19. fejezet - Te hogy kerülsz ide?

Szép estét minden kedves olvasómnak!
Sok késés után meghoztam az új részt, ami véleményem szerint nem tartozik a legjobbak közé és elég rövid lett. Ezért is szeretném a következőt a lehető legjobbra írni, hogy én is büszke legyek rá. Mit szólnátok megint egy alkuhoz? Ha 19.-re meglesz 6 komment, akkor aznap hozom a 20. részt. Na?
Remélem, hogy sikerül a dolog és akkor hamarabb olvashatjátok a kerek számú "epizódot".
Ennyi lennék, de ne feledjétek, még mindig várom a véleményeket és a feliratkozókat.
U.i.: ti hallottátok már a fiúk új dalát, a Best Song Ever-t? Úgy tudom, hogy valaki idő előtt megjelentette...megint.Miért nem lehet kivárni a premier napját?! Én is alig várom, de akkor is. Na mindegy, ennyit erről.
Jó olvasást!:)
DestinyB xx

„Miért ilyen szívdöglesztő a mosolya? Mindig elgondolkozok rajta. Kivéve akkor, amikor egymás szemébe nézünk. Olyankor még gondolkozni sem tudok…”

- Beszélgessünk – villantotta meg mosolyát…

- Miről szeretnél beszélgetni? – szegeztem neki kérdésemet.
- Mesélj az életedről. Meg akarlak ismerni. Tudom, hogy most megint azt hiszed, hogy becserkészni akarlak, de nem. Tényleg tudni szeretnék rólad néhány dolgot, mert bármikor kérdezhetnek a barátnőm felől. Én meg mit fogok mondani? Bocsi, de nem ismerem – játszotta el a szituációt. Kicsit vicces volt, de igaza van.
- Oké. Akkor kezdjük azzal, hogy a teljes nevem Ariana Gabriella Baker.  20 éves vagyok és szeptember 10-én születtem. Azt már tudod, hogy van egy öcsém. Szeretek olvasni, táncolni és énekelni a zuhany alatt, de senki sem díjazza. Nagyon rossz hangom van. Sokszor makacs vagyok és hajlamos vagyok hisztizni, de mindig önmagam vagyok. Kiállok a barátaim és a családom mellett és őszinte vagyok. Elég ennyi? – nem tudtam, hogy mit mondhatnék még. Persze, van millió dolog, amiről nem ejtettem szót, de azt majd csak akkor, ha rákérdez. Furcsa lenne, hogy csak úgy benyögném, hogy egyszer pofára estem futás közben.
- Egyelőre igen. Játszunk kérdezőset – dobta fel az ötletet, amit nem tartottam annyira jónak, de belementem. Bólintottam és már feltette az első kérdését. – Mi volt a kedven tantárgyad a suliban?
- Húha. Egészen nyolcadik év végéig a matek. Aztán a gimiben inkább a földrajz és a spanyol vette át a helyét.
- Matek? Én is szerettem. Te jössz – mosolygott. Szerette a matekot? Nehezen hiszem el, mert nem úgy néz ki.
- Oké. Öhm… mikor voltál először szerelmes? – talán egy kicsit bensőségesebb a kérdésem, de most már nem vonhatom vissza. Zavarban volt. De miért?
- Hát… hogy is mondjam. Én még nem voltam úgy igazából szerelmes. Soha – válaszolta halkabban és közben a nadrágját fikszírozta. Szavai hallatán nem lepődtem meg. Gondoltam, hogy ezt fogja mondani. Ha már legalább egyszer érezte volna, akkor nem váltogatná estéről estére a csajait. Vagyis nem tudom megmagyarázni pontosan.
- Értem. Nem baj az. Inkább kérdezz – próbáltam kedves lenni és sikerült is, mert felderült az arca.
- Mikor vesztetted el az ártatlanságodat? – nézett rám pimasz mosollyal az arcán.
