25. fejezet - Vallomások 2/2

Karjai végtelen nyugalmat nyújtottak és úgy éreztem, hogy nekem csak ő kell. Így akartam maradni örökre. Vele.

„Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen csak jól érzem magam a társaságában és azt hiszem, ő is. Talán több, mint puszta vonzalom. De ez még nem szerelem.”

Reggel alig bírtam felkelni, talán a tegnap történteket még nem tudtam rendesen kipihenni. Óvatosan felültem az ágyban, de Harry-t nem találtam magam mellett. Emiatt kissé szomorú lettem, hogy nem mellette ébredtem. Mindenre emlékszek, ami tegnap este történt és azt kell mondanom, semmit sem bántam meg. Ha visszamehetnék tegnap estig, akkor is ugyan így cselekednék. Boldogságomat azonban több dolog is beárnyékolta. Még nem beszéltem Harry-nek Patrick-ról és ott van Lucas és Taylor is. Tudom, hogy miután kilépünk az ajtón, szembe kell néznünk mindenkivel. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi lesz Lucas-szal. Úgy gondolom, hogy már nem lesz olyan a kapcsolatunk, mint volt. Egy halvány esélyt látok arra, hogy rendezni tudjuk majd a dolgokat.
Otthagytam a puha takarót és a párnákat, majd halkan lesétáltam a konyhába. Még mindig Harry Rolling Stones-os pólójában és a boxerében voltam, de nem zavartattam magam. Mostanában, vagyis tegnap óta mintha oldódtam volna, és nem lennék annyira gátlásos. Kezdem azt érezni, hogy újjá születtem és ezt neki köszönhetem.
Ahogy sejtettem, a pultnál ügyködött valamit. Csak az alsónadrágja volt rajta. Nagyon is tetszett a látvány. Odalopóztam mögé és átöleltem a derekát. Kicsit megugrott hirtelen megjelenésemen. Ezen kuncognom kellett. Lassan felém fordult és körém fonta erős karjait. A mosolya és zöld, csillogó szemei mindent elárultak.
- Jó reggelt, szépségem – köszöntésén elpirultam. Még senki sem hívott így, Patrick sem. Ilyen apróságokban mutatkozott meg a különbség kettejük között. – Imádom, mikor elpirulsz.
- Én kevésbé – motyogtam magam elé. Felnevetett és lágy csókot nyomott ajakaimra, amit rögtön viszonoztam.
- Csináltam palacsintát – nézett a tűzhelyre, ahol a már kész étel díszelgett. Vajon tudta, hogy a palacsinta az az étel, amit bármikor, bárhol, bármilyen mennyiségben képes vagyok elfogyasztani?
- Kezdem magam kínosan érezni – mondtam zavartan, ő pedig kíváncsian várt a folytatásra. – Tegnap este spagettit készítettél, ma reggel palacsintát. Úgy tűnik, mintha én nem tudnék főzni és egy rakás szerencsétlenség lennék, aki még egy rántottát sem tud elkészíteni.
Saját szavaimon muszáj volt felnevetnem. Tényleg így éreztem és ezt Harry vigyorgása sem tudta jobbá varázsolni.
- Lesz még alkalmad főzni nekem, garantálom. De, mint már mondtam, te vendég vagy – szólni akartam, de egy csókkal elhallgattatott. – Együnk.
Leültem az asztalhoz és vártam, hogy Harry elém tegye a reggelit. Türtőztetnem kell magam, nehogy felfaljam előle mindet. Amikor anya otthon csinál ilyet, mindig én eszem meg a nagy részét, Cody pedig nyávog, hogy neki nem jutott elég.
- Van hozzá kakaó, meggy-, szilva-, eper- és baracklekvár. Túróval nem tudok szolgálni – tett elém egy tányért és az asztal közepére pedig azt a sok palacsintát, amennyit kisütött. A látvány miatt megnyaltam a számat, de eszembe jutott, hogy Harry vár a válaszomra.
- Öhm, nem baj. A túrót amúgy sem szeretem. Bármelyik lekvár jöhet – néztem rá és a hűtőből elővette mindet. – Nem azt mondtam, hogy mindegyiket kérem.
- Mivel én szeretem mindet, ezért kivettem – tette az asztalra és leült velem szemben.
- Tehát csak magadra gondolsz? – játszottam a sértődöttet. Ezt ő is észrevette, mert nagy mosoly terült szét az arcán.
- Igen. Ha gondolod, cserébe megetetlek – kacsintott és a barack ízűt a palacsintára kente.
- Az már luxus kiszolgálás lenne – nevetve vettem el egy finomságot. Elsőnek a meggylekvárt választottam, mert mama is szokott ilyet csinálni és az isteni. Az igazat megvallva, megint sokat ettem, de Harry-nek egy rossz szava sem volt és úgy láttam, hogy örült, amiért eszek. A tányérokat a mosogatóba tette, míg én visszapakoltam a lekvárokat a hűtőbe.

