18. fejezet - Nyugi, láttam már ilyet

Sziasztok!
Először is azt szeretném mondani, hogy köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és tetszik-eket, nagyon örültem nekik!
Másodszor pedig. Egy jó hosszú fejezettel érkeztem, mert nem valószínű, hogy a hétén tudok még új részt hozni. Mamáékhoz megyek. Lehet, hogy sikerül megdobnom benneteket még egy résszel, de nem vagyok benne biztos. Ezért inkább megírtam az eddigi leghosszabb részt. Szerintem erre a folytatásra nem gondolt senki.:D Ahogy a mondás is tartja: "A boldogság nem jön könnyen."...
Jó lenne olvasni néhány kommentet, hogy mennyire leptelek meg benneteket.:D
Még mindig jöhetnek a feliratkozók és tetszikek. :D
Kellemes olvasást!
DestinyB xx

„Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.”

--Lucas szemszög--

Felriadtam. Ránéztem a telefonomra és még csak este 8 óra volt. Ilyenkor hogy a fenébe aludhattam be?  Hosszan, akadozva szedtem a levegőt. Nem, ez nem lehet. Ez csak egy álom volt. Egy nagyon, nagyon rossz álom és nem is történt meg. Annyira valóságos volt az egész. Mintha a szereplők bőrébe bújtam volna. Átéltem az érzéseiket és az egészet. Mintha ott lettem volna. Vagy inkább a helyükben lettem volna. Azt álmodtam, hogy Ariana és az a gyíkarc szerelmet vallanak egymásnak. Ez úgysem történne meg, mert az én legjobb barátom ki nem állhatja azt a Styles gyereket. De mi van, ha megtörik a jég? Mi történik, ha elcsábítja és megszerzi magának egy éjszakára? Utána Liz depressziós lesz. Ugyan az lesz, mint Patrickkal. Szakít vele, ő pedig magát okolja és a boldogságra való esélye egyenlő lesz a nullával. Nehéz volt talpra állítani Patrick után. Nem nézhetem végig megint az egészet. Cselekednem kell. Persze nem most, hanem majd talán holnap reggel.  Utána kell repülnöm. Ahhoz pedig kell a helyszín, ahol most vannak.
A laptopom mellettem pihent az ágyamon. Már emlékszek. A közös képeinket nézegettem és valahogy elnyomott az álom. Felmentem facebookra és mindenhol ugyanaz fogadott.

„Harry Stylesnak új barátnője van.” „Harry Styles becsajozott.” „Harry Styles igazi szerelemre talált.” „Harry Styles túl van Taylor Swiften.” Több ezekhez hasonló címet láttam. Mivel nem akarom mindig ennek a normálatlannak a képét bámulni, ezért egyre rákattintottam és csak azt olvastam, de azt figyelmesen.

Ez most komoly? Boldognak tűnnek a képen, de ez biztos csak a látszat. Szerencsére nem írnak semmit az ”álmomról”. Mármint nem úgy értem, hogy az legyen kiírva, hogy Lucas Moore-nak rémálma volt. Hanem úgy, hogy nincs semmi olyan, hogy szerelmet vallottak egymásnak és Liz sem hívott, hogy valami baj lenne. Biztosra megyek, mert mindig engem hív, ha szarban van és ez fordítva is igaz.
Idővel azt is kiderítettem, hogy ma este lesz a bandának koncertje Liverpool-ban. Ezek szerint ott vannak. Gratulálok Lucas, micsoda következtetés… Most hülyeség lenne odarepülnöm, mert mire én odaérek, addigra ők már lehet, hogy mennek a következő állomásra. Akkor elő kell venni a B tervet, vagyis a következő helyszínt kell kiderítenem. Nagy kínlódások árán rávettem magam arra, hogy felmenjek a banda hivatalos oldalára és kikeressem a koncerteket. Igen, megvan. Örömöm nem sokáig tartott, mert a következő koncertjük Miamiban lesz. Amerikába repülnek? Nem is tudtam, de szerintem Liz sem. Fel kell hívnom. Talán nem jó ötlet, mert biztos már készülnek a koncertre. Már ha az ilyet koncertnek lehet nevezni, amikor öt gyerek énekelni próbál. Még egyikkel sem találkoztam, de Harry a legellenszenvesebb, így – tudom, hogy hiba, - de a többieket is egy kalapba veszem vele.