- Szerintem aludjunk Styles. Fáradt vagyok. Te nem? – ráncoltam össze szemöldökömet és már hátra is dőltem a kényelmes, bőr ülésben. Ő csak kinevetett.
- Miért nem válaszolsz? Még szűz vagy? – nem kertel, az egyszer biztos. Pofán törölhetem?
- Azért nem válaszolok, mert semmi közöd hozzá. Amúgy nem vagyok szűz. Remélem megnyugodtál – feleltem idegesen és már el is fordultam a másik irányba.
- Igen megnyugodtam. Ha tudnád, mennyire nyugodt vagyok. Éppen ezért nem akarsz felizgatni? – mekkora egy perverz. Mit képzel ez magáról? Ki akarok ugrani a repülőből. Most.
- Kuss – ennyi volt az, amit hozzáfűztem. Szerencsére vette a lapot. Még valamit motyogott, de azt már nem hallottam, mert félálomban voltam.

~~~

Arra keltem, hogy valaki rázza a vállamat. Lassan nyitottam ki a szememet és szembetaláltam magam Liam barna szemeivel.
- Kelj fel Ana, mert megérkeztünk – mondta kedvesen. Álmosan bólintottam és próbáltam magamhoz térni.
- Hány óra van? – nyújtózkodtam.
- Délután 4. Gondolom ezekhez az időeltolódáshoz nem vagy hozzászokva – nemlegesen megráztam a fejemet, miszerint jól látja a dolgokat. – Ha szeretnél, akkor a szállodában lepihenhetsz. De ne túl sokat, mert akkor este nem tudsz aludni. Még 2 napot itt leszünk. Utána megyünk tovább Detroitba.
Miután tájékoztatott, elindult a gép elejébe és leszállt. Kellett egy kis idő, míg felfogtam, hogy mit mondott. Akkor itt leszünk 2 napot Miamiban? Úristen. Annyira örülök neki, de tényleg. Az biztos, hogy szétnézek és egy szórakozóhelyre is be kellene nézni. Na, meg a híres tengerpartra is ellátogatni.

Összeszedtem magam és követtem Liamet. Már mindenki lent volt, csak rám vártak.
- Felébredt Csipkerózsika – viccelődött Louis és átdobta karját a vállamon.
- Jaj, röhög a vakbelem Tomlinson – gúnyolódtam.
- Beszállás – kiabált a kocsiból Tom.
- Hívj nyugodtan Tommo-nak, oké?
- Oké, Tommo – nevettem. Észrevettem, hogy Harry átöltözött. Meg kell hogy mondjam, nagyon jól nézett ki. Ez az ing eszméletlenül állt rajta és tovább gomboltam lefelé képzeletben. Jesszus, miken gondolkozok. Elég. Szerencsére nem látott semmit, mert Tommal beszélgetett.
Hamar a szállodába értünk. Mindenki megkapta a szobáját. Styles és én megint egy szobát és ágyat kaptunk, sajnos. Úgy voltam vele, hogy felesleges vitatkoznom, mert úgyis együtt alszunk és én Tommal szemben biztos alul maradnék. Inkább befogtam a számat és mosolyogtam. A lift helyett a lépcsőt választottam, mert még az előző lift incidens miatt nem szerettem volna beszállni. Főleg úgy, hogy a fiúk a medencét célozták meg, kivéve Harry-t. Tehát vele mennék fel. Az meg nem lenne jó, ha megint Vele ragadnék be. Nem is kockáztattam, megindultam a lépcsőkön az egyik bőröndömmel. Mögülem rekedtes nevetést hallottam. Tudtam, hogy Ő volt az, de azért sem fordultam meg. Miután szembesültem a szobaszámmal, nagyot nyeltem. 926. Mire fellépcsőzök, a lábamat nem fogom érezni. Hogy lehetsz ennyire hülye Ariana Baker? Nem baj, inkább jövök itt, mint Vele egy liftben. Párszor megálltam pihenni, majd olyan 20-30 perc múlva megérkeztem és sikeresen megtaláltam a szobánkat. Mi voltunk legszélen, mellettünk Zayn szobája volt.