- Lezuhanyzok, jó? – pusziltam arcon. Adott nekem egy törülközőt és megmutatta a fürdőszobát. Olyan szép volt, mint a ház többi része.
- Itt maradjak? – pimasz vigyort küldött felém. Ilyen könnyen nem fog engem megszerezni.
- Majd szólok, ha segítségre van szükségem. De azért köszönöm a lovagias ajánlatot – toltam ki nevetve. Csalódott volt, mert azt hitte, hogy igent mondok. Erre abból következtetek, hogy az ajtóban elmormolt még egy „A fenébe.” káromkodást. Jót derültem rajta és hagytam, hogy a vízcseppek áztassák a bőrömet. Mivel csak férfi tusfürdőt találtam, kénytelen voltam azt használni. Miközben fürödtem, sok dolgon gondolkodtam. Mi lesz, ha találkozok Lucas-szal? Biztos, hogy haragszik rám, amiért megpofoztam Taylor-t, de nem érdekelt. Helyesen cselekedtem. Legalább is úgy érzem. Amikor kiszálltam, az aggodalom lett úrrá rajtam, mert nem tudtam, mit vegyek fel. Harry alsójában nem léphetek az utcára, a ruhámat pedig nem hoztam be. Muszáj volt visszavennem a két ruhadarabot, persze a fehérneműmre.
Kilépve a fürdőből, Harry dudorászása csapta meg a fülemet, ezért a hang irányába indultam. A nappaliban heverészett. Amikor meglátott, jelezte, hogy üljek le mellé.
- Ariana – szólított meg és felé fordultam. Hangja komoly volt. – Tegnap este megkérdeztem, hogy miért tagadod le, amit érzel irántam. Te elmeséltél egy történetet, amit tényleg sajnálok, hogy át kellett élned, de nem gondolom, hogy emiatt tagadsz.
Mélyen sóhajtottam és tudtam, hogy Patrick-ról is mesélnem kell neki, hogy tiszta legyen minden.
- Igen, igazad van. Csak inkább azzal kezdtem, mert az egy kicsit húzósabb – pillantottam rá.
- Tudok várni, ha úgy érzed, hogy még nem jött el az idő – kijelentését egy homlok puszival nyomatékosította.
- Nem. El akarom mondani. Nem azért, mert készen állok rá, hanem azért, hogy világos legyen számodra minden – néztem mélyen a szemébe, ahogyan ő szokott. Bólintott és várta, hogy elkezdjem.
- Tehát van egy srác, akit Patrick-nak hívnak. Ő volt nekem az első és egyben utolsó barátom, de nem úgy, mint Lucas, hanem mint szerelem – néztem felé. Figyelmesen hallgatta, amit mondok. – Minden jó volt, kedves volt és szerettük egymást. Több mint egy éve jártunk, de aztán valami történt. Az egyik délután anya és Cody átmentek a nagyihoz, aki egy kis faluban lakott tőlünk nem messze. Én pedig áthívtam Patrick-ot.