Foglaltam Miamiba egy jegyet. Holnap délelőtt 10-kor indul a gép. Anyáékkal simán lebeszélem. Főleg, ha azt mondom nekik, hogy meglátogatom Ariana-t. Nos, ez 90 százalékban igaz, mert tényleg hiányzik. Igaz, még csak most ment el, de érzem a hiányát rendesen. A maradék 10 százalék pedig annyi, hogy távol tartsam Stylestól és megóvjam egy újabb szerelmi csalódástól. Biztos meg fog lepődni, ha meglát, de azért remélem, hogy örülni fog. 11-ig gépeztem és meghallgattam Jay-Z legújabb albumát századjára is, ami rohadt jó lett, majd úgy döntöttem, hogy véglegesen bedobom a szunyát. Holnap a szokásostól eltérően, azaz nem délben fogok kelni, mert 10-kor indul a gép. Még a cuccaimat is be kell pakolni, amire reggel kerítek sort. A telefonom ébresztőjét beállítottam 7-re, majd kikapcsoltam a laptopot és elnyomott az álom.

--Ariana szemszög --

- Itt is vagyunk – parkolt le Tom egy eldugott részen. Mindenki kiszállt, de Harry megfogta a csuklómat és hátrébb húzott.
- Mi az? – érdeklődve fordultam az irányába és néztem a szemébe.
- Kérdezni szeretnék valamit – válaszolta halvány mosollyal az arcán.
- Kérdezz – vontam meg a vállam nevetve.
- Megcsókolhatlak? – tette fel a kérdést mélyen a szemembe nézve, én pedig szokásomhoz híven lefagytam… de hála az égnek, gyorsan észhez tértem és próbáltam barátságosan válaszolni.
- Nem. A ma esti koncerten majd szerzel magadnak egy csajt, akivel kedved szerint játszhatsz. Engem pedig hagyj békén, mert már elegem van ebből. Egyszer bunkó vagy, máskor meg csókolózni akarsz velem? Látom, te sem tudod, hogy mit is szeretnél valójában Styles. Pedig 19 évesen már nagyjából tudnod kellene. Állandó kapcsolatot vagy szabad csajozást? A kettő együtt nem működik. Ezt nem mondták még az eddigi barátnőid? – ennyit a kedves válaszról. Ez inkább anyáskodó és kioktató megszólalás volt. Meghökkent tekintete miatt azt éreztem, hogy sikeres voltam. Végre. – Most pedig menjünk, mert még hangpróba lesz, utána meg koncert.

Intettem neki. Még pár másodpercig ott állt, amíg feldolgozta a történteket, majd lassan követni kezdett. Amint beléptünk az ajtón, eltátottam a számat. Ez az aréna hatalmas volt.
- Minden rendben? – kérdezte normálisan Styles. Talán haragudott rám az előbbi miatt, de nem különösebben érdekelt.
- Igen. Csak… csak ez baromi nagy – válaszoltam sokkos állapotban. Hallottam, ahogy halkan felkuncog.
- Ez még csak az előtér. A színpad beljebb van, ahogy az öltözők is – próbálta nem elröhögni magát, de nem sikerült neki. Szúró pillantásomat látva valamennyire abbahagyta.
- Most, hogy kikacarásztad magad, mutathatnád az utat – jegyeztem meg gúnyosan. Még mindig nevetett, de elindult, én meg utána. Besértődtem, mert most miért kellett kinevetni? Én nem mindennap járok ilyen helyekre. Eddig egyetlen egyszer voltam a londoni O2 arénában, annyi különbséggel, hogy nem a 1D, hanem Miley Cyrus koncertjét néztem végig. Jó volt, megérte kiadni a pénzt. Elmélkedésemet Tom hangja zavarta meg. Ó, már ide is értünk volna? Talán nem kellene folyton bambulni és múltat idézni.