Lenyomtam a kilincset és szó szerint beestem az ajtón. A ”pasimat” nem találtam sehol. Leraktam a bőröndöt és az ágyra zuhantam. A plafont bámultam és mélyeket lélegeztem. Úgy nézhettem ki, mint aki a maraton futás után jött meg. Elmélkedésemet az ajtó nyitódása zavarta meg, de ez a másik irányból jött. Könyökömön megtámasztottam magam, de majdnem kiesett a szemem.
Harry lépett ki a fürdőből, derekán egy szál törülközővel. Azt hittem, hogy leesek az ágyról. Felsőtestén még apró vízcseppek voltak. Lehetett látni V vonalát is. Csak úgy ittam a látványt. Ezt valószínűleg ő is észrevette, mert már megint a nevetése töltötte be a szobát. Visszafeküdtem az ágyra és próbáltam elrejteni piros arcomat.
- Nem is hallottam, hogy megjöttél. Milyen volt a lépcsőn felcipelni magad és a bőröndödet? – ült le mellém és karjaival a térdére támaszkodott, így jobban lehetett látni izmait. Miután úgy éreztem, hogy tudok normális hangon válaszolni, megszólaltam.
- Fárasztó. Tartottam egy-két pihenőt is. Amúgy meg unalmas volt – néztem a szemébe, de tekintetem véletlenül levándorolt testére is.
- Jobb is, hogy nem jöttél velem. A te érdekedben – nevette el magát. Istenem, az a mosoly és a gödröcskéi. Fejezd már be Ariana!
- Mert? – ültem fel, de nem kellett volna, mert közel volt hozzám.
- Egy öreg nénivel lifteztem és kért tőlem aláírást meg közös fotót, de nem tudta kezelni a telefonját és csak kínlódott. Egész úton be nem állt a szája, valamiről mindig beszélt – sóhajtott fájdalmasan. Jót röhögtem rajta.
- Akkor tényleg szerencse, hogy nem tartottam veled – mondtam, majd az ablak felé fordítottam a fejemet. Éreztem, hogy figyel engem. Tudtam, hogy hiba lesz, de mégis ránéztem. Elkábított pillantásával, nem figyeltem semmi másra, csakis rá. Talán emiatt nem emlékeztem arra, hogy mikor csúszott ilyen közel hozzám. Csupán pár centi választott el minket. Elhatározta magát a következő lépésre és egyre jobban közeledett. Cselekedetét az ajtón való kopogás hangja zavarta meg. Bosszúsan elhajolt és még suttogott valamit.
- Nem adom fel – kacsintott és jelzett, hogy nekem kellene kinyitnom az ajtót. Nagyon kedves. Odasétáltam és lenyomtam a kilincset. Nem hittem el. Ott állt az ajtóban. Ő.

- Lucas? Te hogy kerülsz ide? – meg sem várva válaszát, a nyakába ugrottam és jó szorosan öleltem magamhoz.
- Szerinted? Lehet, hogy repülővel – nevetett és körém fonta karjait.
- Nem úgy értettem – engedtem el. – Miért jöttél?
- Azért, mert hiányoztál – válaszolta kisfiús nézéssel. Elérzékenyültem, ami már régen történt. Már, ha a búcsúzkodás réginek számít.
- Ki az Ariana? – jött ide Harry. Ajaj, balhét sejtek, de ne nekem legyen igazam.
- Harry, őt itt Lucas, a legjobb barátom. Lucas, ő itt Harry, a kamu pasim – mutattam be őket egymásnak. Idegesen vártam. Egyikük sem szólt semmit, még a kezüket sem nyújtották egymásnak. Összehúzott szemöldökkel méregették a másikat. Jól kezdődik…