- Szia, szivi – köszöntött egy csókkal, amit viszonoztam is. – Anyukádék?
- Elmentek mamához – rántottam meg a vállam. Szemei felragyogtak és tudtam, hogy mire gondol. Nekem viszont nem volt kedvem hozzá és a női problémáim is közbeszóltak.
- Mi lenne, ha… - csókolgatni kezdte a nyakamat és már a pólóm alját tűrte fel.
- Nem – mondtam határozottan és elvettem a kezeit. Értetlenül és dühösen nézett rám. Egy kicsit megijesztett.
- Miért nem? – nézegetett gyanakodva.
- Mert most nem akarom és… női dolgok – válaszoltam halkan. Sosem szerettem intim témákról beszélni, arról meg pláne nem, hogy éppen megjött-e vagy sem.
- Persze – horkant fel. – Minden csaj ezt mondja. Jobb hazugságot nem tudsz?
- Mi? Ez komoly – válaszoltam idegesen. Nem hiszem el, hogy nem érti meg, hogy nincs kedvem hozzá.
- Igen? Akkor bizonyítsd be! – kiáltott. Megrémisztett és azt kívántam, bárcsak ne hívtam volna át.
- Te megőrültél – ráztam meg a fejem és félve pillantottam rá.
- Tudod mit? Köztünk mindennek vége. Ennyi – szűrte ki fogai között. Egyből könnyek szöktek a szemembe. Nem hittem el szavait.
- Tessék? – kérdeztem hisztérikusan.
- Jól hallottad. Nem is tudom, hogy mit szerettem benned, ami miatt egy évig veled voltam. Várjunk csak, tudom. Azt, hogy hét hónap után nekem adtad az ártatlanságodat – mondta gonosz vigyorral az arcán. Még jobban sírtam. Nem akartam elhinni, hogy ez az az ember, akit szeretek. Vagyis szerettem. – Semmi nincs rajtad, amit szeretni lehet. Nincs jó alakod és az arcod sem szép. Egy rondaság vagy Ariana.
- Takarodj innen! Soha többé nem akarlak látni – ordítottam rá és kizavartam a házból.

- Akkor az önbizalmam a mínuszokat súrolta és utáltam magam. Azért, mert ennyire félreismertem őt. Több hétig ki sem mozdultam a lakásból és enyhe depresszióba estem. Valami történt, mert elhatároztam, hogy azért sem sanyargatom magamat és újra jártam suliba. Szerencsére nem tudódott ki a dolog és többet nem is láttam Patrick-ot. Egy-két hétig hívogatott, majd megunta, hogy nem veszem fel – Harry szemeiben dühöt és idegességet láttam. Tudtam, hogy ha tehetné, szétverné Patrick-ot. – Szóval ezért nem akartam, hogy közeledj felém. Nem akartam újra csalódni és átélni ugyanazt.

Ennek is az lett a vége, mint a tegnapinak. Harry magához húzott és hajamat simogatta, míg én kisírom magam. Ez nem telt annyi időbe, mert már anyával is beszéltem erről. Azonban apáról nem szóltunk semmit otthon.
Elhúzódott tőlem és szemeit belefúrta az enyémekbe.
- Ariana, most jól figyelj rám. Te tökéletes vagy. A tested formás és szexi. A szemeid gyönyörű gesztenye barnák, a mosolyod pedig elképesztő mikre képes. Amikor mosolyogsz, nekem is azt kell tennem. Azt akarom, hogy ezt te is tudd és így is érezd. Engedd meg, hogy éreztessem veled. Nekem rád van szükségem, mert elfogadsz olyannak, amilyen vagyok. Mert például semmilyen megjegyzést nem tettél a tetoválásaimra. Mindenki arról osztja nekem az észt, hogy túl sok van és álljak le velük. Te pedig nem mondtál semmit. Tudom, hogy ez apróság, de ez fontos. Engedd meg, hogy boldoggá tegyelek – fogta kezei közé az arcomat. A könnyek ismét elkezdtek folyni az arcomon, de most az örömtől.
- Rendben – mosolyogtam és most én kezdeményeztem a csókot. Harry telefonjának csengése szólt közbe. Bosszúsan sóhajtott és a füléhez emelte a készüléket. Csak foszlányokat hallottam, közben pedig még a fürdőszobában is voltam, hogy rendbe szedjem magam.