- Na, akkor. A fiúk mennek beállásra és hangpróbára. Ariana te pedig Lou-val választasz egy ruhát, amit a koncert alatt fogsz viselni. Mielőtt megkérdeznéd, hogy miért, elmondom. Azért, mert közben megemlíthet téged, mármint Harry, és akkor mindenki feléd fog nézni. A másik pedig az, hogy hidegebb lesz, nem csak kint, amikor majd megyünk, hanem bent is, ahol a koncert lesz. Azt nem tudom, hogy miért, szóval ne kérdezd – hadarta el rémisztő gyorsasággal Tom és elindult a fiúkkal a próbára. Az előbbi beszédéből nem sokat jegyeztem meg, de szerintem a lényeg megvan. Ruha csere, hideg, kint is, bent is. Oké.
- Gyere, kezelésbe veszlek – mosolygott Lou és bementünk a fiúk öltözőjébe. Vagyis szerintem ez az.
- Mit szólnál, ha most nem sokat variálnánk és inkább az egyszerű, de nagyszerű elvet követnénk? – szólalt meg egy nagy kupac ruha mögül. A szobában volt pár tükör, egy bőr kanapé és előtte egy kisebb asztal, amin kaják és pár üveg víz volt kikészítve. A szoba másik felében csak ruhák voltak. 10-12 férfi szett lehetett, női mindössze kettő, de ezek különbözőek voltak. A fiú ruhákból több egyforma is volt.
- Támogatom az ötletedet – sétáltam oda hozzá és vártam, hogy mikor bukkan rá a tökéletesre.
- Mivel a koncertnek 10-11 óra környékén lesz vége, ezért hosszú gatyára gondoltam, egy divatos felsőre. Kapsz még egy pulcsit is, hogy ne fázzon a karod. Vagy lehet, hogy dzseki lesz – morfondírozott és ide-oda dobálta a legújabb cuccokat. Én csak egy hümmögéssel jeleztem, hogy részemről oké. – Amíg én keresgélek, nyugodtan ülj le. Majd szólok, ha mindent megtaláltam.
Követtem ”parancsát” és elterültem a kanapén, ami rendkívül kényelmes volt. Biztos, nem egy-két forint az ára. Azon gondolkoztam, hogy vajon hány nem fogadott hívásom van. Mert én hülye, a szálloda szobában hagytam a telefonomat. Anya biztos hívott, pedig megígértem neki, hogy majd én hívom.
- Kééész – kiáltott fel Lou, amivel a frászt hozta rám, mert megint belemerültem a gondolataimba. Feltápászkodtam az ülőalkalmatosságból és megfordultam.
- Na? Mit szólsz? – vigyorogva feltartotta a ruha darabokat. – Fekete-fehér, egyszerű, de dögös, mégsem közönséges és igazán laza.
- Máris imádom – léptem közelebb és elvettem tőle.
- Öltözz át. Én felhívom a férjemet, hogy mi a helyzet Lux-szal – fogta magát és kilépett az ajtón. Már hallottam Luxról, ő Lou lánya. Ha jól tudom, akkor Harry a keresztapja, de nem biztos.
Az ajtóban nem volt kulcs, így egy kicsit hezitáltam, hogy mi legyen. Végül arra döntöttem, hogy gyorsan átveszem a ruhámat.  A fiúk még úgyis próbálnak. Tom meg van olyan illedelmes, hogy kopog. A nadrágot sikerült magamra húznom, de a felsővel meggyűlt a bajom. Nem azzal, amit most adott Lou, hanem ami alapból rajtam volt, mert egy kis cérna beleakadt a melltartómba. Bárhogy is küszködtem, nem akart sikerülni. Már ott tartottam, hogy leszakítom magamról és nem érdekel, ha a melltartóm is jön vele, amikor valaki belépett a szobába. Gondoltam Lou jött vissza, ezért hirtelen megfordultam. Jó Isten! Persze, hogy nem ő az, hanem Styles és a vigyora.
- Te meg mit keresel itt? – tettem magam elé a kezemet, mert félig már levettem a felsőmet és így látszódott a fehérneműm, ezáltal a mellem ”körvonalai” is.

