kommenteket. A feliratkozók száma is nőtt. Hihetetlenek vagytok! Nélkületek nem sikerülne újabb fejezeteket írnom! Ezért nagyon nagy köszönettel tartozok nektek. Örülök, hogy ennyi bizalmat szavaztok nekem. Elég is, majd a befejező résznél lelkizek tovább.:D
Remélem, hogy tetszett annyira, hogy jó pár véleményt hagytok magatok után.
A folytatással még a héten jelentkezek.
MÉG VALAMI! KITESZEK EGY SZAVAZÁST. A LÉNYEG AZ, HOGY MIVEL EZ A TÖRTÉNET HAMAROSAN VÉGET ÉR, ARRA GONDOLTAM, HOGY ELKEZDEK EGY ÚJAT. TELJESEN MÁS SZTORI, DE HARRY MARAD A FŐSZEREPLŐ. A KÉRDÉS AZ, HOGY OLVASNÁTOK-E AZT IS. LENNE RÁ IGÉNY? KÉRLEK TITEKET, HOGY NYOMJATOK RÁ AZ IGEN/NEM GOMBRA. KÖSZÖNTEM.
Élvezzétek ki az őszi szünetet!
Nórii xx

9 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen meg tudtad írni!Gratulálok!Én elsírtam magam, főleg hogy közben hallgattam a Don't let me got!♥♥Remélem ezért, hogy Londonba összefutnak! És, hogy kibékülnek!♥♥ Nagyon siess, mert már nem bírok várni! Remélem még a héten hozod az új rész!!♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm a szép szavakat:) Igen, a héten biztosan hozom a folytatást.:)
      Nóri xx

      Törlés
  2. Uuuu.....hat en naon szeretlek teged! Annyira,hogy uuuuuu! Annyira jol megirtad es uuuuuuu! Nagyon izgulok,mindjart sirok a mardoso izgalomtol! Naon siess,mert uuuuuuuuu! Es igen,igen,igen,igen! Irj egy masik blogot is mindenkeppen! Mindjart szavazok :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Én is szeretlek téged! :D Köszönöm a dicsérő szavakat. Megpróbálok sietni az új résszel.:)
      Nóri xx

      Törlés
  3. egyszerűen IMÁDOM.! <3 gyorsan hozzál részt kérlek,mert egyszerűen lehetetlen várni.*-* Iszonyatosan jó.:'3 <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy szereted a történetet.:) Megpróbálok sietni, hogy ne kelljen nagyon sokat várni.:)
      Nóri xx

      Törlés
  4. Szia!
    Nagyon szeretem a blogod, es a resz is nagyon tetszett!
    Kerlek siess a kovetkezo fejezettel! :)
    Puszi,
    Sophie K.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszik és megpróbálok sietni.:)
      Nóri xx

      Törlés
  5. Elég szomorú a vége..:c hozd gyorsan a következőt:)

    VálaszTörlés