- Minden rendben? – mikor visszaértem, már nem beszélt senkivel.
- Louis volt az. Kérdezte, hogy merre vagyunk – dőlt hátra a kanapén.
- Ó. Mit mondtál neki? – ültem le mellé, de ő az ölébe húzott. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába és játszottam göndör fürtjeivel. Talán ez egy kicsit ellazítja.
- Az igazat. Mondta, hogy visszamentek Miami-ba. Nagyapa nem akart minket zavarni, ezért az egyik barátjánál aludt. Taylor és Lucas… ők pedig itt vannak a szállodában. Állítólag – mondta semlegesen.
- A legjobb lenne, ha mi is csatlakoznánk a többiekhez. Gondolom, Tom szervezett nekünk programot – forgattam meg szemeimet.
- Igazad van. De most már nem kényszerből vagyok veled – ült fel és megcsókolt. Már majdnem belemélyültünk a dolgokba, de észnél voltam és eltoltam magamtól.
- Mennünk kell. De mi lesz Taylor-ral meg Lucas-szal? – kérdeztem bizonytalanul.
- Szerintem ma ők is megjelennek Miamiban. Vagyis Lucas biztos. Majd ott kiderül minden. Ne aggódj, melletted vagyok – puszilt bele a hajamba. Egy részem megnyugodott Harry szavai hallatán, de a másik még mindig ideges volt a találkozás miatt. 

Tom küldött értünk egy kocsit és pár óra múlva ismét Miamiban voltunk. Végül a tegnapi ruhámat vettem vissza, aminek Harry nem annyira örült, de nem akartam az ő cuccaiban mutatkozni mindenki előtt. Még friss a dolog és nem akarom, hogy kombinálni kezdjenek.
A sofőr leparkolt a hotel előtt. A bejáratnál több rajongó lány is várakozott. Többen is megöltek volna, ha lett volna rá lehetőségük, ebben biztos vagyok. Én előre mentem, míg Harry leállt fotózkodni és autogramot osztani. Kb. 20 perce vártam, amikor sikeresen beért.
- Ne haragudj! – ölelte át egyik kezével a derekamat, míg egy gyors csókot adott.
- Semmi gond. A rajongók az elsők – mosolyogtam rá megértően.
- Lifttel menjünk? – vigyorgott le rám. Tudtam, hogy mire célzott. Amikor beragadtunk a liftbe és aztán amikor egyedül szállt be, mert én nem mentem vele.
- Naná! – húztam oda és megnyomtam a gombot. Már csak várni kell.
- Szóval most nem félsz, hogy megáll a lift alattunk? – suttogta a fülembe. Ettől megint felgyorsult a pulzusom és a pillangók is előjöttek.
- Nem – fordultam vele szembe és egy csábos mosolyt villantottam. Nem tudott reagálni, mert pont megérkezett a lift. Beszálltunk és megnyomtam a 9-es gombot. Míg haladtunk fel, közben apró csókokat váltottunk és Harry keze elkalandozott derekamról a fenekemre. Erősen meghúztam fürtjeit, aminek következtében egy nyögés szaladt ki a száján. Sajnos abba kellett hagynunk, mert a lift megérkezett. Gyorsan rendeztük vonásainkat és megindultunk Louis-ék szobájába, mert az volt a legnagyobb és ott szoktuk tartani a ”gyűléseket”. Harry kopogott az ajtón, majd vártunk, hogy valaki kinyissa. A kilincs megmozdult, csak az a személy állt velünk szemben, akit a legkevésbé szerettünk volna.

Sziasztok! Rájöttem, hogy jobb, ha a fejezet végére írok, mert akkor nagyobb a valószínűsége, hogy elolvassátok.:D

Tehát meghoztam a folytatást, remélem, hogy mindenkinek elnyerte a tetszését. Tudom, hogy most nincs alku, de nagyon örülnék pár véleménynek. Például, hogy mit gondoltok az újdonsült kapcsolatról, Patrick-ról, Ariana titkairól. Na, meg arról, hogy ki lehet az ajtóban.

Várom a pipákat és komikat.

Következő rész a hét elején kerül fel.
DestinyB xx