Nem válaszolt, hanem alaposan végig mért.
- Befejeznéd a bámulást? – kérdeztem idegesen.
- Segítsek? – jött közelebb. Automatikusan hátráltam egy lépést. Nem volt más választásom. Még csak az hiányzik, hogy a többiek is lássanak. Így egy halk ”aha” után hagytam, hogy mellém lépjen. Amikor hozzáért a bőrömhöz, furcsa érzések futottam át testemen. Bizsergett a vállam és a hátam. Nem foglalkozhattam vele, mert a végén megint elkalandozok. Rángatta, cibálta, de nem sikerült.
- Ez alaposan beakadt – mondta egy nyögés közben. – Siker.
Amikor kimondta, a felsőm leesett rólam és ott álltam előtte egy szál melltartóban. Ha eddig nem volt elég vörös az arcom, mostanra már New Yorkban is látják.
- Nyugi, láttam már ilyet – nevetett Harry és leült a kanapéra. Azt hittem, hogy lesz valami perverz megjegyzése is, de nem. Vártam egy pici időt, hogy mikor akar beszólni. Igazam is lett, mert felém fordította fejét. – Így maradsz? Vagy esetleg valami terved van velem? Mert, ha igen, akkor simán benne vagyok. Igaz, már csak fél óra van kezdésig, de gyors is tudok lenni.
Ennyit a perverzségéről. Micsoda tapló. Mondjuk, én voltam az idióta, amiért hagytam, hogy pásztázzon szemeivel.
- Isten ments – mondtam halkan. Mély nevetését meghallottam és ez arra késztetett, hogy azonnal felvegyem az atlétát és kérdőre vonjam. – Mi olyan vicces Styles?
Nem válaszolt. Lassan felállt és elém lépett. Pár centi volt arcunk között. Közel hajolt és a fülembe suttogott.
- Meddig akarod játszani ezt a szerepet baby? Mind a ketten tudjuk, hogy bejövök neked. Nagyon is. Nem csak nekem, de önmagadnak is hazudsz. Valld be, hogy vágysz rám. Meg akarsz ölelni, csókolni és beletúrni a hajamba – libabőrös lettem, ahogy leheletét éreztem bőrömön.
- Itt nem én vagyok az, aki játszik, hanem te. Minden csajt egy tárgynak tekintesz. Megszerzed és kész. Vége. Te soha nem leszel szerelmes Harry. Vagy, ha mégis, akkor csak az után, hogy megdugtad. Az egyéjszakás kaland is jó, de az igaz szerelem még jobb. Lehet, hogy a csaj ott van veled éjszaka és élvezed a társaságát, de… Eddig hány lány maradt melletted reggel is? Volt már olyan, hogy felébredtél és azt mondtad a téged figyelő lánynak, hogy szereted? Smink nélkül, egy bő pólóban és kócos hajjal? Hm? – már megint beszóltam neki. Nem tehetek róla. Ő provokál, én kiborulok. Úgy látszik, ez a szerepünk.

- Te ezt nem érted – tekintetét a földre szegezte.
- Tévedsz. Nagyon is értem. Felőlem töltheted az éjszakáidat olyan lányokkal. Nem zavar. Úgysem vagyok igaziból a barátnőd. Nem tartozol nekem elszámolással. Ennyi – zártam le a beszélgetést. Felvettem a fekete dzsekit és kimentem az öltözőből. Fogalmam sincs, hogy merre van a színpad. Meghallottam Liam hangját, amint a Moments-et kezdi énekelni, így a hang irányába mentem.  Ha az előbb tátva maradt a szám, most nem tudom, hogy milyen alakot vehetett fel. Óriási a színpad, körülötte több ezer szék. A látvány valami eszméletlen volt. Mi lesz, ha teltház lesz? Húha. A backstage-ből nézni biztos jó lesz.

- Jól nézel ki Aker – mondta a mikrofonjába Zayn, amitől nevetnem kellett. Küldtem felé egy légpuszit és odasétáltam Eleanorhoz.
- Zaynnek igaza van – kacsintott El és felültem mellé a színpad szélére. Egész jól elbeszélgettünk mindenről. Én is kérdeztem, ő is. Mindaddig, amíg Liam odajött hozzám.
- Nem tudjátok, hogy hol van Harry? – kérdezte és közben nézelődött, hátha meglátja.
- Az előbb még az öltözőben volt. Miért? – mondtam és összeráncoltam szemöldökömet.
- Ja, oké. Csak kérdeztem, mert már régóta elment és mindjárt megnyitják a kapukat és jönnek be a rajongók – válaszolt gyorsan.
- Itt vagyok – kiáltott egyet Styles és már a fellépő ruhájában volt. Liam odasétált hozzá, valamit beszéltek és ő is ment átöltözni. Tom intett, hogy mi is menjünk.
Teljes volt a csapat. A fiúk, Tom, Lou és mi is Eleanorral az öltözőben vonultunk. Kicsit zsúfolt lett a szoba, de kibírom.
- A fanokat beengedték. 15 perc kezdésig. Addig öltözzetek át, aki esetleg még nem tette volna meg. Mivel Ariana és Harry már felöltözött, ezért velük megbeszélni valóm van. Gyertek. Lou te addig vedd kezelésbe a srácokat – adta ki a feladatokat Tom. Vajon mit akar már megint megbeszélni? Esetleg Styles mondott valamit arról, hogy leoltottam? Remélem, hogy nem, mert akkor nem tudom, hogy mit csinálok.

Kiléptünk a folyosóra és arrébb sétáltunk, majd megállt velünk szemben.
- Figyeljetek. Tudom, hogy eléggé erőszakos vagyok a ”kapcsolatotokkal”, de nem tehetek róla. Csak azt akarom, hogy ne írjanak megint rosszakat rólad Harry. Ez egy jó lehetőség és élni kell vele. Szóval ne haragudjatok, és ma nem kell megemlítened a barátnődet, ha nem akarod Hazz. Neked pedig nem kell felmenned a színpadra Ariana. Oké? – bólintottunk és megölelt mindkettőnket. Kicsit fura volt ez a hirtelen jött kedvesség és megbánás, de jól esett.
Indult vissza előttünk, de még egy pillanat erejéig ránk nézett.
- Azért még a büntetés érvényes. A jövő héten kerítünk rá sort – mondta komolyan, majd eltűnt az ajtó mögött.
- Kár, hogy nem felejtette el – sóhajtott Styles. Egyetértettem vele, de nem szóltam semmit. – Mi lenne, ha a beszélgetésünket, ami bent történt, elfelejtenénk?
Nézett rám reménykedő tekintettel.
- Miért? Felejtsük el és akkor utána megint rám mászol vagy mi? – tudtam, hogy nem ezért akarja, de jó volt egy kicsit húzni az agyát.
- Nem. Megígérem, hogy békén hagylak, és csak akkor közeledek feléd, ha muszáj. De te meg lehetnél egy kicsit kedvesebb. Próbáljunk meglenni egymás mellett és valamennyire barátkozzunk össze. Na? – ennek az ajánlatnak nem tudtam ellenállni. Nem azért, mert szépen kérte, hanem azért, mert tudtam, hogy komolyan gondolja. Aztán, hogy később mi lesz, arról fogalmam sincs.
- Oké. Elfogadom – küldtem felé egy mosolyt és kezet fogtunk.
- Egy utolsó dolog. Ha én rád mászok, az nem ilyen és máshogy végződik – vigyorgott, én pedig a vállába bokszoltam.

-Indul a party – jött ki üvöltözve az öltözőből Louis és a többiek követték. ”Kicsit” bezsongott. Bár el tudom képzelni, hogy egy koncert előtt mennyire extázisba lehet kerülni. Én már akkor is izgulok, ha egy beszédet kell elmondanom 10 ember előtt…
A színpad mögé mentünk. Miután a srácok csapatkiáltása is megvolt, befutottak egy ilyen alaksorba vagy mibe és majd onnan fogják őket felemelni. Végül elkezdődött a koncert és mindenki üdvrivalgással fogadta a fiúkat. Sokat bolondoztak, de közben komolyan is vették. Egy hamis hang nem jött ki a torkukon, amin csodálkoztam is rendesen. Én éneklés közben csak hamis hangokat hallatok, a körülöttem lévők legnagyobb örömére.
Vége lett a műsornak. Liamék izzadtan, de ugrálva jöttek le a színpadról. Mentünk vissza az öltözőbe és megvártuk, míg átveszik a ruhájukat. Őszintén szólva, nem volt rossz látvány egyikőjük sem. Sőt.
Lou is összepakolt és indultunk a szállodába. A kocsiig pár fotós és rajongó a nyomunkban volt.
Felment mindenki a saját szobájába és pakolni kezdtünk. Nekem nem sokat kellett, mert alig pakoltam ki valamit. A laptopot eltettem és ránéztem a telómra. Kicsit meglepődtem, mert azt hittem, hogy lesz egy pár név a híváslistán, de nem. Senki sem hívott.
Lent az aulában gyülekeztünk. Mindenki időben leért és mehettünk a repülőhöz. Útközben odajött hozzánk pár rajongó , a fiúk adtak nekik aláírást. Fotót is készíteni akartak, de már fel kellett volna szállnunk, így a bocsánat kérések után felmentünk a gépre, ami egyenesen Miami-ba repít minket. Elég hosszú út lesz, de még nem jártam Amerikában, ezért kicsit izgulok. Elfoglaltuk a helyünket. Én megint Harry mellett ültem. Még váltott egy-két szót a pilótával és ledobta magát mellém.
- Beszélgessünk – villantotta meg mosolyát…